Színtiszta választási csalás

- A kampány finisében jelentette fel a pártvezéreket. A végén még ön is vádlott lehet, mert a megtámadott politikusok beperelhetik rágalmazásért. Biztos, hogy kellett ez magának?

– A helyzet kényszerített erre a lépésre, miközben persze féltem. Fel akartam hívni a figyelmet a kampányban elkövetett sorozatos visszaélésekre. Bárki megtehette volna az aláírásgyűjtés idején, mert sokan tudtak róla, mégsem vállalta senki. Ezért éreztem állampolgári kötelességemnek a csalás leleplezését, de országos botrányra nem számítottam.

– Szülei nem tartották vissza a politikai dzsungelharctól?

– Úgy neveltek, hogy ki kell állni az igazságért akkor is, ha nehéz. Ez életre szóló program. Ráadásul kiskorom óta szinte minden közösségben amolyan vezéregyéniség voltam – amire nem törekedtem, így alakult. Ha az osztálynak vagy a csapatnak problémája volt az iskolával vagy az egyesülettel, azt én mondtam meg a tanároknak, az edzőknek. Aztán valahogy a feljebbvalók is engem kerestek, ha valamit akartak a diákoktól.

– Az egyetemi oktatói sem óvták?

– Egyikük azt mondta, hogy az igazságnak ki kell derülnie. Tudom, ez kicsit fellengzősen hangzik, de jó hinni az ideákban! Állításaimban biztos vagyok, hiszen a csalást saját szememmel láttam, ráadásul – már csak önvédelemből is – komoly bizonyítékaim vannak.

– Úgy kezdődött, hogy politológushallgatóként asszisztens lett a cigány pártnál, majd észrevette, hogy öt különböző párt emberei – tiltott módon – egymásnak másolják az ajánlóíveken összegyűjtött aláírásokat. Ezután állított be a rendőrségre. Történt már valami?

– Ahhoz képest elég kevés, hogy pár nap múlva választás lesz. Olyan érzésem van, mintha a rendőrség nem venné komolyan az ügyet. A feljelentéskor gyanakodva kérdezgették, miért nem jöttem korábban. Mintha aktivistaként már az első naptól kezdve látnom kellett volna a visszaéléseket; de csak lassanként jöttem rá. Az ügyeletes tisztnek részleteztem a csalás tényeit: az öt párt által megszerzett támogató aláírásokat először lefénymásolták, majd kicserélték egymás között. Nem fénymásoltak – ahogy sokan hiszik –, hanem tollal szépen átmásolták a megszerzett neveket a saját listájukra. A cigány párt éppúgy megkapta a másik négy jelölő szervezet listáját, ahogy a résztvevők mindegyike hozzájutott a másik adatbázisához. Ez okirat-hamisítás.

– Ön után a Kormányváltók is feljelentést tettek, szerintük tíz pártnál történt csalás. Ezzel nem hozták hírbe politikai értelemben?

– Aligha. De ha törvénytelenséget tapasztaltak, korábban is fordulhattak volna a rendőrséghez. Szívesen kimaradtam volna az ügyből.

– A feljelentés megtétele után tanúvallomást is tett. Akkor már jobban érdekelte a rendőröket az ügy?

– Azért tehettem tanúvallomást a BRFK korrupciós osztályán, mert további bizonyítékokat akartam átadni.

– Mik ezek? Hamisított ajánlóívek, hangfelvétel?

– Maradjunk annyiban, hogy nem csak papíralapú bizonyítékaim vannak. Sajnos a nyomozók nem tekinthetnek bele a választási irodába került dokumentumokba, tehát a hamisított íveket sem ellenőrizhetik. Pedig fontos lenne, hiszen ha a választáson valaki csak úgy tud elindulni, hogy adatokat hamisít, az színtiszta választási csalás. A Fidesz politikusa, Gulyás Gergely szerint ha mindez beigazolódik, akkor a tettesek halmazati büntetésül akár letöltendő börtönbüntetést is kaphatnak. Ehhez képest a tanúvallomásomat vezető alezredes szerint szó sem lehet választási csalásról, legfeljebb közérdekű adattal való visszaélésről.

