"Tamás a jóképű, Péter a bölcs, Gyuszi az okos, én meg a főnök vagyok "

– Tamás a jóképű, Péter a bölcs, Gyuszi az okos, én meg a főnök vagyok – pozicionálja a csapatot Orbán Krisztián.
Az ügyvezető úr öltönyben, utolsóként, de frissen, energikusan robban be találkozónkra, a cég impozáns belvárosi irodájának tárgyalójába. Tegnap jött a „pampákról”, Amerikában adott elő „az ottani gazdaságisoknak”. Három társa a fotóhoz rendezgeti zakóját, séróját.
– Ma megyek fodrászhoz, ne várjuk meg? Bár tudom, Fodor Gábor jobb nálam, vele nehéz versenyezni – viccel a vadiúj „kampányfrizurával” Vojnits úr.

Haverok a fiúk.
– Gyuszival egyetem óta, húsz éve vagyunk jó barátok. Holtzer doktorral három, Tamással egy éve ismerjük egymást jobban.

A cég ötlete Krisztiáné volt. Ehhez gyűjtött szakembereket. Harmincas, a makrogazdaságban jártas „nehézfiúkat.” Ők a nevezetes tanulmány szerzői.
– Gyuszi tíz évig költségvetési előrejelzéseket készített a Magyar Nemzeti Bankban. Sokszor jobbakat, mint a PM. Holtzer doktor a maga tizenöt éves gyakorlatával az alapkezelői piac nagy öregje. Nyugdíj-specialista, legutóbb Ugandában szakértett. Tamás az OTP Bank vezető közgazdásza volt, vágja az elemzést – mutat körbe a főnök. Ő egy tanácsadó cég alkalmazottjaként nyolc országban edződött.

Úgy láttuk: rengeteg a duma

S hogy honnan a gazdasági program ötlete?
– Az úgy történt, hogy épp naplemente volt... – Röhögés. Komolyra fogja a szót. – Az üzleti mellett a közéleti elkötelezettség is mindig megvolt bennünk. Úgy láttuk: rengeteg a duma, mindenki frankón ért mindenhez, de hogy bárki konkrét, kézzelfogható javaslatot pakolna össze, amiről vitatkozni is lehet, az hiányzik.

Bólogatnak mind.
Zavarta őket rettenetesen a gazdasági közbeszéd „színvonala”. Ez adott ötletet a program megírásához.
– Voltak közhiedelmek, amelyek evidenciákként éltek. Például az, hogy csak egyféleképp lehet csökkenteni a hiányt, különben visszaesik a gazdasági növekedés – magyarázza Barabás.
– Aggasztó – helyesel Holtzer
doktor.
– Idegesített, hogy még szakmai berkekben is mennyire közhelyes a diskurzus. Legfeljebb részterületeket elemeztek, pedig komplex megközelítés és célzott beavatkozás kell – vág a szavába Vojnits. – Az ismert gazdasági kutatóintézetek az elmúlt években kevés használható anyagot tettek az asztalra. Rutinból megjelentetik havi előrejelzéseiket, és ezzel kész.

Orbán Krisztián sem hagyja anynyiban.
– A kutatóintézetek megpróbálnak olyanok lenni, mint az angolszász „think-tech”-ek, a döntés-előkészítéssel foglalkozó és a közgondolkodást befolyásolni kívánó intézmények. De az itteniek mögött nincs tudományos kutatás. A lényegről egy büdös szó nem esik – jön indulatba. – A büdöset kéretik kihúzni. – Megint kacag a csapat. – Ezek a kilencvenes éveket idéző ideológiai viták rettentő bölcsészesek. Mondom, a lényeg kimarad: a hogyan tovább társadalmilag. Ez mindannyiunkat érdekel. Például a cigányság sorsa. Köztünk is vannak viták. Míg Holtzer doktor romát, én cigányt mondok. Nem vagyok hajlandó felvenni a pózt, amit a roma szó használata jelent – zárja ezt a gondolatkört Orbán.

Minden kifejezés számít, hisz a céljuk, hogy a közbeszéd részesei legyenek. Pár héttel a tanulmány közreadása után az ország szakembergárdája és politikai garnitúrája kívülről fújja a Kilábalás sarokpontjait.
Orbánék pedig kikérik maguknak. Ők nem kormányprogramot, hanem egy szűk fókuszú, de komplex gazdasági programot írtak, ami politikailag is megvalósítható. És távolról sem csak a népszerű ügyeket boncolgatták.
– A nyugdíjreform és a segélyek ügye messze a legkényesebb. Aki ezeknek nem megy neki politikailag, az elbukik – szól Krisztián verdiktje.
Gyurcsány Ferenc nem ért egyet az Oriensszel. Idézzük is nekik a minimálbér megadóztatásához fűzött reakcióját: „Hááát, tessék megkérdezni azokat, akik 70 ezer forintból élnek. Mi itt ketten nem ennyiből élünk. Az oriensesek sem ennyiből élnek.”

A politika nem a mi szakmánk

Felszisszen a csapat. Tovább is van: „Ez nem egyszerűen egy kockás papíron elvégzett számtani művelet, emögött emberi életek, sorsok vannak. Hogy az ország, amely a magatartási viszonyokat átalakító szerkezeti reformban 300 forintot nem volt hajlandó fizetni, mit gondolna arról, ha ilyen mélyen beavatkoznánk a szociális viszonyaiba? Majdnem mindegy, hogy elvontan, közgazdaként mit gondolunk. Ez egy ország, élő emberekkel, sorsokkal. Nem lehet megcsinálni.”

