Szükségállapot idején nem szoktak kormányok megbukni

– Tisztázzuk, mit jelent pontosan a tűzparancs?

– Attól függ, milyen aspektusban használjuk. Az úgynevezett „szakértők”, akik az elmúlt tizennégy hónapban megszólaltak, azt bizonygatták: tűzparancsot kell adni a rendőröknek és a katonáknak. Ez az ő interpretálásukban azt jelenti, hogy a határon szolgálatot teljesítő rendőr és katona azonnal fegyvert használhat, ha nem engedelmeskednek a felszólításának. Legyen szó gyerekekkel érkező házaspárról vagy nagyobb embercsoportról.

– Vagyis lelőhetik őket?

– Igen. Ez mindennel szembemegy, amit Magyarország az elmúlt ötven évben képviselt. Sokan nincsenek tisztában azzal a ténnyel, hogy 1989 előtt sem ilyen törvény szabályozta a fegyverhasználatot, még a határnál sem. Én 1987-ben kezdtem a határőr-parancsnoki főiskolát, a nyugati határrészen voltam az 1989-es határnyitásnál is. Láttam, amikor NDK-állampolgárok átszaggatták az akkori vasfüggönyt, és átrohantak Ausztriába. Pontosan tudom, hogy akkor sem így működött a tűzparancs. Nagyon komoly szabályzati rendszere volt a fegyverhasználatnak, meghatározták, hogy azonnal akkor használhat fegyvert a határőr, ha az életét vagy a társa testi épségét kell valamilyen életveszélyes támadástól megvédenie.

– Ilyen esetben ma is használhat lőfegyvert a határőr.

– Éppen ezért írtam, hogy ez a fajta jogosítványa minden rendőrnek és katonának jelenleg is biztosított. Egyébként ez nem csak a határszakaszra érvényes. Ha a Nyugati pályaudvaron valaki felkap egy kalapácsot és fejbe akarja verni a rendőrt, akkor teljesen jogosan használhatja élete megóvása érdekében a fegyverét. Vagy ha önnek támad valaki a már említett kalapáccsal, akkor is, hiszen meg kell önt védenie. Azt gondolom, hogy nagyon cinikus és tudatos kommunikációs fogás, amikor mindent leegyszerűsítve azt mondja a hatalom szócsöve: csak az a probléma és azért jönnek a migránsok, mert valakik küldik őket. Azt is híresztelik róluk, hogy nem félnek nemcsak a magyar rendőröktől, de senkitől sem. Azt gondolom, hogy ezek tudatosan felépített lefaragásai annak a szabályzati, törvényességi rendszernek, aminek keretein belül a rendőrség próbált dolgozni. Ebben a rendszerben elfogadhatatlan, hogy ilyen és ehhez hasonló uszító gondolatokat be lehessen dobni a kommunikációs térbe. Tavaly valaki, aki rendszeresen „szakért” a kormány házi tévéjében, arról beszélt: nemcsak határzár kellene, hanem aknazár is. Ezek azok a dolgok, amik miatt kinyílt a bicska a zsebemben. Hiszen a határon dolgozó kollégáink csak akkor tudják jól végezni a dolgukat, ha hagyják. Egy aknazár pedig lehetetlenné tenné, hogy elvégezzék a legfontosabb alapmunkát.

– Mit takar az alapmunka kifejezés?

– Amikor valaki megjelenik a zöldhatárnál, első lépésben meg kell állítani és tisztázni a személyazonosságát. Azt, hogy miért érkezett, mit akar, menekült vagy sem. Ezt követi az a tevékenység, amelynek során eldől, menedékjogot kap az illető, vagy – ha az információk alapján erre nem jogosult – kiutasítják az országból. Ezek ismeretében nem is értem, hogy vetődhetett fel az azonnali fegyverhasználat. Azt értem, hogy miért könnyebb a lőparancsot kommunikálni. A tavalyi év során mennyivel egyszerűbb lett volna, ha tűzparancs van érvényben, hiszen akkor nem derül ki, hogy többek között nincs elég ujjlenyomatszkenner a határon, ami a regisztráláshoz elengedhetetlen. Azt látom, hogy ezek az egyszerűsítések tömegpszichózis irányába visznek, amelyek azért veszélyesek, mert pillanatok alatt a legszélsőségesebb gondolatok jelennek meg: lásd tűzparancs, aknazár.

