Szülősztrájk

– Nem élnénk ezzel a fantasztikus lehetőséggel, nem tudunk ilyesmire időt szakítani – utasít vissza nyersen a II. kerületi Pasaréti Gimnázium igazgatója, amikor telefonon arról érdeklődünk, a szülői lázadás napján ellátogathatunk-e az iskolába tudósítani.
– Nem zavarnánk, nem kell nyilatkoznia, nem raboljuk az idejét – próbálkozunk.
– Tudok még segíteni valamiben? Akkor viszonthallásra!
Nem járunk jobban számos más pesti és budai gimnáziummal sem. Amit betudhatunk annak is, hogy egy kiszivárgott dokumentumban Sipos Imre köznevelési helyettes államtitkár figyelmezteti az iskolaigazgatókat: akkor is kötelező megtartani az órákat, ha kevés a diák. „2016. február 29. tanítási nap. A tanítás nélküli munkanapokat a nevelési-oktatási intézmény éves munkatervében kell meghatározni, attól jogszerűen eltérni nem lehet” – áll a levélben.

Az üzenetre Palkovics László oktatási államtitkár is ráerősített. Ő nyílt levelet írt, melyben „károsnak és megosztónak”, „az iskolai élet nyugalmát megzavaró akciónak” nevezte a szülősztrájkot, ami nem szolgálja sem a gyerekek, sem a közoktatás érdekét. „Oktatásért felelős államtitkárként, akadémikusként, háromgyermekes édesapaként és felelős szülőként” nyilvánított véleményt, és hangsúlyozta: magánvéleménye megegyezik hivatalos álláspontjával.

Úgy tapasztaltuk, a gimnazistakorúak szülei általában gyermekükre bízták a döntést. A kisgyermekesek nagy része viszont tanácstalannak bizonyult. A vehemensebbek egymást győzködték, a radikális anyukák, apukák azt hangoztatták, ha iskolába engedik a gyereket, azzal az egész oktatási rendszer ellen cselekszenek. Mások azt sulykolták: a gyereknek az iskolában a helye. A végén meg mindenki jól összeveszett mindenkivel.

Kerestünk hát gimnáziumot, hátha ráakadunk egy olyanra, ahová be is engednek.

– Lentről és fentről is megkeserítik az életünket. Akárhogy döntünk is, biztosan nem jó – magyarázza az egyik külső kerületi intézmény igazgatója, aki kedvesebb ugyan, mint budai kollégája, de a látogatás nála sem jöhet szóba. Kéri, nevét se említsük. Utána folytatja:
– Három nap hiányzást igazolhat a szülő. Egyeseknek még van szabadnapjuk, ők most ebből a keretből gazdálkodnak. Másoknak viszont nincs, mégsem jönnének iskolába. Kivel mi legyen? A szülők és a tanárok is variálnak. Ráadásul már rég nem arról szól ez az egész, hogy a diákok egy nap nem jönnek iskolába. Ezért én sem tartom szerencsésnek a kezdeményezést. Diákparlamentben, diákönkormányzatnál kellene keresni a megoldást. Vagy sztrájkoljanak a tanárok, még csak nem is egy sima hétköznapon, hanem mondjuk felvételikor, amikor az akciónak tényleg van súlya, következménye.
A XXI. kerületi Jedlik Ányos Gimnáziumban azzal az indokkal küldtek el, hogy egész nap értekezlet lesz. A II. kerületi Móricz Zsigmond Gimnáziumban meg azzal, hogy nem szeretnének szerepelni a sajtóban. Nem kívántak újságírót látni sem az I. kerületi Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban, sem a Toldy Ferenc Gimnáziumban. Az I. kerületi Petőfi Gimnáziumban pedig arról tájékoztattak, hogy a tankerületi központban kell engedélyt kérnünk.

Szebedy Tas, a Városmajori Gimnázium igazgatója is arra kér, inkább ne tudósítsunk iskolájából. Azt mondja: a tanárok, a szülők és a diákok is megosztottak a kérdésben. Így az intézménynek sincs egységes álláspontja.

– A harcos forradalmároktól a mérsékelt megmondóembereken és a közepesen elégedetleneken keresztül a felfordulást vagy a sztrájkot, sőt a vitába „a gyerekek bevonását” elítélőkig számos álláspont előfordul. Ráadásul a szülők is sokféle politikai, ideológiai és etikai véleményen vannak. A békesség érdekében szükséges fenntartani az egyensúlyt. A szülői munkaközösség velünk egyeztetve tájékoztatta a szülőket a hétfői nap teendőiről, az egyéni mulasztás igazolásáról, amit a házirend értelmében elfogadunk. Minden szülő maga dönti el, mit szeretne tenni. Mi alkalmazkodunk – mondja Szebedy Tas.
Az igazgató később úgy tájékoztat: a gimnázium 774 tanulójából 332-en nem jöttek iskolába.

