Szegfű a hátsó udvarban

A szilvakék napernyő alatt, a nagykörúti Cinema Cvájban alig van vendég. Délelőtt kevesen bámulják az elhúzó Combinókat. A körúti oldalon, a használtruha-kereskedés melletti kapun csengetünk. Kopoghattunk volna akár a Dob utca felőli bejáratnál, ahol papiros hirdeti: hétfőtől péntekig 10-től délután 6-ig van nyitva a szocialisták VII. kerületi Piros Pont irodája, de mi címre mentünk. Az MSZP szombati kongresszusa elé kerülő javaslatban ugyanis az szerepel, hogy az Erzsébet körút 40–42.-ben legyen az MSZP új székhelye.

A régi bérház betonudvarán külső lift, hátul az udvarban rácsos ajtó: felette a szegfű meg a párt neve. Az ablakon át látszik, bent dolgoznak. Egy férfi és egy nő ül társas magányban a papírok között. A folyosón székek, a teremben vásott bőrkanapé, könyvszekrény, a falon a példaképek – Nagy Imre, Kéthly Anna, no meg József Attila – fotója. Meg a program a hirdetőtáblán: előkészítő beszélgetések a kongresszushoz. Állítólag csaknem száz szoci párttag él a kerületben. Most nem látunk egyet se.

A Jókai utcai csillogó székház ólmos lassúságú liftje, pazar tetőterasza, 21. századi irodái után nehezen tudjuk elképzelni, hogy ebben a kopott kis klubban, az udvar hátsó traktusában lesz a párt országos székhelye. Pedig ha a kongresszus szombaton így dönt, legalábbis papíron, mindenképpen itt lesz.

Hogy miért? Milliárdos adósságok miatt eladó a jelenlegi székház, és ha a jövőben nyélbe ütik az üzletet, akkor módosítani kell a párt alapszabályát. Ugyanis az első paragrafus második pontja szerint a párt székhelye a Jókai utca 6.-ban van.

Úgy fest, a modern székházra még nincs vevő, így elvileg korai módosítani a dokumentumot, de nem rendeznek mindennap kongresszust, a szoci korifeusok pedig úgy látják, jobb előbb átírni a papírokat, mint utóbb. A kicsi erzsébetvárosi iroda pedig egyike azon kevés ingatlanoknak, amelyek még a szocialisták tulajdonában vannak.

Háttérbeszélgetéseink során szoci politikusok folyton azt hajtogatták: az MSZP egyik nagy baja, hogy még önmagának sem tudja beismerni: elvesztette nagypártiságát.

Hát, ezzel az apró irodával most ezt is megteszi.

Elégedetlenséget levezető viták

Persze nem ez a módosítás lesz az egyedüli a szombati kongresszuson. Változtatnak még azon a szabályon is, hogy a választmányba a választókerületek arányosan delegáljanak küldötteket. Eddig a kerület nagysága számított a küldöttek számának meghatározásánál, így néhány megye domináns szerepet tölthetett be a testületben. De azt is rögzítik, hogy a párt parlamentje dönthessen az országgyűlési voksolás előtti esetleges ellenzéki előválasztásról.

A párt prominensei már a szervezés során rájöttek, nem elég, ha ennyi pontból áll a kongresszusi program, így csak megerősödnek a párt unalmasságáról, kiüresedettségéről szóló vélemények. Szerveznek hát az elégedetlenséget levezető plenáris vitákat agráriumról, szociális kérdésekről, energiapolitikáról. És talán lesz politikai üzenet is. A Lendvai Ildikó, Szekeres Imre és Juhász Ferenc fémjelezte Deák Kör írt is egy dolgozatot, amely használható lenne erre, de a pártelnökség megkérte az összes platformot, adják be ők is az elképzeléseiket, hátha a sokféle alapanyagból lesz egy közös kenyér.

Ennek ellenére háttérbeszélgetéseink során sok MSZP-s politikus jelezte, számít arra, hogy kisebb petárdák robbannak majd a kongresszuson. Lesznek, akik előrehozott, februári tisztújítást követelnek, de az sem elképzelhetetlen: egyesek úgy protestálnak, hogy leszavaznak mindent, amit a párt vezető testülete eléjük tesz. Kétharmad kell az alapszabály-módosításhoz, így egyetlen nemnek is nagy a kockázata.

A szervezetek többsége elégedetlen az elnökség munkájával, főként – mint többen mondják – az ősszoci Baja Ferenc gyámsága alatt álló Tóbiás József pártelnök puhaságával. Úgy vélik, a párt egyáltalán nem, vagy rosszul ütemezve, erőtlenül reagál a politikai eseményekre, nem tud ellensúlyt képezni, nincsenek jó ötletei, rosszul szerepel a médiában, a fizetésemelésről szóló kampánya haloványra sikeredett, ráadásul a know-how sem teljesen saját, hiszen tökéletesen rímel a Fidesz rezsicsökkentési show-jára.

Tóbiás, hogy elejét vegye egy palotaforradalomnak, körútra indult, hogy megnyugtassa a lázongó vidéket. Vajon csak elodázta a probléma megoldását, vagy le is csillapította az indulatokat?

Teljesen lehetetlen a februári tisztújítás. Karácsonykor senki sem fog helyi elnököt választani – mondja a megkérdezett szoci politikusok többsége. Ezzel arra utalnak, hogy a párt felmenő rendszerű, csaknem három hónapos tisztújítását egy februári országos elnökválasztás esetén már adventkor el kellene kezdeni.

