Támadás az ombudsman ellen

– Mikor és kitől kért utoljára bocsánatot?

– Akik ismernek, tudják, kényesen udvarias ember vagyok: mindenkitől bocsánatot kérek, akit megbántok.

– Nem kétlem. De kit szerencséltetett legutóbb kényes udvariasságával?

– Naponta előfordul.

– Nem engedem kitérni. Kocsis Máté volt az illető?

– Miért ő lett volna?

– Mert Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezető-helyettese felszólította: bocsánatot kell kérnie tőle.

– Sajnálatomat fejeztem ki neki, mert egyik munkatársunk hibázott, és ez veszélyeztette a hivatal pártatlanságának a látszatát.

– Vagyis elengedte a füle mellett Gulyás úr intelmét.

– Gulyás úr nyilatkozata úgy szólt: ha igaz, amit az újság ír... Ha igaz lett volna, bocsánatot kérek Kocsis úrtól.

– De nem volt igaz. Akkor nyilván öntől kért bocsánatot Kocsis Máté, Lázár János és Gulyás Gergely.

– Nem, nem kért bocsánatot egyikük sem. De rögtön tisztázzuk: nekem nem szabad politikai nyilatkozatokat tennem. Nekem nem lehet olyan elvárásom, hogy bárki bocsánatot kérjen tőlem.

– Pedig ez lenne a minimum, nem? Ha már egyszer hírbe hozták. Kocsis Máté, a VIII. kerület polgármestere igazolva látta, hogy az ön hivatalába befészkelte magát a droglobbi.

– Nem tudhatom, mi jár a fejében annak, aki úgy gondolta, hogy nem volt teljesen helyénvaló, ami történt.

– Látom, nemcsak kényesen udvarias, de fegyelmezett közszolga is. Aki mostantól nyilván „még nagyobb figyelmet fordít hivatala pártatlanságára”. Hogyan?

– Az érintett főosztályvezető ellen kénytelen voltam fegyelmi eljárást indítani, mert az a látszat keletkezett, hogy nem neutrális alapjogvédelem folyik a hivatalban. Módosítottuk a közszolgálati szabályzatunkat, belekerült: úgy kell a munkánkat végezni, hogy a pártosságnak még a látszatát is elkerüljük.

– Hú, de kemény!

– Nem indokolt konkrét, szigorú szabályozást írni, mert akkor elveszítenénk a kötetlen, „szabad” státusunkat a panaszosok előtt. Jobb, ha nem bikkfanyelven fogalmazunk.

– Akire ön utal, e-mailt írt a beadvány készítőjének, hogy esetleg gyorsul az ügymenet. De most kiderült, hogy egy másik, korábbi munkatársuk, Hajas Barnabás manipulált a hivatalos iratokkal, ő küldte el azokat a Magyar Nemzetnek. Fél évig megúszta, most bukott le, az igazságügyi miniszter kabinetfőnökeként. Nincs több belső ármány? Nem kerül illetéktelen kezekbe a több száz közérdekű bejelentés?

– A rendelkezésemre álló valamennyi információt átadtam a Nemzeti Információbiztonsági Hatóságnak, az Alkotmányvédelmi Hivatal is bekapcsolódott a vizsgálatba, és feljelentést tettem a legfőbb ügyésznél. Várom a vizsgálat megállapításait.

– Mivel védi magát, ha kormányközelinek nevezik? Korábban a Fidesz-kormány bízta meg a Bős–Nagymaros ügyében hozott hágai határozat végrehajtásának koordinálásával és a polgári törvénykönyv kodifikációjának irányításával. Nyilván nem véletlenül, és ombudsmannak sem véletlenül nevezték ki.

– Szakmai konszenzus volt a megbízásaim mögött, nem beszélve arról, hogy meg lehet nézni mostani munkám eredményeit: állásfoglalásaink fenn vannak a honlapunkon. Ha valaki ezekből pártosságot olvas ki, rosszul lát.

– És ha valaki nem olvas, csak néz, és azt látja, hogy Magyarországon senki nem kerülhet pozícióba, ha nem áll közel a Fideszhez?

– A hivatal vezetője független közjogi méltóság, és működésünk ezt igazolja is. Ha állásfoglalásaink, jelentéseink elfogultak, lehet őket cáfolni, de általánosságban nem mondható, hogy bármelyik részrehajló volna.

