Tanfelügyelet: homályban tesztelik a nemlétező rendszert

A Közoktatási Szakértők Országos Egyesülete (KSZOE) szerint a tanfelügyelet szeptemberi bevezetése jelentős mértékben hozzájárul a köznevelés színvonalának javításához – állt a minap a MTI-hez eljuttatott közleményükben. A szervezet állásfoglalásában azt is kiemelte, hogy a korábbi intézmény-ellenőrzések főleg „tanügy-igazgatási szempontúak” voltak, miközben a tanfelügyelet leginkább „a pedagógusok tervezőmunkájára, a pedagógiai dokumentációkra, a tanulói füzetekből következtethető pedagógusi munkára, illetve a tanórák elemzésére összpontosít”.

Tehát arra jutottak, nagyon is ellenőrizni kellene a tanárokat.

Mivel jelenleg nincs tanfelügyelet, ezért erre alkalmas személyeket kell találni, a módszert pedig tesztelni kell. Legalábbis a szakértők szerint.

Az viszont, hogy a tanfelügyelet „gyakorlati próbája” miként zajlik, kik a benne résztvevő szakértők, miben szakértenek, kin és mit tesztelnek, az – legalábbis az állásfoglalásban – homályban maradt.

Telefonon hívtuk a Közoktatási Szakértők Országos Egyesületének elnökét. Bella Tibor annyit jegyez meg indításként, hogy a projektre az Oktatási Hivatal írt ki pályázatot, amit a Qualitas nyert meg.

– Ez egy oktatási cég, nem tudok róla többet, a munkájukról nincs tudomásunk – összegez Bella elnök úr.

S akkor a szervezete mégis hogyan került a képbe?

– A mi szakértőinket keresték meg falutól nagyvároson át Budapestig az ország legkülönbözőbb részeiben lévő ötven intézményben, hisz a mi egyesületünk fogja össze az ország szakértőit. A Qualitas öt-hatszáz pedagógusnál végzi intézmények és intézményvezetők értékelését és tesztelését. De nem mi koordináljuk a folyamatot, az állásfoglalásunk sem tükrözi ezt.

Hogy akkor mit tükröz, nehéz kihámozni. Hisz még csak említés sincs benne az amúgy pályázatot nyert és az egész projektet koordináló „Qualitasról”.

De erről később.

Annyit azért Bella elnök úrtól megtudunk, hogy jelenleg tesztelés alatt álló tanfelügyeleti rendszer a pedagógusok munkájára koncentrál majd.
– De az elveket is csak azért ismerjük, mert a felkért nyolcvan munkatársunk a kidolgozásban és a háttérmunkában szaktanácsadói tevékenységként ajánlásokkal él. Kimennek az iskolákba, a képzésen elsajátított anyag alapján ott próbálják ki, jól működik-e a rendszer, amit az intézményellenőrzés rendjét kidolgozó csapat előírt.

Kezdjük elveszíteni a fonalat. Képzés, tesztelés, „intézményellenőrzés rendjét kidolgozó csapat”?

Elnök úr próbál felvilágosítani.
– A tanfelügyelők vizsgálják majd a gyerekek munkáját, a pedagógus módszereit, óralátogatásra, szabadidős tevékenységekre, szakkörökre látogatnak, interjúkat készíthetnek diákokkal, tanárokkal. Beülnek órára, belenéznek a gyerekek füzetébe vagy a tanár bármilyen dokumentumába. Mindebből kirajzolódik a tanár tevékenysége.

Ezt tesztelik most. A Qualitas. Az Szakértői Egyesület szakértőivel, amely folyamatról amúgy nem tud sokat.

Hozzáteszi: a tesztelésből jelentés születik, és amikor a pedagógust az életpálya modellben értékelik, a minősítő ezeket a dokumentumokat is figyelembe veszi majd.

De mégis kik ezek a szakértők?
– Egy adott területhez értő emberek – összegez Bella Tibor. – Általános iskolai tanárok, óvónők, kollégiumi vezetők, művésztanárok.

Komoly kritériumrendszernek kellett megfelelniük: legyen az adott területre vonatkozó tanári végzettsége, végezzen ilyen munkát és legyenek referenciái.

Bella Tibor szerint általános probléma, hogy a kollégák nem kapnak visszajelzést a munkájukról.
– Miközben Magyarországon a kollégák nyolcvan százaléka kiváló pedagógus. De ott van a húsz százalék, ahol gikszer van, ezen változtatni kell, tisztán kell látnunk a kérdésben. Az ajánlások alapján kiépülő szaktanácsadói rendszer coaching jellegű segítséget nyújt majd a szakmának. De nem úgy kell mindezt elképzelni, mint a negyven-ötven évvel ezelőtti óralátogatásokat, amikor megszállták az iskolát, de az része, hogy órákra beülnek és megnézik a pedagógust, hasonló lesz.

