Szekértolók

Ezentúl kőkemény lesz?

Miért?

A parlamentben alaposan beszólt az önkormányzatok 12 pontját felolvasó Kósa Lajosnak.

Nincs ebben semmi különös. Egyszerűen nem tudtam értelmezni a fideszes képviselő 12 pontos listáját, amelyből az egyik kedvencem: „Magyarország legfontosabb városa Budapest.” Ezt egy ötéves gyermek is tudja, így hát igaza van Kósa Lajosnak... Csak csendben kérdezem: a parlamentbe való ez a közhelygyűjtemény?

Dühös?

Dehogy. Ám az mégsem járja, hogy az önkormányzatinak álcázott, sikertelen fideszes-jobbikos-árpádsávos tüntetésen azt mondták a szónokok, hogy a gyermekek éhen fognak halni a gyermekétkeztetési normatíva megvonása miatt. Pedig már akkor mindenki tudta, még Kósa Lajos is, hogy a kormány döntött: nemhogy kevesebb lesz a forrás, de még bővül is a hozzáférők köre.

Azért kínos, hogy a költségvetési törvénybe becsúszott egy ilyen hiba.

Nem igaz. Erről is folyamatosan hazudott a Fidesz. Ha megnézzük az eredeti javaslatot, az a legrászorulóbb gyerekek támogatásán sem változtatott volna.

De a fogyatékosok pénzének megkurtítása csak kínos?

Ha megnézzük a végeredményt: nem lesz elvonás. Megegyeztünk a fogyatékosszervezetekkel, az egyházakkal, a kórházakkal. Lehet, hogy furcsa a Fidesznek, de nálunk nem parancsuralmi rendszer működik. A költségvetési javaslat az elfogadásáig változhat. Demokráciában ez így normális. Ők önkormányzati elvonásokról beszélnek, miközben soha nem látott mennyiségű önkormányzati fejlesztési forrás áll rendelkezésre. Ebből összesen 98 milliárd forintot kapott Debrecen.

Kósa szerint ez túlzás.

Furcsa. Azt állítja, hogy ebben az összegben a Debreceni Egyetem pénze is szerepel. Egy polgármester azért nem lehet annyira önző, hogy neki csak az a fejlesztési pénz számít, ami a saját hivatalához folyik be. Egy korszerű egyetem révén talán nem fejlődik a város?

A fideszes polgármester szerint ön akkor is túlzott, amikor azt állította: városmarketingre, vagyis Kósa tömjénezésére ötszázmillió forintot áldoz Debrecen. Csak hetvenmilliójuk van, az is turisztikára és gazdaságélénkítésre.

A polgármester úr vegye kezébe saját városának és önkormányzati cégeinek a költségvetését, adja össze a kommunikációra, PR-re és sajtóra szánt pénzeket! Elnézést: nem ötszázmillió lesz az eredmény, hanem több mint hatszázmillió. Ez irdatlan pénz. Válság idején takarékoskodni kellene.

Az önök számháborúja mögött az áll, hogy megkurtították az önkormányzatok pénzét. Előbb 120 milliárdot véstek kőbe, ma már csak mínusz 70 körül áll a számláló.

Én nem Kósa Lajossal csatázom. Folytathatom mással is a sort. Krízis idején miért kell Szijjártó Péter kosárlabdacsapatának százhúszmillió forint önkormányzati támogatást adni? Csak azért, mert ő a győri gazdasági bizottság elnöke? A pazarlás mellett mutyik, panamák történnek a fideszes önkormányzatokban: Győrben, Nagykanizsán, Fóton, Orosházán, Békéscsabán.

Budapestet kifelejtette. Csak ott szocialista és liberális volt a vezetés.

Felháborító és erkölcstelen a BKV-s végkielégítési botrány. De miért nem beszélünk a hasonló debreceni, békéscsabai esetekről? Bajnai Gordonnak igaza van: nincs erkölcsi alapjuk pénzért sorba állni azoknak az önkormányzatoknak, amelyeknél például pazarló ügyek vannak, vagyis a saját házuk táján nem tartanak rendet.

De van-e erkölcsi alapja az MSZP-nek a mutyizás ellen kiáltani? Hiszen a szocialisták is űzik ezt a „mesterséget”.

Én most a kormány nevében beszélek. Kósa ugyanis a kabinetet támadta. Egyébként a jobboldali médiabirodalom igyekszik a szocialista, nagyrészt mondvacsinált ügyeket felnagyítani, miközben elhallgatja a fideszes mutyit és panamát.