– Állásfoglalásainak egy része csakugyan eltér a kormány elképzeléseitől. Alaptörvény-ellenesnek találta a három csapásként elhíresült szabályt, kifogásolta a rokkantosítás gyakorlatát, levelet írt Lázár Jánosnak, hogy a Norvég Civil Támogatási Alap ügyében legyen tekintettel a norvég állam értelmezésére is, és Kishantos ügyében is voltak kifogásai. Mekkora tetszést aratott?

– Csak nem gondolja, hogy ez motivált? Különben Kishantosnál nem azt mondtuk, hogy meg kell hosszabbítani a lejárt földbérleti szerződéseket, hanem felhívtuk a figyelmet a biogazdálkodás fontosságára.

– Két hete azt mondta, csak akkor mond le, ha ellehetetlenül Magyarországon az alapjogvédelem. Ez mit jelent? Ha veszélybe kerül a törvény előtti egyenlőség? Ha megszűnik a tulajdon védelme, s mondjuk az állam évente lenyúlja a vagyonunkat? Ha betiltanak tüntetéseket, egyesületeket?

– Azt mondtam: egy ombudsman lemondásának nagyon súlyos üzenete van. És akkor köszön le, ha úgy ítéli meg, hogy nem tudja betölteni a funkcióját, az alapjogi felelősséget, amit számára a törvény előír. Bár a szóban forgó ügy szokatlan hevességű reakciókat váltott ki a végrehajtó hatalom egyes reprezentánsai körében, de ennek bőven bele kell férnie az ombudsman tűrőképességébe.

– Ezek szerint saját munkájára, jogi lehetőségeire gondolt, nem a hazai alapjogok általános helyzetére.

– Így van.

– Ahhoz mit szól, hogy az Alaptörvényben nem szerepel a társadalombiztosítás, az állam a szociális jogokat – nyugdíj, egészségbiztosítás, lakhatás – „csak” saját képességei, erőforrásai függvényében biztosítja?

– Ezek nem alapjogok, hanem állami kötelezettségvállalások, amelyek megvalósulása a gazdaság, a költségvetés állapotától függ. „Valamilyen” nyugdíjrendszerről, egészségügyi ellátásról kell gondoskodni, a konkrét szisztéma kidolgozása, a mértékek kialakítása az állam feladata.

– Megállapította, hogy a józsefvárosi tűcsereprogram megszüntetése az egészséghez és az egészséges környezethez való jog sérelmének közvetlen veszélyét idézte elő. Javaslatokat tett a minisztériumnak, a főváros, illetve az önkormányzat illetékeseinek, egyeztetésekre, megoldásokra. Ők mit tettek?

– A kerület jelezte: hasznosítja a javaslatokat. Egyéb reakcióról nem tudok. Harminc napon belül várom őket. Az ombudsman jelentéseiből nem következnek kötelezettségek, a politikai kultúrán is sok múlik. De nem hagyom behúzni magam a politikai erőtérbe. Különben is: a politika nehéztüzérségével nem tudnék vetélkedni, az eszköztáram ott nem több egy lepkeszárnysuhogásnál.

– Konkrét intézkedéseit nem vitathatják meg a képviselők, legfeljebb az éves jelentését a plénum. Majtényi László jogtudós szerint törvénysértés történt, ezért önnek el sem kellett volna mennie a bizottság zárt ülésére. Miért ment el mégis?

– A bizottság nem a jelentéssel foglalkozott, hanem azzal, hogy példátlan hevességű támadás érte az ombudsmant és hivatalát. Azt akarta tisztán látni, van-e ennek valóságalapja. Az igazságügyi bizottság a szövetségesem, és megvédett: megállapította, hogy nem történt semmiféle szabálytalanság, törvénysértés. Egy munkatársam egyetlen kifejezése, egy „megpróbálom”, kelthette azt a látszatot, hogy a hivatal a beadvány készítőjének a kedvében akar járni. Miközben az illető arra válaszolt, tudnánk-e gyorsabbak lenni.

– Engedjen meg két megjegyzést: diplomatikus válaszával nem mond ellent Majtényi Lászlónak, másrészt úgy védték meg, hogy előzőleg sortűz alá vették, hátha a hivatal mégis összejátszott a civilszervezettel. Mert ha igen, akkor ön eltávolítandó ellenség.

– Ez az ön interpretációja. De ne felejtse el, a sorozatban megjelent cikkekre nem tudtam és nem is akartam reagálni, közben magam is vizsgálatot indítottam, jól jött tehát a bizottsági meghallgatás lehetősége.