– Azért azt se feledjük, hogy a világ sok országában van azonnali lőparancs.

– Ez is egy ordas nagy hazugság. Ha valaki szeret szenvedni és nézi az MTV1-et, akkor hall olyanokat, hogy az USA vagy Szaúd-Arábia határain például hogyan lövik halomra az embereket. Én ismerem az Egyesült Államok határőrizetének szabályait. Direkt elkértem ismerőseimtől a fegyverhasználatra vonatkozó passzusokat, és ezeket ki is tettem a Facebook-oldalamra. Valóban létezik tűzparancs abban az esetben, ha valaki nem engedelmeskedik, ha fizikailag – eszközzel, fegyverrel – nekitámad az USA határán szolgálatot teljesítő határőrnek. De azért, mert átmászik a kerítésen, nem fogják fejbe lőni. A szaúdiakról azt terjeszti egy másik szakértő – szintén azon az adón –, hogy géppuskafészkeket telepítettek a határra és onnan lövöldözik a sivatagban érkezőket, ami tényszerűen szintén nem igaz. Sátortáborrendszer van ott is, ahol regisztráció zajlik. Nem azért nem mennek oda, mert hullahegyek övezik a határt, hanem mert többéves, szigorú igazgatásrendészeti határőrizeti rendszer mentén kiutasítják őket.

– Az sem igaz, hogy nem befogadók ezek az államok?

– Ha az Egyesült Arab Emírségeket vesszük példának, ott a lakosság kilencven százaléka szolgálja ki a maradék tízszázaléknyi helyi lakost. Rengeteg pakisztáni, indiai kap ott munkát – jártam arra, saját tapasztalatom. Nyilvánvaló, hogy nem tudnak gyorsan karriert építeni, egyfajta modern kori rabszolgatartásban élnek, de élnek. Ez a valóság. Ehhez képest itt összevissza egyszerűsítenek, tényeket hamisítanak, és ezzel olyan helyzetet teremtenek, ami miatt az ország különböző részein az emberek félelemben élnek. Úgy, hogy még nem is találkoztak menekültek tömegeivel, de a médián keresztül rájuk ömlő manipuláció miatt eleve félelem van bennük. Érteni vélem a logikát – ezért beszélek tömegpszichózisról –, aminek következtében ezek az emberek a félelmeik miatt lemondanak bizonyos alapjogaikról. Nem törődnek vele, hogy ettől az életük sokkal korlátozottabb lesz és a hatalom is könnyebben ellenőrizheti a „népét”. Továbbmegyek: az a fajta válság, amiről beszélünk, nem igényli az aknazárat, a lövöldözést, vagyis hogy háborút vizionáljunk.

– A másik szlogen szerint az embercsempészek szabotőrök, egyenlők a kémekkel, tehát esetükben a legsúlyosabb büntetés is kiszabhatóvá válhat.

– A legsúlyosabb büntetés micsoda? Halál? Mint a háborús időszakban, amikor kiderül valakiről, hogy kém, és statáriumot bevezetve fejbe lövik őket? Az embercsempész mióta háborús bűnös? Egy szó, mint száz: pillanatnyi vélt érdekei szerint keveri összevissza a hatalom a fogalmakat. Mindennek köze nincs a szíriai helyzethez, de kormányzati szinten egyszerűbb befelé így kommunikálni. Arról nem is beszélve, hogy ha egy ilyen helyzetben különleges jogrendet vezetnek be. Szükségállapotban nem szoktak kormányok megbukni.

– Valamint ilyen esetben könnyedén lehet korlátozni az emberek, a média szabadságát is.

– Ha már erre kanyarodtunk, tegyünk egy kis kitérőt! Amikor felmerült az Alaptörvény-módosítás, az első kormányzati gondolatok nem arról szóltak, hogyan kell fellépni a terrorizmus ellen, hanem arról, hogyan lehet korlátozni az internetes médiát és az emberek mozgásszabadságát. Nem arról szól igazán, hogy mit tegyünk a terroristákkal szemben, hanem hogy mit tegyünk az állampolgáraink és a média kapcsán. Ez óriási különbség. Egyre inkább azt érzem, hogy nagyon tudatosan építkezik a kormány: minden megszólalásuk arra mutat, hogyan lehetne tovább erodálni a fékeket és ellensúlyokat. A biztonságpolitikáról az a néphit, hogy az a terrorizmusról szól, pedig sokkal több ennél. Az ország nemzetbiztonságához, gazdaságbiztonságához, szociális biztonságához, rendészeti biztonságához, jogbiztonságához kapcsolódó kérdéseket kell vizsgálnia, és ezek összefüggéseit. Mélyen elgondolkodtat, amikor korlátozzák, gátolják népszavazási kérdések beadását. Vajon mi történik majd egy kormányváltáskor? Hogyan adják át a hatalmat? Átadják-e egyáltalán?