– Azt viszont nem tudjuk, közülük ki maradt otthon önként és ki betegség miatt. A korábbi hetekben 75–85 diák hiányzott, ami a létszám 10–12 százaléka. A 42 százalék hiányzóból levonva az átlagos betegszámot, 34 százalék lehet a tanításból távol maradó gimnazisták aránya.

A XIX. kerületi Deák Ferenc Gimnáziumban szívesen fogadnak. Fencz Györgyné igazgató azt mondja: ő semmibe nem szólt bele, a szülők maguk döntötték el, engedik-e gyereküket iskolába. Az államtitkár levele sem befolyásolta, hisz azzal maga is egyetért, ez a hétfő ugyanolyan, mint a többi tanítási nap.

– Ha a szülő ad igazolást, lelke rajta, az ő döntése. Mi azért küzdünk, hogy a gyerek minél többet legyen iskolában és minél kevesebbet hiányozzon. Most meg adtuk alá a lovat. A szülők hallassák csak a hangjukat, mondják el minden fórumon a kritikájukat, de ne a gyereket használják fel – magyarázza Fencz Györgyné. – Mondom ezt annak ellenére, hogy mi is támogattuk a miskolciak kezdeményezését, mélységesen egyetértek számos követelésükkel. Elsősorban a Klik nehézkessége, a pénzhiány, a gyerekek és a kollégák leterheltsége a gond. Még a sztrájkot sem ellenzem, de a gyerekek bevonását igen. A tárgyalás híve vagyok, igaz, most nem látom, mitől történne előrelépés. Ezért egyelőre kilátástalannak tartom a helyzetet.
A tanáriban senki sem beszél szívesen. A pedagógusok szerint a gyerekek csak kihasználták a lehetőséget, hogy ne kelljen iskolába jönniük.

– Az én kilencedikeseim most 16 évesek, nem is fogják fel, mi ez. Harminckettőből nyolcan jöttek iskolába. Nem tudni, mennyire érdekli őket ez az egész: tényleg támogatnak minket, vagy csak van egy plusz pihenőnapjuk? – jegyzi meg az egyik tanár.
Kollégája hozzáteszi: amíg az oktatásból elvonják a pénzt, és nem beleteszik, addig lehet itt bármilyen kreatív akciót szervezni, úgysem segít.

Az egyik osztályban 34-ből 12-en vannak bent. A falon Jim Morrison-, Jimi Hendrix-, Che Guevara-portrék, saját kezűleg festve.

– Kíváncsiak voltunk, hányan jönnek – mondja az egyik lány. – Ha iskola van, itt a helyünk.
– De attól még nem szeretünk bejárni – teszi hozzá valaki, mire kitör a nevetés. – Mindenki maga döntötte el, otthon marad-e. Meg az igazolatlan órái száma.
Remélik, lesz változás. Merthogy lenne min javítani. Például a mindennapi testnevelésen, hiszen most a folyosón kell futniuk, az öltözőben egyszerre három osztály nyomorog. Negyed nyolcra jönnek, háromig iskola, hazaérnek, ebédelnek, tanulnak, és már este is van, nincs idő semmi másra.

Egy másik osztályban a fél társaság hiányzik.

– Semmin se változtatna, ha otthon maradnék – jegyzi meg egy lány. – Épp az előző órán beszéltük meg a tanárnővel.
– Kérdezték, negatívan ítélem-e meg őket azért, mert itt vannak és nem szolidárisak – kapcsolódik a beszélgetésbe Szabóné Gábor Anikó tanárnő. – Mondtam, szó nincs ilyesmiről.
– Nem akartuk, hogy a tanárok rossz néven vegyék, hogy itt vagyunk – folytatja a diáklány.
– A tanárok örülnek, hogy itt vannak a diákok – jegyzi meg az igazgató asszony, aki elkísért az órára.
Szép kis körmagyar: a szülők a tanárokkal szolidaritást vállalva nem küldik iskolába gyerekeiket, miközben a tanárok örülnek, ha jönnek.

– Itt vagyunk, dolgozunk. Csak egységes kezdeményezésnek lenne értelme. De nem a diákoknak és nem is a szülőknek kell megoldani a helyzetet. Tartom annyira értelmesnek a Nemzeti Pedagógus Kart, a szakszervezeteket és a kormányt, hogy megegyezzenek. Igaz, valakinek engedni kell, leginkább a minisztériumnak. Be kell ismernie, hogy tévedett – magyarázza Szabóné Gábor Anikó.

Az Óbudai Gimnázium igazgatója is fogad minket, de Szűcs József kiköti: politikáról nem eshet szó.

– Az iskola nem erre való. A mi feladatunk az, hogy tanítsunk. Nem foglalunk állást, a szülőnek a házirend alapján joga van igazolni a gyerekének három nap hiányzást. Ha így látja jónak, nyugodtan tegye meg, mi tudomásul vesszük. De most is az éves munkatervünk alapján dolgozunk, a mindenkori napirend szerint zajlik az oktatás, az órákat megtartjuk. Nálunk nincs semmilyen performance – magyarázza Szűcs.
Az igazgató számítása szerint a diákoknak több mint a fele jött iskolába.