Orbánnak szeme sem rebben.
– A politika nem a mi szakmánk. Nem tudjuk megítélni, hogy a rövid távú népszerűség szempontjából mi valósítható meg. Ha nem lesz átalakítás, az ország menthetetlenül leszakad. Mi leszünk az egyetlen hely a régióban, ahol nem merik vállalni a döntés kockázatát. Körülöttünk mindenki őrülten növekszik, mi pedig egy helyben toporgunk. Huszadrangú, ki mit gondol arról, jövőre milyen nehéz lesz. És tíz év múlva? Akkor is kevésből kell majd adni a szegénynek? Mert sokan mondják, ennél rosszabb már nem lehet. Pedig dehogynem. Évtizedekig is lehet rugózni ezen a pályán. Ez még mindig gazdag ország, kevesen éheznek, a szegény elfogadható körülmények között él. A válság az, amikor az emberek vagyonukat, házukat veszítik el. Ez itt még harminc évig nem történik meg.

Társai egyetértenek.
– Tőlünk nem mennek vendégmunkások milliói Angliába, Nyugat-Európába, nincsenek rákényszerülve. Romániából két, Lengyelországból másfél millió ember ment külföldre. Tőlünk hatvanezer. És ők sem a szegény rétegből – fűzi hozzá Vojnits.

S jön az összegzés.
– Rövid távon fájdalmas, mert a segélyeken és az ellátáson kurtítani kell, ám ez indítja be a gazdaság motorját. Ha nincs növekedés, a szegényeknek hoszszú távon se jut több. Így viszont öt éven belül jobban élhetnek – véli Barabás.
– Az oktatási rendszerben már tart a kasztosodás, ami épp ezt a veszélyt villantja fel – egészíti ki Vojnits.
Nincs idő tétlenkedni. Az oriensesek ezért pakolták össze a programot. Meggyőződésük, hogy a szociális feszültségek ellenére is működnének a megszorítások.
– Miként lehet megoldani a romák roblémáit? Úgy, hogy van növekedés, vagy úgy, ha nincs? – kérdezi Holtzer doktor.

Kapjuk is a főnöki háttérmagyarázatot.
– Apám Tolna megyei szülőfalujában az általános iskolában hetven százalék a cigány gyerekek aránya. Amíg a szülők nem dolgoznak, ők se fognak. Sok tehetséges iskolás, ha fiú, 14 évesen nem tanul tovább, mert családot kell alapítania. A kislányok teherbe esnek. Ha nem változatunk, a probléma még súlyosabb lesz.

Egyetértenek. Pedig köztük is vannak politikai viták. Arra mégis ügyelnek, ne ragadja el őket a politika örvénye.
– Megszűnne az a kegyelmi állapot, hogy mindenki az anyagunkról beszél. Attól kezdve csak az lenne érdekes: Orbán Krisztán fideszes vagy MSZP-s, és különben is rokona a Viktornak – véli Orbán.
– Egy demokratikus rendszerben az a jó vezető, aki maga mögé tudja állítani a közvéleményt.
– Ezt hívják leadershipnek – jegyzi meg Holzer Péter.
– Pontosan – köt át Orbán. – Aki kiáll a pulpitusra, és megérteti az emberekkel, miért jó, amit elképzelt. Aki arról beszél, hogy valamit azért nem csinál meg, mert népszerűtlen, úgy jár, mint Bill Clinton. Ő a döntései előtt a közvélemény-kutatójával egyeztetett. Csak egyszer kerülte meg őket: a jóléti csomag átalakításakor, ahol vállalta a népszerűtlenséget. De ha ma bárkit megkérdezünk, mi Clinton öröksége, mindenki a jóléti rendszer reformját említi. A népszerű intézkedéseire a kutya se emlékszik.
– Nem a véleményekhez kell programot találni, hanem a program helyességéről kell meggyőzni a közvéleményt. Aki nem ezt teszi, az sodródik – foglalja össze a lényeget Barabás.

Hatezer lenyomhat tízmilliót?

A szó újra a főnöknél:
– Mi történt, amikor kiderült, hogy néhány gyógyszert patikán kívül is lehet majd kapni? Ezt a népszerű intézkedést kommunikációban így kellett volna megnyerni – csettint az ujjaival. – De volt hatezer patikus, velük szemben tízmillió ember, akik mind jól jártak volna, ha olcsóbban vehetik az aszpirint. Könyörgök, hatezer ember lenyomhat tízmilliót?
Bepipult a főnök, pedig nem akart politizálni. Távol álljon tőle és társaitól, hisz – mint tudjuk – nem ez a szakmájuk. Pénzügyi befektetők. De megrendelést nem vesznek fel, s nemhogy politikait, gazdasági tanácsot sem adnak. A tanulmány önszorgalomból, fél év alatt készült.
Ezért nem örültek, amikor a miniszterelnök közhírré tette: meghívja őket a dobogókői konzultációra. Ha akarták, ha nem, ezzel belecsobbantak a politika medencéjébe.
De nem állnak kötélnek.