– Talán nem hallotta Gulyás úr nyilatkozatát. Mit szólt a bizonyítékokhoz az alezredes?

– Amit a feljelentéshez csatoltam, azt tudtommal nem kapta meg, állítólag a budapesti rendőrfőkapitány asztalán pihen.

– Tehát úgy hallgatták meg, hogy a bizonyítékot nem is ismerték?

– Igen, azt mondták, hogy az ügyet majd később vizsgálják.

– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy értem. Talán azért lehet, mert az adatvédelmi hatóság vezetője szerint túl sok munka lenne minden aláírást ellenőrizni. Az elhúzódó vizsgálat pedig veszélyeztetné a választást. Egyetért?

– Több mint egy hét telt el a feljelentésem óta. Már rég kivizsgálhatták volna, ha akarják. De semmi nem történt.

– Pedig itt több százmillió forintról van szó.

– Pártonként minimum 150 millióról. Ha csak az általam feljelentett pártoknak sikerül országos listát állítaniuk, akkor ez az összeg 1 milliárd 250 millió forint, és ezzel a pénzzel el sem kell számolniuk.

– A választási szakértők szerint a választási csalás lehetősége bele van építve a jogszabályba.

– Emiatt állami felbujtásnak is minősülhet az eset.

– Érvényes-e a választás, ha sérül a törvény?

– A választást mindenképp megtartják – legalábbis ezt nyilatkozta Gulyás Gergely –, a törvény hibáit majd utólag korrigálják, a jogsértéseket pedig kivizsgálják.

– Miközben sokan, többek között nemzetközi megfigyelők is, kétségbe vonják az egész jelölési folyamatot?

– Ha törvénytelennek bizonyul a választás, akkor előfordulhat, hogy a nemzetközi közvélemény, az Egyesült Államok vagy az Európai Unió nem ismeri el az új kormányt. Ezt nem kéne megvárni.

– Ha végez az egyetemen, politológus lesz vagy politikus?

– A nagypolitika érdekel már kiskorom óta, de mostanában úgy érzem, nem vagyok hozzá elég erkölcstelen. Taszít a sok mocsok, amit látok.

– Még középiskolásként kipróbálta magát a tandíjellenes „télirózsás” forradalomban. Akkor is rosszul érezte magát?

– Igen. Korábban szerveztünk egy ülő demonstrációt a középiskolában, és a kivonuló Hír TV élő adásban gyalázatos módon azt hazudta, hogy a diákok azt sem tudják, mi ellen tiltakoznak. Döbbenetes galádság volt! Ezután valóban részt vettem a télirózsás tüntetésen a tandíj ellen, ahol végül elértük, hogy a kormány meghátráljon.

– De hiába vették blokád alá a Parlamentet a negyedik alkotmánymódosítás miatt, minden maradt a régiben. Bírja a kudarcot?

– A kormánypárti média akkor is igyekezett bennünket „Bajnai bérenceinek” feltüntetni. Ezt rosszul viseltem, mert a manipuláció a magyar társadalom ellen elkövetett merénylet. Ennek a következménye az is, hogy ma szinte érzéketlen a társadalom.

– A tandíj ellen még talán tüntetnek a fiatalok, de az ország jövője mintha hidegen hagyná őket. Nem önbecsapás ez?

– Nézze, a szabadságharc idején, 1848-ban elég volt 12 pont a forradalomhoz, ma az internet miatt a tízmillió vélemény országa lettünk. Mindez nem lenne probléma, ha nem csak a világhálón játszanának demokráciát. Sokan megelégszenek azzal, ha van a zsebükben egy okostelefon. Szerintem a fiataloknak önálló pártba kellene szerveződniük, hogy tiszta alapról építsük fel újra a demokráciát. Ha hagyjuk magunkat a politika tárgyává tenni, jövőtlenné válunk, amibe nem lehet belenyugodni.