Tankosított lovasság avagy a bűnbak visszaszól

- Gondolta volna, hogy a teljes német politikai vezérkar a Spiegel Online-ból tájékozódott a „ne küldjenek tankokat!” kezdetű opusról? Már persze ha igaz, amit Prőhle Gergely állít.

– Csupán annyi történt, hogy hallgattam Orbán Viktor pénteki rádióinterjúját, és leírtam, amit mondott. Majd nagy vonalakban kiegészítettem azzal, hogy mit mondott a tavalyi ópusztaszeri „vér és haza”-beszédében, és hogy legújabban miként látja Európát és az Európai Uniót. Hogy ezzel a cikkel megelőztem mindenki mást a külföldi kollégák közül, azt csak a pünkösdi ünnepeknek tulajdonítom, szerintem a véletlen műve volt. A félórás rádióbeszélgetés fele egyébként arról szólt, hogy az unió vagy a Nyugat csak azért bírálja Magyarországot, mert az ott jelen lévő multik már nem tudnak profitot elérni. Egyébként pedig alaptalan minden politikai kritika az ország ellen. Ez persze a magyar választóknak szánt üzenet volt. Ami pedig a tankokat illeti, aki ismeri a német viszonyokat, tudja, hogy Németországban igencsak kényes témának számít, ha bárki külföldön Hitlerrel vagy a náci időkkel állítja párhuzamba a német politikát. Meg hogy botrányt fog kavarni, bárki is mondja, illetve bárki is ad hírt róla. Most persze hiába hivatkoznak arra, hogy az egész csak Steinbrück ellen irányult. Egyetlenegyszer sem hangzott el a szociáldemokrata kancellárjelölt neve abban a pénteki orbáni rádiónyilatkozatban. A kérdés az interjúban egyébként is az volt: mi a magyar miniszterelnök véleménye arról, hogy a német kancellárt arról faggatták, kell-e lovasságot küldeni Magyarországra? Amire Orbán kétszer is kijelentette, hogy küldtek már.

- Ehhez képest Prőhle Gergely kijelentette, hogy a Spiegel Online szándékosan értette félre a magyar kormányfő szavait, és ezzel félrevezette a német politikai elit és közvélemény jó részét.

– Mit lehetett itt félreérteni?

- Mindenesetre az államtitkár nagyon határozottan kifejti, hogy a lap baloldali alapállásából következően ennél az esetnél nagyon is egyértelmű politikai szándék nyilvánult meg.

– Nincsen semmilyen politikai szándékom. Ismerem és szeretem Magyarországot, éltem ott, és ha bárki politikai sandaságot feltételez rólam, akkor olvassa el, miket írtam a 2010 előtti baloldali kormányokról. Engem nehéz szocialistának vagy liberálisnak minősíteni. Meggyőződéses antikommunista vagyok, legkritikusabb cikkeimet a kelet-európai utódpártokról és azokról a volt kommunistákról, titkosszolgálati tisztviselőkről írtam, akik ’89 után sikeres politikusok, üzletemberek, milliomosok lettek. A Fideszben is van példa erre.

- A kormány mindenesetre ott tart, hogy helyreigazítást akar kérni a Spiegel Online-tól.

– Miért? Mit írtam, ami nem igaz? Hol hazudtam, és mi lenne a félreértés?

- Az államtitkár azt is felhánytorgatta, hogy a Spiegel az antiszemitizmus fővárosának nevezte Budapestet.

– Ez két- vagy hároméves ügy. A lap egyik szerkesztője akkor írt kritikus cikket Magyarországról, ám az anyag címe véleményem szerint méltánytalan és igazságtalan volt. Azóta folyton erre hivatkoznak. Mellesleg már én is jártam így: készítettem a Cicero című folyóiratnak egy összeállítást arról, mely pontokban ülteti át a valóságba a Jobbik programját a Fidesz, de a cím ott is félresikeredett. Tiltakoztam miatta.

- A magyar politika folyton megpróbálja befolyásolni a német sajtót, pedig Prőhle Gergely maga árulta el, hogy magas rangú berlini tárgyalópartnerei óvják ettől a magyar vezetést.

– Tényleg fura, hogy az elmúlt időben a magyar kormány egy-egy képviselője a jelentősebb nyugati médiumok majdnem minden egyes cikkére ír levelet. Én is így jártam már többször. Például februárban az egyik kormánytisztviselő dühös levelet küldött a Spiegel főszerkesztőjének meg nekem. Udvariasan válaszoltam. Ennyi. Mi, külföldi újságírók csak leveleket kapunk, de a független magyar újságírók összehasonlíthatatlanul rosszabbul járnak, elbocsátják őket, tönkreteszik az egzisztenciájukat, különféle módszerekkel megfojtják a független médiát.