Taktikai terrorveszély

LAMPÉ ÁGNES interjúja

– Mi minősül terrorveszélyhelyzetnek?
– Érzékeny, kritizálható pontja ez a tervezett új intézkedésnek, ugyanis a „terrorveszélyhelyzet” vagy a „terrorfenyegetettség” kifejezés kontúrtalan kategória. Miközben a különleges jogrend egyáltalán nem idegen az alkotmányos berendezkedéstől.
– A jelenlegi alkotmány is tartalmaz ilyen kitételt.
– Igen, az Alaptörvény szerint hadiállapot, háborús veszély, belső fegyveres konfliktus, valamint az élet- és a vagyonbiztonságot veszélyeztető súlyos fegyveres erőszak esetén rendkívüli és szükségállapot vezethető be. A honvédelmi törvény paragrafusokon keresztül sorolja az ilyenkor bevezethető rendkívüli intézkedéseket.
– Akkor a terrorveszélyhelyzet ezekhez képest más.
– Épp ezért kellene pontosan körülírni, mit takar. Szükség esetén természetesen el lehet térni az általános alkotmányos keretektől, a lényeg, hogy ezt szigorú jogi garanciákkal bástyázzák körül.
– Úgy nehéz, hogy már maga az alaphelyzet sem világos.
– Minél puhább a meghatározás, annál nagyobb a visszaélés lehetősége.
– A párizsi terrortámadás, a merényletektől való félelem miatti brüsszeli kijárási tilalom vagy a kölni molesztálási ügyhöz hasonló események adhatnak apropót.
– Jogosan. De az azért árulkodó, mennyire precízek a paraméterek. Egyelőre annyit tudunk: a kormány rendelheti el, illetve vezetheti be a rendkívüli intézkedéseket, és a honvédség alkalmazásáról is dönt. Ez így jelentősen növeli a visszaélés lehetőségét.
– A kormány egyebek mellett felboríthatja a költségvetést, importkorlátozásokat léptethet életbe, mellőzheti a közbeszerzéseket, korlátozhatja a rádiók és televíziók működését, kijárási tilalmat rendelhet el, betilthat tömegrendezvényeket, tüntetéseket, akár ellenzéki megmozdulásokat is.
– Valóban vissza lehet élni azzal, ha a kormány kezében összpontosul minden jogkör és nem ellenőrzi senki. És azt se feledjük, van előzménye a kezdeményezésnek. Tavaly ősszel, a menekültválság idején a parlament módosította a honvédelmi törvényt, és bevezette „a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet”. Ez számos rokon vonást mutat a most tervezett különleges jogrenddel. A menekültek létszámához, a tranzitzónákban lévők számához és egy rugalmasan értelmezhető kategóriához kötötték elrendelését. Utóbbi így szól: bármilyen, a migrációval összefüggő és a közbiztonságot veszélyeztető körülmény. Aminek alapján a kormány akár az egész ország területére hat hónapra válsághelyzetet vezethet be. Sőt a rendőrség mellett a honvédséget is bevetheti. A kezdeményezés nem maradt meg az elmélet szintjén, hat megyében ma is érvényben van. Akkor a migránshelyzetre hivatkozott a kormány, most a terrorveszélyre. Propagandájukban e kettő összefonódik.
– A tavalyi módosítás annak ellenére átment a parlamenten, hogy már nem volt meg a kormány kétharmados többsége.
– A Jobbik is benyújtott egy javaslatot, amelyben hasonló migrációs válsághelyzet bevezetését szorgalmazta, csak épp az Alaptörvény módosításaként. Ezt a Fidesz nem támogatta, így maradt a törvénymódosítás – jobbikos segítséggel. Most az Orbán-kormány készül az Alaptörvény megváltoztatására.
– A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága minapi ítélete is Alaptörvény-módosítást igényelne. A testület kimondta: alkotmánysértő, hogy a Terrorelhárítási Központ miniszteri aláírással, bírói engedély nélkül folytat titkos adatgyűjtést. Miközben ezt a gyakorlatot a magyar Alkotmánybíróság egy 2013. novemberi határozatában nem találta jogsértőnek.