Az, ha az ellenfél is mutyizik, nem menti fel önöket. És miközben korrupcióval vádolják egymást, a szélsőjobb nevet a markába.

Egyetértek, borzasztó, hogy ilyen a közélet. De látni kell, a kormány és az MSZP gyalázására hatalmas apparátus és médiafelület áll rendelkezésre. Pár éve tudatos jobboldali kampány indult a Jobbik megerősítésére. A Fidesz-közeli médiában sztárként szerepeltek a szélsőjobboldali politikusok. Orbán Viktor, elmondása szerint, korábban féltő szeretettel figyelte a Jobbik szárnybontogatását. Több önkormányzatban Jobbik-támogatással kerültek be fideszes képviselők.

Számukra is kellemetlen már a radikális párt közelsége. Október 23-át is a város szélén ünnepelték, nehogy a szélsőségesek elrontsák a fideszes happeninget. Tudják, a Jobbik tőlük vehet el majd voksokat.

Egyszerű lenne a megoldás: fel kellene bontani a Jobbikkal való együttműködést a helyi önkormányzatokban. Orbán Viktornak azt kellene mondania: a féltő szeretet megszűnt.

Megtette. Azt állította: nem akar Vonáékkal koalíciót kötni.

Ez csupán kommunikációs trükk. A Jobbik a Fidesz szélsőséges, neonáci tagozata. A Fidesz állította elő. Hihetetlen, sziszifuszi munkával, hatalmas médiatámogatással építette fel.

„Az MSZP úgy néz a Fideszre, mint béna nyúl az óriáskígyóra, amely most gondolja át, hogyan nyelje le.” Tamás Pált idéztem.

Soha nem értettem egyet azzal, ha egy politikai pártot a riválisához való viszonyával jellemeztek. Természetesnek tartom, hogy nyolc év kormányzás után a hatalmon lévő párt népszerűsége megkopik. Az sem meglepő, hogy a világválság hatásáért a közvélemény a kormányt okolja. Emellett a szocialista pártnak vezetési problémái voltak: kormányfőt, pártelnököt cseréltünk. Nem volt megfelelő a szervezettségünk, sem a civil kapcsolataink.

Annyira talán nem egyszerű a kérdés, hogy most lent vannak, és majd egyszer fent lesznek. A szocialistáknak lassan már nincs médiájuk, holdudvaruk, pártjuk. A baloldalon minden összezavarodott, sokan a kijáratot keresik. Ripp Zoltán szerint már azt sem lehet tudni, ki a bűnös, és ki az ártatlan az MSZP mélyre süllyedésében.

A segélykiáltások jelentős részében van igazság. Nem fogok kibeszélni, mert a sajtó révén való üzengetést tartom az egyik legnagyobb problémának. Annyit azonban mondhatok: a pártban és környékén valóban nagy az elbizonytalanodás, sokan feladják, és a gyávaság határát súroló magatartást tanúsítanak. Néhány éve Orbán az egyik legelutasítottabb politikus volt, ám akkor sem pártolt el tőle a pártja és a holdudvara. Az MSZP válságban van. De csak az összefogás húzhatja ki a kátyúból. Nem az egymásra mutogatás.

Nincs vezető, szétfutott a nyáj?

Valóban erős vezetőre, de nem vezérre van szükségünk. Nem nézhetjük mindig a köldökünket. A pártnak meg kell újulnia, ám nem a kampányidőszakban.

Hogyan tud egy széttartó párt kampányolni?

Hit kell. Az MSZP a rendszerváltás utáni korszak legnagyobb, legsikeresebb pártja, öt választásból háromszor alakított kormányt, a Fidesz csak egyszer.

Ne mondja! A tagok hite nem lesz nagyobb, ha látják, hogy a közvélemény-kutatási adatok szerint a riválisnak négyszer annyi a szimpatizánsa.

Pedig az nem megy, hogy ha szalad a szekér, pártolnak minket, ha meg kátyúba kerülünk, akkor elhagynak.

De a szekérhajtók sem egyfelé húzzák a gyeplőt.

A szekeret tolni is lehet. Ez ugyanaz a párt, mint amelyik korábban sokszor tönkreverte a Fideszt. Csak hinni kell benne. Aztán a választások után kezdhetjük alulról újjászervezni az MSZP-t.