– Mindent támogatunk, ami előremozdítja az oktatás ügyét. Annak idején a tantestületben a 63 pedagógusból titkos szavazáson 46 voksolt és 38 támogatta a miskolciak kezdeményezését. Az államtitkár levelét mi is megkaptuk, és nem megfélemlítési kísérletként, inkább a konkrét helyzetre vonatkozó iránymutatásként értékeltük. Előre ugyanis nem lehetett tudni, hány diák jön be.
Szűcs József nem engedi, hogy tanulókkal, pedagógusokkal beszéljünk. Hogy miért is?

– Van, aki nem akar szerepelni, más meg úgy érzi, kimarad. És mert most épp óra van.
– Mindenki el tudja dönteni, akar-e nyilatkozni – vetjük közbe.
– Az igazgató a jogszabályoknak megfelelően jár el.
– A jogszabály az, hogy aki akar, beszél, aki nem akar, az nem. Ehhez joga van.
– Én meg úgy érzem, ne zavarjuk az órát.
– Megvárjuk a kicsengetést.
– Inkább ne.
– De a szünetben nem zavarunk.
– Azt mondták, sietnek.
Szóval menjünk már. Megyünk.

De legalább bent voltunk.

Nem számháború

Puskás Krisztina, a Nem megyek suliba akció kitalálója és főszervezője azt mondja: nem számháborúzni akartak, hanem felhívni a figyelmet arra, hogy a jelenlegi oktatási rendszer rossz és változásra van szükség.

– Ezt a célt maximálisan elértük. Két hét alatt több mint 35 ezer facebookos támogatónk lett, gyermekeik nem mentek suliba. Több mint 125 ezren nézték meg a programajánlós térképünket, így 50–70 000 között lehetett a résztvevők száma. A legaktívabb Budapest és néhány vidéki város – Sopron, Érd, Szentendre – volt. Kiderült: a nagy többség változást szeretne, és ha most nem is vett részt az akcióban, később, más kezdeményezésekbe már bevonhatók lesznek. Kialakult egy szülői hálózat is, amely javaslatokat tud összeállítani és továbbítani.
Puskás Krisztina hozzáteszi: addig folytatják az akciókat, amíg az oktatási rendszerben valós változás nem lesz.

– Változatos kezdeményezések várhatók, a következő március 15-én. Közben elkezdtük a szakmai munkát a civil közoktatási platformmal, napokon belül összegyűjtjük a szülői véleményeket és javaslatokat arról, ők milyen oktatást szeretnének gyermekeiknek.

Segített az influenza

A kistelepüléseken tiltakozók valamivel nehezebb helyzetben voltak városi társaiknál: egy faluban mindenki ismer mindenkit, valamilyen szinten mindenki érintkezik a helyi hatalommal – nagyobb a kiszolgáltatottság is.

Igaz, a távol maradók váratlan segítséget kaptak: az influenzajárványt, amely Baranyában például a napokban tetőzött. A Klik utasítására a helyi iskolaigazgatók nem nyilatkozhattak – sok helyen kifejezetten félve és bizalmatlanul fogadták megkeresésünket. Az egyik, Pécshez közeli iskolában ugyanakkor arról számolt be a neve elhallgatását kérő igazgató, hogy a múlt héten mindössze két szülő kérte a véleményét a kezdeményezéssel kapcsolatban, de nem adott nekik semmilyen tanácsot. Szerinte az általános iskola egyébként sem a politika színtere, és náluk nem is volt komoly mértékű hiányzás.

Csekély volt a részvétel egy Pécstől délre eső település általános iskolájában is. A becslést azonban itt is nehezíti, hogy a tanulók közül sokan betegek, rajtuk kívül három nyolcadik osztályos nem ment be hétfőn.

Megkerestünk egy ormánsági iskolát is, ahova három falu diákjai járnak. Jellemzően nehéz sorsú gyerekek, akik jobbára csak az iskolában jutnak meleg ételhez. Az iskola éppen leköszönő vezetője mindenféle érdeklődést elhárított, végül csak annyit közölt, hogy az influenza miatt sok a hiányzó.

Akadtak persze kivételek is. Egy Pécs környéki iskola teljes tanári kara csatlakozott a miskolci kezdeményezéshez. Ők a szülői értekezleteken igyekeztek tájékoztatást adni a tiltakozó mozgalom lényegéről és arról, hogy – szemben azzal, amit a kormánypropaganda hirdet – nem fizetésemelést akarnak, hanem megoldást egy komoly és összetett problémára. Az igazgató hangsúlyozta: nagyon vigyáztak arra, hogy véletlenül se agitáljanak a hétfői akció mellett. Ennek ellenére a 270 diákból legalább 135 otthon maradt hétfőn. Lehet, hogy több is, de az biztos, hogy ennyi ebédet mondtak vissza.

Kelemen Sándor