Gémesi György: Ne a pártközpontban döntsenek rólunk

Nehéz anyagi helyzetbe kerültek az önkormányzatok 2020-ban. A tavaszi járványhullám idején feladatul kapták a rászorulók ellátását, ám ehhez nem járt központi segítség. Mozgásterüket megnyirbálta a gépjárműadó elvonása, a felfüggesztett idegenforgalmi adó, az ingyenessé tett parkolás, miközben bevételük csökkent, számos helyhatóság bérleti díjakat engedett el a bajba jutott kisvállalkozásoknak. Az önkormányzatok többsége nagyobb cégek helyi adóinak emelésével szerette volna konszolidálni a helyzetét, ezt azonban egy decemberi kormányrendelet megtiltotta. Közben az Európai Parlament bizottsági szavazásai megerősítették a többpárti indítványt: a helyreállítási csomag forrásainak egy részét kapják meg az önkormányzatok. Minderről Gémesi Györgyöt, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnökét kérdeztük.

2020. december 17., 18:00

Szerző:

Ön reális ötletnek tartja-e, hogy az önkormányzatok esetleg a kormányt megkerülve juthassanak pénzhez az Európai Uniótól, ahogy ez a vétóvitában elhangzott?

Ez nem ötlet, hanem javaslat, és valójában már most is működik, hiszen az önkormányzatoknak van lehetőségük közvetlenül az Európai Uniónál pályázni, például az Európai Polgárok program keretében. Ez nem új dolog. Tudomásom szerint ezek a programok bővülnek, igaz, messze nem akkora összegekkel, amiből az önkormányzatok mai nehézségeit meg lehetne oldani. Tény ugyanis, hogy az elmúlt időszakban az önkormányzatokat egyszerre sújtotta nagyon komoly bevételkiesés, jelentős állami forrásmegvonás, miközben új pénzügyi terhek is keletkeztek. Ha mindezek kiváltására uniós forrásokra lehetne pályázni, ez számunkra egyfajta megoldás lenne, és bízunk abban, hogy erre az Európai Unió valamilyen formában módot talál. De még messze vagyunk attól, hogy mód legyen igazán nagy volumenű uniós támogatásra gondolni.

Gémesi György
Fotó: Dimény András

A nehézségek egyik része, hogy az unió bonyolult bürokrácia, és a támogatott állam apparátusának részvétele nélkül az egész adminisztrációs és ellenőrzési rendszert nehéz elképzelni. Ám az is kulcskérdés, hogy a magyar kormánynak számos eszköze van arra, hogy kicsavarja az önkormányzatok kezéből azt a pénzt, amihez esetleg az ő szándékait keresztezve jutnának ellenzéki önkormányzatok.

Különösebb adminisztrációs többletet ez nem jelentene, mert most is számontartják a különféle országok pénzköltéseit, bár ahhoz komoly felkészülés kellene, hogy az eddiginél sokkal jelentősebb összegű közvetlen támogatásokat fogadhassunk. Fontos azonban tudni, hogy a kormány eddig nem gördített akadályt annak útjába, hogy direkt európai uniós források érkezzenek az országba. Ha ebből most politikai kérdést csinálnának, és megakadályoznák, hogy az Európai Unió esetleg újabb pályázati rendszert vezessen be a helyi közösségek támogatására, az nyílt háború lenne az önkormányzatok ellen.

Az utóbbi időben úgysem volt már béke.

Eddig azonban legfeljebb az önkormányzatok elleni burkolt fellépésig jutottunk el. Ha megakadályoznák, hogy uniós pályázatokon induljunk, az már nyílt hadviselés lenne. Valójában azonban a kormánynak nem lehet érdeke, hogy lezárja az utat a hazai önkormányzati rendszerbe érkező pénzek elől, hiszen ezek az összegek Magyarországra jönnek, a magyar gazdaságot fejlesztik, magyar embereknek adnak munkahelyet, ráadásul a modernizálási programokon keresztül állami költségeket is csökkentenek. Ám egyelőre még nagyon sok a nyitott kérdés, érdemes kivárni, hogy ezek tisztázódjanak.

