Taktikai békejobb

– Elkészültünk a legfontosabb jogszabályokkal, most ki kell javítanunk a hibáinkat, és belakni az új törvényeket – ismétli főnökeit egyik fideszes informátorunk.

Meséli, az egri frakcióülésen késhegyig menő harcot folytattak egymással. Persze csak szakpolitikai kérdésekben. Mert a nagypolitika Orbáné.

Emlékeztet rá: a körzethatárok átrajzolása miatt a következő választáson sok képviselőjük elveszti majd parlamenti állását. Megsúgja: tavaly éppen azért diktált rohamtempót a Fidesz-vezérkar, mert tartott attól, ha ez tudatosul az érintettekben, bosszúból megbomlik a parlamenti kétharmad egysége.

Most végeztek, már lehet barátságos arcot vágni.

Orbán dalolt

Ennyi persze nem elég a fegyverletételhez. Ahhoz az unió nyomása is kellett. Legalábbis erről árulkodik Lázár János berlini nyilatkozata.

„Súlyosan hibáztunk, alábecsültük a nemzetközi erőtér jelentőségét” – mondta a németeknek a fideszes frakcióvezető.

De hihetünk-e a békülékeny nyilatkozatoknak? Vagy kommunikációs fogás az egész, amely azt a célt szolgálja, hogy megvezesse az uniót, és visszacsalogassa a Fidesztől elpártolt, békére vágyó szavazókat?

Könnyen összezavarodhatunk, ha fideszes vezetők nyilatkozatait olvassuk. A kormányfő ugyanis hol kiesett a konstruktív szerepből, s megengedő volt országértékelő beszédében, hol harcias az egri frakcióülésen. „Törekednünk kell a megegyezésre, a viták békés rendezésére mindenkivel, aki Magyarország megújulását támogatja, vagy legalábbis elfogadja” – szóltak simulékonyan a Millenárison elhangzott szavak.

Ám Orbán sértődöttre hangszerelte az egri tévének adott nyilatkozatát: „Az a bánásmód, az a nyegleség, az a bántó, sértő, inzultáló hangnem, ahogy velünk, rólunk beszélnek, nem tesz barátaivá minket az európai gondolatnak, inkább ellenfeleivé.”

„Ez már a konszolidáció, vagy van ennél rosszabb?” – ironizált Lakner Zoltán az ATV egyik műsorában.

A politológus nehezményezte, hogy nem látszik az a program vagy stratégia, amelyhez az Orbán-kormány a szuverenitást kéri. Lakner nem tartja elképzelhetőnek, hogy a következő időszakban a Fidesz mentalitása megváltozzon.

Míg Orbán hol finom mollban, hol harcias dúrban dalolt, helyettese, Navracsics Tibor továbbra is csak lágy húrokat pengetett. Bűnbánóan arról beszélt, a kormány több olyan intézkedést is hozott az elmúlt másfél évben, amit ő szívesen elkerült volna, de leginkább az fájdalmas számára, hogy nem figyeltek oda eléggé az ellenzék véleményére.

Lázár János ugyancsak kerülte a disszonáns hangokat: Németországban a törvények kijavításáról, idehaza ötpárti egyeztetésről beszélt.

Vajon a munkamegosztásból következik, vagy valódi különvéleményt rejt a Fidesz-főtisztek beszéde? Elemzők szerint Lázár és Navracsics valóban a béke, a konszolidáció híve, míg Orbán az irányváltást nem veszi komolyan.

Szigetvári Viktor, a Bajnai Gordon által létrehozott Haza és Haladás Alapítvány kuratóriumának tagja úgy véli, Navracsics és Lázár máshogyan beszél a konszolidációról, mint Orbán. Az előbbiek mintha a politika lényegét érintő korrekciót értenének rajta, míg a kormányfő csak stílusváltást ígér.

– Orbán konszolidációja felér egy triumfálással: levágtam a füleidet, most örülj neki, hogy az orrodat nem bántom – fogalmaz Szigetvári, aki nem hisz a Fidesz valódi konszenzuskészségében.
Emlékeztet arra is, hogy a következő időszakban még számos konfliktusos ügy – az egészségügy, az oktatás reformja – kerül napirendre.

