Sziklay Andor kalandjai

Felüdülést jelentettek ezek a délutánok a házigazdával otthonában vagy törzshelyén, az Army&Navy Clubban. Már nyolcvan körül járt, de fiatalosan, tele alkotó kedvvel beszélt, emlékezett. Az ókortól az amerikai történelmen át a második világháborúig és azután – mindenből naprakész volt. Nem egy történetét, leleményét, amelyeket később könyvekben dolgozott fel, annak idején először szóban hallhattam tőle.

Alkalmasint senki nem tudott annyit az amerikás magyarokról, s nem ismert annyit közülük személyesen. Például Kessler Gyulát, akit Julius Kessler néven „whiskeykirályként” emlegettek hajdan az államokban. A k. u. k.-tisztből lett dúsgazdag italgyáros arról számolt be honfitársának, hogyan csapta volt a szelet (sikerrel) Schratt Katalin művésznőnek, Ferenc József egykori szeretőjének. S feldolgozta Sziklay egy Széchenyi történetét is. László gróf a 20. század első éveiben, washingtoni attaséként ismerte meg s vette feleségül az egyik leggazdagabb amerikai lányát, Vanderbilt Gladyst. Amikor azután a húszas években újra, immár követként működött a fővárosban, az elegáns pár Washington egyik legszebb palotájában lakott, a Massachusetts Avenue-n.

Titkos gárda

A grófhoz kapcsolódik Molnár Ferenc Coolidge elnöknél tett látogatása is. A Fehér Ház ura 1927-ben fogadta a világhírű magyar szerzőt, s arra kérte, elemezné neki országának gazdasági helyzetét... Molnár, akinek arról vajmi kevés fogalma volt, magyarul a követhez fordult, közölve: elmondja most neki készülő darabjának rövid tartalmát. Lenne kedves azután a fordítás helyett megválaszolni az elnöki kérdést. Így lőn. Molnár egyébként később meghívást kapott az Amerikában élő Habsburg Ottóhoz is, de poénnal vágta ki magát: „Bemennék mint Molnár Ferenc – s kijönnék mint Herczeg Ferenc...”

Andor barátom, akit katonás alkatnak nem lehetett nevezni, a háború kitörésekor („mint amerikai, aki szabadidejében magyar”, írta magáról) besoroztatott. Foglalkozása, nyelvtudása révén érdekes helyre került: a Hadügyminisztérium cenzúrahivatalába. Azután érdekes fordulat: megalakul az Office of Strategic Services, az USA első központi hírszerző hivatala, a CIA elődje. Vezetője egy William Donovan nevű ügyvéd a Wall Streetről, aki már az első világháborúban példásan harcolt a francia fronton. Donovan tábornok főnöksége alatt az igencsak civil Klay-Sziklay egy Washington melletti udvarházban kapja meg első OSS-kiképzését. Amelybe (rémületére) az ejtőernyős ugrás is beletartozik.

Az OSS-embereknél persze elsősorban a szellemi, nem a fizikai tulajdonságok játszottak szerepet. A szigorúan titkosan kezelt gárdában olyanok voltak, mint Arthur Schlesinger, a jeles történész, Kennedy elnök barátja, Arthur Goldberg, a későbbi főbíró, miniszter és ENSZ-nagykövet – vagy éppen a Keresztapából ismerős Hollywood-sztár, Sterling Hayden. Akárcsak Deák Miklós, a magyar–amerikai bankár, és Fodor Jenő, a nevét viselő útikönyvsorozat kiadója.

Az OSS főnöke 1942-ben többször is találkozott Washingtonban Habsburg Ottóval, aki felajánlotta kapcsolatait a magyar átállás előkészítéséhez. Roosevelt elnök (egy ideig) rokonszenvezett a gondolattal, hogy a háború után dunai szövetségi állammal szilárdítsák meg az 1918-ban felborult közép-európai egyensúlyt. Sok más vezetőnek (például Sztálinnak) ez persze nem tetszett, s a Monarchia egykori polgáraiból felállított katonai egységet, a Habsburg-légiót (amelynek Faludy György is tagja volt) 1943 tavaszára már fel is oszlatták. Az OSS vezetése egyébként nagyra értékelte Ottó intellektusát, de kevésbé nagyra az ítélőképességét – míg nevelője és bizalmasa, Degenfeld gróf a „felülmúlhatatlanul korlátolt” minősítést kapta.