S hogy a „szakértők” kapnak-e pénzt a szakértésért és mennyit, különös választ kapunk:
– Most van kidolgozás alatt, hogy ezt milyen módon oldják meg, még nagyon képlékeny a helyzet. Talán pénzzel, órakedvezménnyel, vagy más módon építik be a munkakörébe az elvégzett feladatot. A szakértőink úgy kezdték el a munkát, hogy ezt nem tudták.

Úgy véljük, ideje megkeresni a „Qualitast”.

Interneten gyorsan megtaláljuk a Qualitas Pedagógiai Központ honlapját, a nyitóoldalon pedig ezt
olvassuk: „HEFOP-3.1.4/05/1.-2005-10-0019/1.0 KOMP – Átkelés a kompetencia alapú oktatás területére elnevezésű pályázat. Elnyert támogatás összege: 79.216.345 Ft. A Pályázat célja: A pedagógiai intézet felkészült munkatársai segítségével a kompetencia alapú nevelés-oktatást szolgáló képzések megtartása, a disszeminációs tevékenység végrehajtása, valamint a pályázatban részt vevő közoktatási intézmények felkészítése a kompetencia alapú nevelés-oktatás bevezetésére: a pedagógusok szakmai hozzáértésének, felkészültségének növelése...”

Szép.

A projekt vezetője Cseh Györgyi ad tájékoztatást a majd nyolcvanmilliós, hétszázötven pedagógust érintő pályázatról.

Megtudjuk, hogy az Oktatási Hivatal tavaly kért fel tíz szakértőt (akik nem Közoktatási Szakértők Országos Egyesületének szakértői) arra, hogy fejlesszék ki a pedagógiai szakmai ellenőrzés sztenderdjeit. Közben a Hivatal 52 feladat ellátási helyet is felkért, hogy vegyen részt a tesztelésben. Kijelölték a pilot projektben részt vevő pedagógusok körét is.

– Amikor mindez megvolt, az Oktatási Hivatal kiírt egy, a már meglévő sztenderdekre, intézményekre és pedagógusokra vonatkozó fejlesztési pályázatot, amit megnyertünk – mondja Cseh Györgyi. – Száz olyan szakértőt kellett keresnünk, akik a kiírás feltételeinek megfeleltek: legyen értékelési, minőségellenőrzési szakvizsgájuk, és további ellenőrzési tapasztalatuk. Nem volt egyszerű ilyen kollégákat találni.

Nem csodáljuk.

– És nem a vezetőséggel vettük fel a kapcsolatot, hanem a megyei felelős vezetőkön keresztül kerestünk kapcsolódási pontokat. Mi magunknak is voltak ismeretségeink, ráadásul a pályázaton nem nyert cégek is megkerestek, hogy szívesen vennék, ha bevonnánk párat a szakembereik közül. A kiválasztott száz fő négy napos továbbképzésen vett részt, ahol megismerték a tíz szakértő által korábban kifejlesztett sztenderdeket, majd elindult a munka.

Méghozzá pénzért.

S miért pont a Közoktatási Szakértők Országos Egyesülete?
– Valószínűleg azért, mert a szervezet titkára tagja volt annak a tízfős fejlesztő csoportnak, akik a sztenderdeket kialakították. És amikor a programban résztvevő szakértőket kiválogatásakor a szervezet megyei képviselői ajánlottak saját magukat és kollégáikat ajánlották.

Cseh Györgyi megjegyzi: az 1985-ig működő külső szakfelügyeleti ellenőrzés rendszerében kívülről érkező szakemberek értékelték a pedagógusok munkáját. A közoktatási törvény megszületésével a tanfelügyelet megszűnt, az intézményeknek maguknak kellett ezt elvégezni.
– Volt, ahol működött, volt, ahol nem. A fenntartó önkormányzatoknak is felügyelni kellett az intézmények szakmai munkáját, amihez szakértőket vehettek igénybe, de mindez pénz és forrás nélkül nehézkesen működött. Ekkor jött az ötlet, hogy kívülről kell az értékelő, ellenőrző rendszer megvalósítani. Ez a világon mindenhol így van. Egyes helyeken csak a pedagógusra, máshol az intézményekre fókuszálnak. Nálunk mindkettőre, és annak vezetőjére is kiterjesztjük a vizsgálatot.

Kutatási eredményei alapján a Qualitas javaslatot tesz az Oktatási Hivatalnak, majd elvégzik az esetleges változtatásokat is. A munka május 31-én befejeződött, jelenleg az anyagok feldolgozása zajlik.

Hát, várjuk a változtatnivalókat.