Hogyan lesz így béke? Sehogy.

– A kettős beszéd folytatódik inkább, és a kormány nem hátrál meg semmilyen, a kormányzati politika lényegét érintő ügyben – magyarázza Szigetvári Viktor.

Három vizsgálat

Szkeptikus Kis János filozófus is, aki a HVG-ben azt írta, a konszolidáció meghirdetésének az az oka, hogy „lassan elfogynak a még érintetlen intézmények, ez pedig óhatatlanul lefékezi a közjogi dúlást. A gazdasági dúlást is fékezi valamelyest, hogy megfogyatkoznak a lenyúlható eszközök, amelyekre a kormány a költségvetési hiány betömködése céljából rátehetné a kezét”.

Kis szerint Orbán nem az alkotmányos demokráciát akarja konszolidálni, hanem a párt korlátozhatatlan hatalmát. A filozófus úgy gondolja, hogy a kormányzás továbbra is hektikus és követhetetlen marad.

Kumin Ferenc, a Századvég elemzője vitatja, hogy csupán kommunikációs fogás lenne a konszolidáció emlegetése.

– A Fidesz-szavazók sem ezt várnák el a kormánytól. Jól látszik a kormányzati ciklus terve: az első időszakban átalakítják a régi rendszert, utána keresik a megoldást arra, hogyan lehet minél több választó számára szimpatikus politikát kínálni – magyarázza.
Kumin kételkedik abban, hogy az ellenzéket valóban bevonja majd a kormány a törvényhozási munkába.

– A hazai politikai erőknél az unió és az IMF mintha erősebb ellenzéke lenne a kabinetnek – fogalmaz.

Lengyel László elemző, a Pénzügykutató Zrt. vezérigazgatója is az unió erejéről beszél: szerinte a kormány az IMF–EU-megállapodás miatt kényszerül fordulatra. A szerződés ugyanis elengedhetetlen az ország fizetőképességének fennmaradásához.

Emlékeztet arra, hogy a Nemzetközi Valutaalap három feltételhez köti a Magyarországgal való tárgyalásokat: a kormánynak teljesítenie kell az EU jogállami és demokráciaköveteléseit, „ki kell vezetnie” a különadókat, újratervezni a költségvetést, és kiállni az európai típusú megszorító gazdaságpolitika mellett.

Az unió a három vizsgálatra kiszemelt törvény – a jegybankról szóló jogszabály, az adatvédelmi ombudsmani hivatal megszüntetése és a bírák korai nyugdíjazásának ügye – vizsgálatához köti a megállapodást. De figyel más jogszabályokra is (így az egyházi, az oktatási törvényre), és azok módosítását is szigorúan ellenőrizni fogja.

Ha a kormány nem teljesít, akkor a tárgyalások meg sem indulnak, és az EU, illetve az IMF nem vállal felelősséget Magyarországért. Ez a forint újabb drámai romlásához és a magyar hitelkockázat emelkedéséhez, adott esetben fizetésképtelenséghez vezet.

Hogy valóban várható-e fordulat?

Tudjuk, hogy Orbánt három csapás érte tavaly decemberben: az IMF–EU-tárgyalások bejelentése nem óvta meg az országot a leminősítéstől, a forint brutális esésétől, illetve a kormányfőnek rá kellett ébrednie arra, hogy Magyarország a piacokról nem jut hitelforrásokhoz. Lengyel szerint Orbán számára intő jel volt az utolsó csepp véréig küzdő Berlusconi bukása, hiszen az előrevetítette fideszes képviselők egy csoportjának és a magyar oligarchák „árulásának” lehetőségét.

A Fidesz tisztikara mintha belátta volna, hogy a kormányzás így nem mehet tovább.

– Ősz óta mondják, hogy néhány nap, és itt a konszolidáció. Végre Orbán is bólintott a tervre – súgják informátoraink.
De korai az öröm, még elmaradhat a béke. A kormányfőt közelről ismerők szerint Orbán „nem racionális pasi”, bármikor képes fordulatra, és korábbi terve ellen úgy tud érvelni, mintha az soha meg sem fordult volna a fejében.

Így ez a hátraarc sem lesz a végső.