Szanyi Tibor: Döbbenten láttam, hogy az MSZP győzelmi eufóriában fürdik. Elment az eszük?
– Akkor vitte dűlőre a dolgot, mikor kútba esett az uniós képviselőség, a maradék egy mandátum Újhelyi Istvánnak jutott. És felmentették az alelnökségből. Ez is, a levél is, tömény sértés. Ezzel már nem nagyon foglalkozott, sejthető volt, hogy menni fog.
– Nem foglalkozom ezzel. Túl vagyunk jón, rosszon. Olyan ez, mint a meglóduló, lelassuló időkerék. Mindig beindul, hátha. A helyzet most lett tiszta.
– Közben lementek az önkormányzati választások.
– Az eredménynek több szempontból is örültem. Legjobban talán az első kerületnek. Az olyan hely, ahova ellenzéki győzelmet ember nem tervezett. Nem mondom, hogy nem lesznek visszaesések, Orbáni válaszlépések. De már semmi sem lehetetlen. Muhammad Ali kapott egy pofont, nem feküdt ki, de mindenki látta.
– Az Ali-hasonlat nem pontos. Ő szakmájának nagy művésze volt. Akit Fideszként most látunk, inkább az izom-hentes, Tyson.
Akkor a Tyson kapta a taslit. Egyet azért ne feledjünk, ezek technikai győzelmek voltak. Kiderült, hogy összefogással, csöndes kampánnyal a Fidesz - iszonyú hatalmi fölénye ellenére - megállítható. Azt mondtam, oké, ez most megvolt, vonjuk le a tanulságokat. Aztán döbbenten láttam, hogy az MSZP győzelmi eufóriában fürdik. Elment az eszük? A csömörből, a kiégettségből, a korrumpálódásból levonni azt a következtetést, hogy bitang jók vagyunk, gyerekség. Orbán ezt pontosan tudja. Nyugodt is. A dolgokat értékükön kezeli.
Az interjú teljes változatát a 168 Óra csütörtökön megjelent számában olvashatják el. Keressék az újságárusoknál!