– Ez egy költői kérdés volt, ha jól sejtem.

– Édesapám 1921-ben született, ő mesélt arról, hogyan kopott el szépen, lassan – a harmincas évektől kezdődően – minden Magyarországon, s mi lett e folyamat következménye.

– Mindig van előzmény, a dolgok – bármennyire is szeretnék elhitetni velünk – nem csak úgy „megtörténnek”.

– Látom a figyelmeztető jeleket, ahogy vékony szalámiszeletenként aprítják fel mindazt, amit demokráciának hívunk és amiben hiszek. Mindent, ami 1989-től, ha zötyögősen is, de a mienk volt. Kicsit visszakanyarodva: amikor fegyverrel a vállamon baktattam a határra, pontosan tudtam tizenkilenc évesen is, hogy ha fegyvert használok, akkor ki fognak vizsgálni. Nem lövöldözhetek összevissza, mint csősz a szőlőben. Valamennyi lövésemmel el kell számolnom, minden felszólításomat, intézkedésemet ellenőrizni fogják. Mindez 1989 előtt, tehát a szocializmusban történt.

– És még nem beszéltünk az aknazárról.

– Ön szerint a magyar aknazárakon kik haltak meg a legtöbben? Nem a disszidensek, hanem a határőrök. Ezek nem stabil helyen lévő robbanóeszközök. Egyszerűen beleássák őket a földbe, ki vannak téve esőnek, szélnek, áradásnak, a belvíz bárhová elmoshatja ezeket. Azért is szedtük fel a nyugati határon az aknazárat, mert egy áradásos időszak kimosta, átvitte az aknákat Ausztria területére, ahol játszadozó gyerekek robbantak fel. Ezt követően az osztrák kormány nagyon komoly jegyzékeken keresztül nyomás alá helyezte Magyarországot, hogy számolja fel az aknazárat. Ez a munka több évig tartott. Az éves ellenőrzések idején mindig sok kiskatona halt meg, mert nem ott volt az akna, ahová lerakták.

– Tud időben közelebbi példával is szolgálni?

– A balkáni háborúban Horvátország és Szerbia is alkalmazott aknazárat, ami a mai napig óriási problémát jelent, és még mindig vannak ártatlan sérültjei. Hogy jut eszébe a magyar köztelevízióban, 2015-ben egy magát biztonságpolitikai szakembernek valló embernek, hogy fegyvertelen gyerekek, nők, idősek és férfiak kapcsán ez megoldás lehet? Nem is értem! Ez szakma, de láthatóan ez senkit nem érdekel. Az a lényeg, hogy hogyan lehet bőszíteni, manipulálni az emberek gondolkodásmódját egészen addig, hogy vígan és dalolva adnak meg jogosítványokat zöldutat biztosítva bármire. Ez borzasztó! A macedón rendőrök a minapi menekültincidenskor nem lövöldöztek. Volt könnygáz, pajzs, gumibot, hiszen tudták, ha lőnek, jön a macedón ügyész, és kivizsgálja az ügyet. A kilencvenes években néhány szerb vezető azt gondolta, hogy ha szabad fegyverhasználatot adnak a szabadcsapatoknak, akkor az „jó buli lesz”. Ma is ülnek a tettükért, vagy öngyilkosok lettek. Jól jegyezzük meg: Hága nem kegyelmez. Egy szír ember miért ne tehetne feljelentést a hágai bíróságon? Megtették ezt bosnyákok, koszovóiak, horvátok. És mi történt? Európai rendőrök kergették azokat, akik háborús bűnösökké váltak. Most mégis Magyarországon kiáll valaki, és azt mondja: jó lenne a magyar rendőröknek szabad fegyverhasználatot engedélyezni a határnál. Miről beszélnek ezek?