– Nem véletlen a súlyos nemzetközi kritika. Az Eötvös Károly Intézet a TASZ-szal és a Helsinki Bizottsággal végzett kutatásában az Alkotmánybíróság 2011 és 2014 közötti gyakorlatát elemezve kimutatta: a testület működésében 2013 tavaszán törés állt be. Ekkor született a negyedik Alaptörvény-módosítás, egyúttal többségbe kerültek az egypárti rendszerben jelölt és megválasztott alkotmánybírák: az ő pozícióba emelésükhöz elég volt a kormánypártiak akarata. 2013 tavasza előtt a döntések nagy többsége a kormány számára kedvezőtlenül alakult, utána ez a helyzet egy-két kivételtől eltekintve megfordult.
– A TEK megfigyelési jogosultsága is rendkívüli helyzetben, a terrorveszélyre való hivatkozással született meg.
– És a szabályozás itt sem mond semmit arról, mit is jelent ez pontosan. Vagyis legkevésbé sem világos az emberek magánszféráját rendkívül súlyosan korlátozó jogosítvány jogalapja.
– A potenciális érintettség elegendő.
– Egyikünk sem tudhatja, hogy megfigyelik, ez a titkosság lényege. De az jogos igény, hogy a megfigyelés végén a megfigyelt személy erről értesülhessen, esetlegesen csorbult jogait érvényesíthesse. Nálunk erre sincs mód. Ráadásul a bíróság sem kapcsolódik semmilyen módon a folyamatba. Épp az volt a strasbourgi bíróság ítéletének lényege, hogy a TEK bírói kontroll nélkül, csupán miniszteri engedéllyel végezhetett megfigyelést. Ha pedig terrortámadáskor nincs idő kivárni a bírói engedélyt, a végrehajtó hatalom rendelkezhet ugyan a megfigyelésről, ám utólag kerüljön a kérdés bíró elé, és ő mondja ki annak jogosságát. A magyar államnak meg kell változtatnia a szabályozást.
– Nincs kötelezve rá.
– Közvetlen módon valóban nincs. De ha európai szinten kiderül, hogy a rendszer szabályozása rossz, azon az államhatalomnak változtatni kell, és az ügy újra az Alkotmánybíróság elé kerülhet.
– Ami korábban kimondta, hogy a szabályozás hibátlan.
– Elvárható, hogy a döntés miatt módosítson az álláspontján.
– Ön szerint módosít?
– Elvárom.
– Idén négy hely lesz üres a tizenöt fős testületben. A kétharmad miatt a pártok egyezkednek az új tagokról.
– A megmaradó tizenegy tag mind az egypárti jelölési rendszerben került be. Most a két kormánypárti mellett szó van arról, hogy egy jobbikos és egy baloldali jelölt is legyen, az LMP pedig konszenzusos jelöltet támogatna.
– Schiffer András ezt azzal indokolta, hogy bár tényleg egypárti jelöléssel jutottak be alkotmánybírók, gyakran így is „nüánszokon múlik egy-egy döntés”.
– Konkrétumot viszont nem említett arról, mikor is voltak azok a nüánszok. Én egyre sem emlékszem.
– Intézetük szerint az ellenzéknek ki kéne maradnia a jelölési cirkuszból.
– Ha ugyanis részt vesz benne, utóbb milyen alapon kritizálja a működését annak az Alkotmánybíróságnak, melynek függetlenségét 2011 óta több lépésben elvették? Ráadásul a masszív többséggel szemben egy szavazat érdemben semmin nem változtat.
– Elengednék az Alkotmánybíróságot?
– Nem mondunk le róla. A fő kérdés, milyen jövőképet látunk magunk előtt. Intézetünk évek óta szajkózza: nem az Alaptörvény korrigálgatásával, apró módosításokkal lehet helyreállítani az alkotmányosságot, hanem új alkotmány elfogadásával.
– Nem túl reálisak.
– Hosszú távon a mi javaslatunk nyújtja az egyetlen valódi perspektívát.