Hősünk első bevetésének színhelye Kairó volt, ahol is a Wafd Párt egyik befolyásos vezetőjével, Ghaza Bin Khalimmal kellett a kapcsolatot felvennie. Mint kiderült, a vártnál könnyebben: a tartalékos ezredest ugyanis eredetileg Kelemen Gézának hívták, fiatal építészként telepedett le és nősült Egyiptomban.

Amatőr kísérlet

Andor Kairóból figyelemmel kísérhette Horthyék meglehetősen amatőr kiugrási kísérletét, amikor Hátszegi-Hatz Ottó, a magyar katonai attasé lépett Ankarában kapcsolatba Washington titkosszolgálatának embereivel. Az OSS csak 1944 márciusában, napokkal a német megszállás előtt dobta le ejtőernyővel néhány, tárgyalásra küldött emberét Nagykanizsánál. Őket viszont már várta a német elhárítás – magyar forrásból értesültek az amerikaiak jöveteléről. Az OSS egyik magyar származású tisztjét, Keszthelyi Tibor főhadnagyot 1944 őszén a Felvidéken dobták le, hogy segítse az ellenállást. A németek elfogták, s a helyszínen kivégezték – Himmler parancsának értelmében ez várt az OSS minden elfogott emberére.

Sziklaynak utóbb, a szövetségesek előnyomulásával, az olaszországi Bariban volt a székhelye. Ott az olasz partizánokkal tartott kapcsolatot, nemkülönben Tito főhadiszállásával, Vis szigetén. Nem volt már messze a „V-Day”, a győzelem napja, amely után A. C. Klay egy épen maradt wiesbadeni villában folytatta tevékenységét. Egyedül ebben az időszakban foglalkozott kifejezetten magyar üggyel. Nem is akármilyennel. Heidelbergben kihallgathatta Pajtás Ernő ezredest, a koronaőrség parancsnokát – s a kevesek egyike volt, aki kétszer is beszélhetett a házi fogságban élő Horthy Miklóssal.

Az eldöntendő kérdés az volt: tanúként vagy vádlottként küldjék-e a kormányzót Nürnbergbe? (Utóbbit elsősorban Tito szorgalmazta, az Újvidéken történtek kapcsán.) A dolog kimenetelét Mr. Klay aligha befolyásolta. Egyébként rokonszenves, de meglehetősen korlátolt gondolkodású öregúrként emlékezett vissza Horthyra, akinek igencsak kihagyott a memóriája. Vagy legalábbis úgy tett. Bárdossy miniszterelnök nem kérte ki hozzájárulását, amikor hadat üzent az Egyesült Államoknak, és nem tudta, hogy a szovjetek visszaígérték Erdélyt, ha Magyarország semleges marad – állította látogatójának a kormányzó.

Andor utóbb Berlinbe került. Az amerikaiak azon dolgoztak, hogy megteremtsék az új Németország demokratikus alapjait. A kiszemelt vezető politikusok között, akikkel felvette a kapcsolatot, jól ismert nevek: Ernst Lemmer (egyébként a háború előtt a Pester Lloyd berlini tudósítója) és Jakob Kaiser – utóbb mindketten az Adenauer-korszak miniszterei. Klay-Sziklay működött a belgrádi amerikai nagykövetségen, majd a Külügyminisztériumban – többek között magyar előadóként. 1972-es nyugdíjazása után tanított a Külügyi Akadémián és másutt.

A műfordító

Ez a barátságos, örökmozgó kis ember izgalmas sorsot kapott. Ám washingtoni munkaszobájában a legszívesebben mindig kedvenc költőjéről beszélt. Évtizedeken át dolgozott ugyanis Omar Khajjám verseinek fordításán. Első nyelvén született prózai írásainak magyarsága döcögős, az ezer éve született perzsa verseit viszont választékosan tolmácsolta, szövegei nem maradnak el a fordítótársak: Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Tandori Dezső munkáitól.