Szervilis világ
Nagy a megfelelési kényszer, a paternalizmus, az államközpontúság a magyar társadalomban. Ezért is fordulhat elő, hogy óvodásokat vonatoztatnak Pestre, hogy köszöntsék az államtitkárt, velük ünnepeltetik az új kormányablakot, vagy iskolásokat kérnek biodíszletként az állami ünnepségekre. Az orbáni hatalom olyan intézményi, függőségi rendszert hozott létre, amelyben értelme van a szervilis cselekedeteknek.
„Nem tudtam, mit jelent az a kormányablak, / nálam okosabbak és nagyobbak is vannak, / Mégis úgy gondolom, egy nagyon fontos dolog, / Szükség lesz rá addig, amíg a Föld forog” – szavalták az óvodások a hatodik Csongrád megyei kormányablak megnyitóján.
A mórahalmi gyerekek fekete aljban, nadrágban, fehér blúzban, ingben dobták egymásnak az alkalmi vers sorait, mögöttük elégedetten mosolyogtak a felnőttek. Valaki videóra is vette a „cukiságot”.
Rákosi-restauráció! kiáltással pörgött fel az internet. Másoknak a kádári úttörőrigmusok, az ünnepekre kivezényelt iskolák, felvonulók jutottak eszükbe.
Politikai hisztériakeltés – válaszolt a helyi hatalom, és nem értette, mire fel a botrány. Aztán jött a mentegetőzés, az elhatárolódás. Kiderült, a minisztérium nem kérte, hogy dicsőítsék az új létesítményt, a megyei kormányhivatal pedig csupán azt szerette volna, ha helyi csoportok színesítik a megnyitót: volt, ahol művészeti iskolások, másutt egy zenekar lépett fel. Nincs itt semmi baj – védekeztek az illetékesek.
Elvégre a rendszer nem tesz kötelezővé semmit. A rendszer csak kér. Elvár.
Nyilván Tasó László államtitkár sem adta utasításba, hogy a fővárosba utazzanak a nyíradonyi óvodások, és a költészet napján a Képviselői Irodaházban szavaljanak neki.
Márciusban pedig a Klik keltett felháborodást. Bár a központ szerint ők csak meghívót küldtek az iskolásoknak, hogy jöjjenek fel a március 15-i Orbán-beszédre, s a váci Madách Gimnázium biztosan félreértelmezte, hogy kötelező lenne a gyerekek felvonultatása a kormányfői szózatnál.
Ami biztos: a tanárok petícióban tiltakoztak, mire a polgármester behívatta az igazgatót. Sőt a Mandiner.hu szerint a Klik ceglédi tankerületének igazgatója is tollat ragadott, hogy nehezményezze: a tantestület állásfoglalásával alkalmat adott a politikai provokációra.
Papíros gyerekek
Értjük. A rendszer nem tesz kötelezővé semmit, de ha kérését megtagadják, azzal alkalmat ad a politikai provokációra.
– Katasztrófa, ami zajlik. Ellenkezik az állampolgári alapjogokkal, az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezményével – mondja Vekerdy Tamás pszichológus. Csehovot idézi, aki szerelmének, Olga Knippernek ezt írta egy levelében: „Egy egész élet nem elég ahhoz, hogy kiizzadjuk magunkból azt a rabszolgát, akivé az iskola tett bennünket.”
– Csehov iskolája cári intézmény volt, olyan poroszos jegyekkel, mint amilyen a mai magyar iskola is – mondja Vekerdy.
A német és a nyugat-európai iskola azonban már nem ilyen, hanem demokratikus, gyerekközpontú intézmény, amire pénzt költ az állam, ahol például asszisztenseket foglalkoztatnak, és nincs úgynevezett „papíros gyerek”, akit átküldenek a nevelési tanácsadóba.
– A magyar közoktatást nem a gyerekekhez szabták, a „szakszerűtlenség” tombol az egész rendszerben. Felülről határozzák meg, hogy a tanárok milyen ismeretanyagot préseljenek át a „gyerekanyagon” – teszi hozzá a pszichológus.
Szerinte – egyebek mellett – ezért sem véletlen, hogy előfordulhat a mórahalmihoz hasonló eset, amikor válogatnak a gyerekek között, kötelezővé teszik a fellépésüket, megalázó módon dicsértetnek velük egy kormányablakot, amiről az óvodásoknak, iskolásoknak fogalmuk sincs, hogy mi.
Hogy ismét visszatértek a rendszerváltozás előtti idők?
Vekerdy Tamás szerint most valamivel rosszabb a helyzet. Az 1985-ös, új közoktatási törvény nyomán javuló tendenciákat tapasztalhattunk.
– A mostani rossz iskolarendszer rossz átlagpopulációt termel, de mindig lesznek, akik kiemelkednek és kiküzdik maguknak az igazukat. Annak idején Széchenyi emlékeztetett arra, hogy a Bach-korszakban tilos volt kiejteni a szabadság szót. Mégis ezzel a szóval tüntettek ellene.
Fogyó cselekvőkészség
Vajon az Orbán-rendszer ösztönzi a szervilizmust? Vagy a magyar már rég „hozzászokott” ahhoz, hogy zokszó nélkül teljesítse az elvárásokat?
Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője szerint a magyar társadalomban nagy a megfelelési kényszer, ami főként az intézményekhez kapcsolódik. 1989 előtt olyan rendszerek formálták a társadalmat, amelyek nem az önállósodásra szocializáltak. A magyarok azóta is inkább az erős államtól várják a segítséget; ez a minta mélyen gyökerezik bennünk. A paternalizmus és az etatizmus (államközpontúság) magas, a cselekvő emberek aránya pedig alacsony a társadalomban.
– Az orbáni rendszer épít ezekre az attitűdökre, és elő is hívja azokat. A jelenlegi hatalom olyan intézményi rendszert hozott létre, amelyben értelme van a szervilis cselekedeteknek – mondta Juhász Attila.
(A teljes írás a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)
