Talentum és iskola

Balogh professzor még a nyárelőn tartott egy előadást Hogyan ismerjük fel a tehetséget? címmel pedagógusjelölteknek Debrecenben, gyakran említve a genetika és a környezet fontosságát. Prezentációjának lényege a talentum és az iskola viszonya volt. Valóban, a tehetség önmagában nem törhet utat magának, ha nincs mentorpedagógia. Felkészült tutorok nélkül az iskola „üres”. A tehetségfejlesztő programok ma hiátusai a köznevelésnek. A „tölcsérrel” töltött tudásanyag inkább riasztja, semmint vonzza a tanulókat.

A liberális oktatásszemlélet nálunk (most még) sajnos ördögtől valónak tűnik. Számonkérhető (lehetőleg szó szerinti) tananyag van, biflázni való ismerethalmaz. Mint „uniformizált” gyermekközösségre tekint a tanulókra a tanárok többsége. Aki „kilóg” a sorból, az gyanús! A neveléstudományban ismert fogalmak a felzárkóztatás és a tehetséggondozás. Ez a mai magyar iskolarendszerben összeegyeztethetetlen, még akkor is, ha vannak kisegítő és elit képzőhelyek. Hiányoznak azonban azok a személyi és technikai feltételek, amelyek a jó értelemben vett „zseniképzést” szolgálnák. Ahol tudnák „kezelni” a „retinens” (különc) diákokat. Ahol kihívások elé tudnák állítani a legrátermettebbeket. A közhelyes, ismeretátadó és -befogadó tanórákon a tanulókat nem érik olyan hatások, amelyek egyénre szabott feladatok megoldására késztetnék őket.

Ezért is támogatandók azok a „keresőprogramok”, amelyeket – Czeizel Endre nyomán – Balogh professzor forszíroz a tehetségfelismerésben. Kétségtelen: a képességfejlesztés nem egyszemélyi feladat, komplex tevékenység. Kell hozzá az oktatás alanyának elszántsága, az iskolai nevelők többletteljesítménye és a családi háttér biztos támasza. Az öröklött adottságok és a környezeti hatások csak együtt képesek a tehetségek kibontakoztatására.

Nagy Zoltán,
e-mail