A Magyar Önkormányzatok Szövetségét majdnem harminc éve ön irányítja. A szervezethez nyáron Budapest és több megyei jogú város is csatlakozott, azóta lakósságarányosan az önöké a legnagyobb helyhatóságokat tömörítő szervezet. Az új városok csatlakozása után ön konzultációt kért a belügyminisztertől. Kapott választ?

Valóban kértem konzultációs lehetőséget Pintér Sándor belügyminiszter úrtól, az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsának keretében, amelynek összesen nyolc tagja van, köztük a Budapesti Önkormányzatok Szövetsége, a Települési Önkormányzatok Szövetsége is. Kezdeményeztem, hogy ez a tanács minél előbb üljön össze, annak megvitatására, miként kívánja átírni a kormányzat a tavasszal elfogadott költségvetést. Hogyan lehetne támogatásokkal enyhíteni a magyar önkormányzatok nehéz helyzetén, amely már a működőképességüket veszélyezteti. Két levelet is írtam erről, de egyikre sem érkezett válasz. Mégis bízom abban, hogy a miniszter úr felel a kérdéseinkre, hiszen az önkormányzatoknak végrehajtható költségvetésre van szükségük a következő esztendőre. Megkerülhetetlen kérdés, hogyan tudjuk kompenzálni a kieső bevételeket és állami elvonásokat.

Bizonyos értelemben akár válasznak, méghozzá a párbeszéd teljes elutasításának tekinthető az, hogy az önkormányzatoknak előzetes egyeztetés nélkül kormányrendeletben tiltották meg, hogy új adókat vessenek ki. Ez mit jelent a helyi közösségek számára?

Valójában nem új adók kivetéséről, legfeljebb olyan létező adók emeléséről lehetne szó, mint amilyen például az építményadó, a telekadó, az idegenforgalmi és az iparűzési adó. Ezeknek eleve adott a törvényben előírt felső határuk. A gond az, hogy eddig nagyon sokan nem vetették ki a maximumot, sőt szándékosan alacsony szinten tartották a helyi adókat, hiszen voltak egyéb bevételek, adott volt az iparűzési adó, akadtak állami finanszírozási lehetőségek.

Volt, ahol a tavaszi járványhullám idején engedményeket is tettek: leszállították az adókat.

Ez tény. A lényeg, hogy az elvonások miatt az önkormányzatok nagy része a terhek átrendezésével akart többletbevételre szert tenni, hogy feladatait maradéktalanul elláthassa. Nálunk, Gödöllőn például az ötven négyzetméteres vagy annál kisebb garázsok és üzlethelyiségek adómentesek lettek volna, de ehhez arányosan növelnünk kellett volna a nagyobb vállalkozások, például a multinacionális üzletláncok adóját. Náluk ugyanis nem volt forgalomkiesés. Nekik nem kellett bezárniuk, mint számos mikrovállalkozásnak, tehát ezt a terhet könnyen elviselték volna. Összességében ezt a könnyítési lehetőséget vette ki az önkormányzatok kezéből a kormányrendelet, amely megítélésünk szerint alapjogot sért. Az önkormányzatok számára az alkotmány garantálja, hogy a számukra adott mozgástéren belül maguk döntsenek az adókról. Társszervezetünk, a Települési Önkormányzatok Szövetsége is úgy foglalt állást, hogy az önkormányzatok az Alkotmánybírósághoz fordulhatnak a kormányhatározat megsemmisítése érdekében. Persze, nem vagyok naiv: mire az Alkotmánybíróság eljut odáig, hogy erről tárgyaljon, véget ér a pandémia, hatályát veszti a kormányhatározat. Közben azonban egy kétharmados törvénnyel akár alkotmányt is lehet módosítani. Nem hiszem tehát, hogy számunkra kedvező döntés esetén nem lenne meg a válaszlépés.

