Sztálin-díj, haj!

Miután többszörösen szóba került a lapban Aczél Tamás és Nagy Sándor irodalmi Sztálin-díja, hadd egészítsem ki a következőkkel.

1952-ben fordult elő első ízben, hogy külföldi író Sztálin-díjat kapott. Aczél Tamás A szabadság árnyékában című gyengécske regényére és Nagy Sándor talán még gyengécskébb Megbékélés című elbeszélésére azért es(het)ett a választás, mert ez volt az a két mű, amely – eltérően más korabeli magyar irodalmi alkotásoktól – addigra oroszul is megjelent egy folyóiratban. Úgy hírlett, hogy a két mű egyáltalán nem is került a Sztálin-díjat odaítélő bizottság elé, hanem a díjak közzétételét megelőző napon, méghozzá késő este telefonon leszóltak a TASZSZ hírügynökséghez a Sztálin-titkárságról (feltehetőleg Sztálin személyes intenciójára), hogy tegyék fel őket a díjazottak listájára. Ily módon, amikor értesült a díj odaítéléséről, nemcsak Révai József tépte a haját, hanem az illetékes szovjet Sztálin-díj Bizottság is.

Budapesten akkoriban egy anekdota járt körbe arról, hogyan kaphatott Aczél regénye Sztálin-díjat. E szerint amikor elkészült a regény stilárisan nem tökéletes orosz fordítása, Moszkvában odaadták Mihail Solohovnak, hogy fésülje át. Az író azonban útban hazafelé a tanyájára, Vjosenszkajára, elveszítette a kéziratot. Ezt nagyon szégyellte, ezért emlékezetből megírta újra a regényt, és erre adtak Sztálin-díjat.

Kulcsár István
E-mail