Taktikai békejobb
„A konszolidáció időszaka következik, amikor több idő lesz az egyeztetésre” – ígérte Orbán Viktor a minap a francia Le Monde című lapnak adott interjújában. A „buldózertaktika” (ahogy ő nevezte) tehát a múlté? Találgatnak az elemzők: vajon komolyan vehető-e a bejelentés, a korábban szabadságharcot vívó kormányfő valóban letette a fegyvert? PUNGOR ANDRÁS írása.
– Elkészültünk a legfontosabb jogszabályokkal, most ki kell javítanunk a hibáinkat, és belakni az új törvényeket – ismétli főnökeit egyik fideszes informátorunk.
Meséli, az egri frakcióülésen késhegyig menő harcot folytattak egymással. Persze csak szakpolitikai kérdésekben. Mert a nagypolitika Orbáné.
Emlékeztet rá: a körzethatárok átrajzolása miatt a következő választáson sok képviselőjük elveszti majd parlamenti állását. Megsúgja: tavaly éppen azért diktált rohamtempót a Fidesz-vezérkar, mert tartott attól, ha ez tudatosul az érintettekben, bosszúból megbomlik a parlamenti kétharmad egysége.
Most végeztek, már lehet barátságos arcot vágni.
Orbán dalolt
Ennyi persze nem elég a fegyverletételhez. Ahhoz az unió nyomása is kellett. Legalábbis erről árulkodik Lázár János berlini nyilatkozata.
„Súlyosan hibáztunk, alábecsültük a nemzetközi erőtér jelentőségét” – mondta a németeknek a fideszes frakcióvezető.
De hihetünk-e a békülékeny nyilatkozatoknak? Vagy kommunikációs fogás az egész, amely azt a célt szolgálja, hogy megvezesse az uniót, és visszacsalogassa a Fidesztől elpártolt, békére vágyó szavazókat?
Könnyen összezavarodhatunk, ha fideszes vezetők nyilatkozatait olvassuk. A kormányfő ugyanis hol kiesett a konstruktív szerepből, s megengedő volt országértékelő beszédében, hol harcias az egri frakcióülésen. „Törekednünk kell a megegyezésre, a viták békés rendezésére mindenkivel, aki Magyarország megújulását támogatja, vagy legalábbis elfogadja” – szóltak simulékonyan a Millenárison elhangzott szavak.
Ám Orbán sértődöttre hangszerelte az egri tévének adott nyilatkozatát: „Az a bánásmód, az a nyegleség, az a bántó, sértő, inzultáló hangnem, ahogy velünk, rólunk beszélnek, nem tesz barátaivá minket az európai gondolatnak, inkább ellenfeleivé.”
„Ez már a konszolidáció, vagy van ennél rosszabb?” – ironizált Lakner Zoltán az ATV egyik műsorában.
A politológus nehezményezte, hogy nem látszik az a program vagy stratégia, amelyhez az Orbán-kormány a szuverenitást kéri. Lakner nem tartja elképzelhetőnek, hogy a következő időszakban a Fidesz mentalitása megváltozzon.
Míg Orbán hol finom mollban, hol harcias dúrban dalolt, helyettese, Navracsics Tibor továbbra is csak lágy húrokat pengetett. Bűnbánóan arról beszélt, a kormány több olyan intézkedést is hozott az elmúlt másfél évben, amit ő szívesen elkerült volna, de leginkább az fájdalmas számára, hogy nem figyeltek oda eléggé az ellenzék véleményére.
Lázár János ugyancsak kerülte a disszonáns hangokat: Németországban a törvények kijavításáról, idehaza ötpárti egyeztetésről beszélt.
Vajon a munkamegosztásból következik, vagy valódi különvéleményt rejt a Fidesz-főtisztek beszéde? Elemzők szerint Lázár és Navracsics valóban a béke, a konszolidáció híve, míg Orbán az irányváltást nem veszi komolyan.
Szigetvári Viktor, a Bajnai Gordon által létrehozott Haza és Haladás Alapítvány kuratóriumának tagja úgy véli, Navracsics és Lázár máshogyan beszél a konszolidációról, mint Orbán. Az előbbiek mintha a politika lényegét érintő korrekciót értenének rajta, míg a kormányfő csak stílusváltást ígér.
– Orbán konszolidációja felér egy triumfálással: levágtam a füleidet, most örülj neki, hogy az orrodat nem bántom – fogalmaz Szigetvári, aki nem hisz a Fidesz valódi konszenzuskészségében.
Emlékeztet arra is, hogy a következő időszakban még számos konfliktusos ügy – az egészségügy, az oktatás reformja – kerül napirendre.
Hogyan lesz így béke? Sehogy.
– A kettős beszéd folytatódik inkább, és a kormány nem hátrál meg semmilyen, a kormányzati politika lényegét érintő ügyben – magyarázza Szigetvári Viktor.
Az írás teljes terjedelemben a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.