Az önkormányzati szövetségek döntő többségét fideszes politikus irányítja. Önöknél viszont ellenzéki a vezetés. A társelnök Karácsony Gergely, elnökségi tag Márki-Zay Péter, Péterffy Attila és Wittinghof Tamás. Vajon erősödött-e érdekérvényesítő képességük az ellenzéki irányítású városok csatlakozásával? Jelent-e az új városok csatlakozása bármilyen pluszlehetőséget?

Biztos, hogy jelent, bár a kormányzattól nem számíthatunk erősebb elfogadásra. Természetesen nem hiszek abban, hogy az új tagok csatlakozása miatt változna a Fidesz politikája, amely finoman szólva sem önkormányzatbarát. Azt viszont mégis jelenti, hogy a helyi hatóságok az eddiginél jobban össze tudják hangolni a kommunikációjukat, átvehetik egymástól a települések irányításával kapcsolatos legjobb gyakorlatokat, szakmai programokat, közös jogszabályfigyeléssel és -értelmezéssel növelhetik településeik mozgásterét. Szerintem ez komoly erőtér, amelyen belül a továbbiakban sem kívánunk pártpolitikai harcokat folytatni, kizárólag a helyi lakosság önkormányzati érdekeit szeretnénk érvényesíteni. Világosan látni kell: minket az állampolgárok azért választottak, hogy a helyi ügyeket mi intézzük, ezt nálunk látják a legjobb kezekben. Együtt pedig nagyobb nyomatékot tudunk adni a szavunknak, ahogyan azt láthatjuk például a brüsszeli források ügyében is.

Gémesi György
Fotó: Dimény András

A látszat az, hogy a kormány egyformán bánik az ellenzéki és a fideszes önkormányzatokkal. Mintha ők jutalomból kapnák ugyanazt, amit az ellenzékiek büntetésből. Nem biztos azonban, hogy ez a teljes kép, hiszen a kormánypárti önkormányzatoknak juthat extra támogatás. Ezt tudjuk, vagy csak sejtjük?

Azért tudjuk, mert látjuk. Mindent azért nem lehet eltitkolni. Látjuk, hogy a kormánypárti vagy a kormányhoz hű önkormányzatoknak a fideszes parlamenti képviselők ki tudnak járni forrásokat, de azért ez nagyon is véges. A kormány számos intézkedése a fideszes önkormányzatokat is sérti, és biztos vagyok abban, hogy ha közösen tudnánk megszólalni, a kormánynak is erősebben kellene figyelembe vennie az önkormányzatok álláspontját. Emlékeztetnék arra, hogy 2009-ben Kósa Lajos egy nagy tüntetést szervezett a Kossuth térre, ahol világosan megfogalmazódtak az önkormányzatok működésével kapcsolatos alapelvek, stratégiák, követelések. Olyanok, amelyeknek ma hátat fordított a fideszes gyakorlat. Akkor az önkormányzatok szinte teljesen egységesen szólaltak meg, mert 2009-ben még a nyilvánosság elé mertek állni a véleményükkel. Nem volt retorzió. Ma már nem mernek úgy tüntetni, mint amikor Kósa Lajos hívó szavára ezer önkormányzat küldöttei jöttek össze. Ma mindenki tudja, hogy fénykép készülne róluk, tudják, hogy megfelelő helyen számontartanák, hogy ki szólalt fel és mit mondott. Sok fideszes irányítású önkormányzat képviselői még olyan szakmai konferenciákra sem mernek eljönni, amelyeket a Magyar Önkormányzatok Szövetsége szervez. Pedig a mi szövetségünk mentes a pártpolitikától, ezt megerősítheti az a néhány bátor fideszes tagunk, akik annak ellenére is nálunk maradtak, hogy a kormánypárt utasítására korábban sokan kiléptek a szövetségből.

Tegyük hozzá, hogy ez akkor történt, amikor ön pártot alapított, így akkor nehéz lett volna azt mondani, hogy a tevékenysége mentes a pártpolitikától.

