Tagesspiegel: Európában a kultúra másként működik, mint Magyarországon
Orbánék elcsapják a múzeumok és színházak nem kedvelt igazgatóit, ideológiai protekcionizmus alapján osztják szét a kultúrára szánt pénzeket és megbélyegeznek, illetve elfojtanak bármiféle kreativitást, amit az állam az állam bírálataként lehetne felfogni – írja a Taggespiegel.
Nem tartja született lázítónak a Tagesspiegel című lap Navracsics Tibort, aki a kulturális ügyeket kapja meg az új Bizottságban. Az elemzés rámutat, hogy Európában a kultúra mindenütt másként működik, mint Magyarországon, amely jelenleg a kultúrpolitikában és a médiában inkább az erdőirtással tűnik ki.
Navracsics lojális Orbánhoz és egy ideig a kormányfő agresszív frakcióvezetőjeként működött, mégsem kell aggódni új pozíciója miatt – írja a lap.
Először is a poszt nem igazán központi a 28 fős testületben – akik eddig betöltötték, azok közül csupán Viviane Reding maradt meg az emlékezetben. Elképzelhető persze, hogy a magyar szakember határozottabban akar fellépni, netán a tekintélyelvű Orbán Viktor kényelmetlen strómanjaként. Ám külföldi interjúiból az tűnik ki, hogy bizonyos körültekintés, mi több, visszafogottság jellemzi.
Azt is felismeri – és ez a legfontosabb megnyilvánulása új megbízatása szempontjából –, hogy Magyarországnak súlyos gondjai vannak a tekintélyével a földrészen. Márpedig egy született lázító nem így beszél.
Bár Konrád György úgy látja, hogy Magyarországon az unión belül “nemzeti-hatósági állam alakul ki, bizonyos közelséggel az újfasizmushoz”, mégis remélhető, hogy az uniós feladat integráló hatással lesz az országra.
Most inkább elcsapják a múzeumok és színházak nem kedvelt igazgatóit, ideológiai protekcionizmus alapján osztják szét a kultúrára szánt pénzeket és megbélyegeznek, illetve elfojtanak bármiféle kreativitást, amit az állam az állam bírálataként lehetne felfogni. Lásd az Orbán számára nem kedves kulturális programok külföldi támogatások akadályozását, úgy is, mint Norvég alap.
Pontosan emiatt van a tekintélyvesztés, amit úgy lehet feltartóztatni, ha a magyarok először is megnézik, miként járnak az órák Európában a közös kulturális örökség, illetve az önértelmezés területén. És ha elhagyják az újabb tévutakat, és példát vesznek arról, miként működik a szabadság. Azon a kontinensen, amelynek a közepén élnek. Olyan magától értetődően, mint a többiek.
(Forrás: Galamus)