Helyezkedés és taktikázás

Tóbiás csapata abban bízik, hogy a fizetésemeléses kampány tavaszra meghozza a gyümölcsét, de ellenlábasai nem így számolnak.

Mesterházy Attila például egy dolgozattal készült. Ebben információink szerint a hitelesség és a saját narratíva hiányát hozza fel, és átmeneti médiapárti működést is szorgalmaz. A volt pártelnök testületi gyámság alá helyezné az utódját, és olyan csapatot hozna létre, amelybe integráló, politikai súllyal bíró politikusokat delegálna. Széles a merítés: Szanyi Tibortól Lendvai Ildikóig sokan elférnének a testületben. Úgy tudjuk, Mesterházy egyelőre nem akar pártelnök lenni, nem is érné meg neki, hogy egy újabb vereséggyanús választás idején vezesse a pártot. Egy harmadik bukást politikai karaktere már nehezen viselne el.

Ugyanakkor a párt jövő évi tisztújításának – a tisztségviselők kétéves ciklusa rendesen nyár közepén jár le – nagy jelentősége van. A következő vezetés „listaállító” lesz: miután ők határozzák meg, hogy a parlamenti választásokon ki hányadik helyen szerepeljen a párt listáján, egzisztenciákról dönthetnek majd.

A jelenlegi mozgásokból úgy tűnik, Mesterházy inkább a frakcióvezetői posztot célozza meg, és ebben a versenyben meg is verheti a riválisait. Hiába is próbálná legyőzni egykori, ám mostanság önálló útra lépő exharcostársa, Harangozó Tamás, akinek sokak szerint hasonló ambíciói lehetnek. A jelenlegi állás szerint Tóbiásnak sem lenne többsége a képviselőcsoportban.

A pártelnök egyedül Botka László választmányi elnökre számíthat: ha a szegedi polgármester kormányfőjelölt lenne, akkor párban tovább vezethetnék a pártot. De Botka mindig is eltáncolt a pártelnöki funkció vagy a miniszterelnök-jelöltség elől, nem akarta veszélyeztetni csongrádi pozícióit. Ráadásul a jelek szerint inkább a választmányi elnöki posztra koncentrál, hiszen a kongresszusra olyan javaslattal készült, amely a párt parlamentjét szegfűs Hyde parkból politikai tényezővé, operatív testületté változtatta volna. Ötlete szerint a választókerületi elnökök lehettek volna a testület tagjai, ám a javaslatot időközben megtorpedózták.

Botka nem lehet nyugodt. A sakktáblán valaki őt is éppen kiütni készül: az Orbán Viktor által „megsimogatott” Hiller István választmányi elnöki babérokra tör. (A kormányfő egy kiszivárgott hangfelvétel szerint úgy véli, Hillerben mocorog valami, ő nemzeti érzelmű ember.)

Információink szerint Hiller eredeti szakmájához méltón filosz maradna, a párt irányvonalát segítő, azt kidolgozó politikus szeretne lenni. Ám a barokk diplomáciában jártas expártelnök szavaiból és mozgásából elvileg kikövetkeztethető az is, hogy a pártelnökjelölti útra lépett, meg az is, hogy a Fidesz és az MSZP között közvetítő, békét hozó politikus akar lenni.

Éppen ez a balladai homály eredményezte azt, hogy az MSZP több prominense a korábban az államfői posztra áhítozó Szili Katalin hasonmását kezdi látni benne. Már most biztos: Hiller nagy kockázatot vállalt az új politikusi szereppel, amikor a parlamenti alelnöki szürkeségét a párt irányvonalától elütő, narancsba hajló, mostanság népszerű színekkel frissítette fel. (Mint ismert, közvetve Orbán döntését helyeselve így fogalmazott: „Én nem szeretem, hogy az országunk határán kerítés van, csak már mondjon valaki ennél jobbat.”) Hiller egyszerre lett szimpatikus a határozottságával és antipatikus a kormánynak kedves szövegével a párttagok között.

Háttérbeszélgetéseinken többen szóba hozták Ujhelyi Istvánt, akit Mesterházyn kívül sokan alkalmasnak tartanak a párt vezetésére. De az uniós szoci képviselő információink szerint most nem lép. Ő, bár nem sorolható a Tóbiás vezette irányvonalhoz, nem száll be a belharcba, ki akarja tölteni a ciklusát, inkább a párt uniós kapcsolataira koncentrál.

Úgy tudjuk, újabb szereplő is csatasorba áll: visszatér a politikába Molnár Gyula. Benne már az ezredfordulón is a magyar Tony Blairt látták, de az alelnökinél magasabb posztot még nem ért el a pártban. Fővárosi politikusként, illetve újbudai polgármesterként lett ismert, utóbbi tisztsége miatt vonta a Fidesz kínpadra. A bíróság mára felmentette a Kopaszi-gát eladása miatt indított perben, de a fideszes karaktergyilkosság máig hathat megítélésére. Sokan szeretnék, ha pártelnökként térne vissza, de információink szerint ő még nem döntött arról, milyen pozícióban politizál majd.

Ráér még, ahogy a többi vélt vagy valós aspiráns, helyezkedő is, hiszen az MSZP mostani kongresszusán az álmoskönyvek szerint is csak kisebb izgalmak várhatók.

Ám tétje a szocialisták szerint mégis nagy lehet: elindít egy folyamatot s felébreszti végre a párt politikusait, vagy az SZDSZ sorsára jutnak.