Kétségtelen, hogy volt ilyen próbálkozásom, de beláttam, hogy egy jelentős önkormányzati érdekszövetség vezetője nem lehet országos pártpolitikus. Ám tudni kell: mindenkinek joga, hogy valamilyen párt tagja legyen. Az önkormányzatok vezetői között fideszesek, DK-sok, MSZP-sek és jobbikosok is vannak, miközben az önkormányzati szint nem pártpolitikai küzdőtér. Az önkormányzati érdek mindig ellentétes lesz az aktuális kormányzatival, mert mindig lesz vita a feladatok és a források megosztásáról. Az önkormányzatok szeretnének biztonságosan működni, a feladatokhoz megfelelő jogszabályi keretet, azokhoz pedig forrásokat kapni. Az állam viszont minél több funkciót át akar venni, ahogyan ezt az elmúlt harminc évben folyamatosan tapasztaltuk. Csakhogy mára ez a természetes érdekvita átcsúszott a politikai mezőbe. Pártpolitikai megnyilvánulásként tartják számon, amikor egy-egy önkormányzat azért szólal fel, hogy ne vegyék el az iparűzési adót, vagy adjanak helyette más forrást. Egyáltalán: engedjenek minket működni, hogy elláthassuk feladatainkat. Működtetnünk kell az óvodát, a bölcsődét, el akarjuk takarítani a havat, szükség van közvilágításra, működniük kell az egészségügyi és a szociális szolgáltatásoknak. Mi vagyunk, akik látják, hogy településeinken mi a fontos. Most egyre szűkül a mozgástér, aminek a vége a közép-kádári korszak tanácsrendszeréhez hasonló működésmód lehet, amikor a pártközpontban dőltek el a dolgok, ott mondták el, hogy mit szabad, és mit nem. Ez azonban nem önkormányzatiság, hanem vazallusi rendszer.

Egy világjárvány második hullámának csúcspontja körül járunk. Van-e az önkormányzatoknak reális lehetőségük arra, hogy hozzájáruljanak településükön az egészségvédelemhez, miközben még a helyi fertőzöttségi adatokat sem közlik velük.

Valóban nem ismerjük ezeket az adatokat, és ez nagy baj, mert azokra szükség volna a hatékony közös munkához. Szeretném világossá tenni: a Magyar Önkormányzatok Szövetsége együttműködésre törekszik. Városvezetőként én is ezt képviselem. Tudom, hogy a fontos ügyekben, mint amilyen például a pandémia, csak közösen lehet eredményesen fellépni. Számunkra nyilvánvalóan az Operatív Törzs előírásai irányadók, azok alapján kell eljárnunk, amit meg is teszünk. Mikor a miniszterelnök úr bejelenti például, hogy éjszaka hoztak egy új jogszabályt, akkor azt mi mindig már másnap betartjuk. De nehéz hatékonyan működni, ha az önkormányzatok és a kormányzat között nincsen párbeszéd, és kölcsönösen nem kapunk egymástól megfelelő információt ahhoz, hogy a védekezés leghatékonyabb módját választhassuk. Lehet, hogy a fideszes vezetésű önkormányzatokkal van konzultáció, ezt nem tudhatom, azt viszont igen, hogy a mi szövetségünk az utóbbi időben nem vett részt ilyen véleménycserén. Módunk sem volt elmondani senkinek, mit tapasztalunk kint a „terepen”, hogy kifejthessük például, miért nem látjuk értelmét annak, ha este nyolc és hajnali öt óra között kijárási tilalom van. A lényeg valójában az, hogy a mi szövetségünk együttműködésre törekszik, ezért kértük Pintér Sándor belügyminiszter úrtól is a konzultáció lehetőségét. Azért szeretnénk kérdezni, javaslatokat tenni, felhívni a figyelmet olyan jelenségekre, amelyeket helyben mi látunk, hogy segíthessünk az ország hatékony működésében, a védekezésben. Ennek a szervezeti kereteit hiányoljuk.

 

Az interjú a 168 Óra hetilap 2020. december 16-i számában jelent meg.

Még tavaly novemberben vált ismertté, hogy Magyarországon is bevezetik az egynapos matricát. Építési és Közlekedési Minisztérium most nyilvánosságra hozta, hogy mikortól lesz kapható, illetve mennyibe fog kerülni – írja az economx.hu.