Szalámitaktika és választási reform

Nyilvánosságra került a Fidesz választásirendszer-koncepciójának legújabb változata. A dokumentum sok kérdést még mindig sajnálatosan tisztázatlanul hagy, számos kérdést megnyugtatóan rendez, bizonyos kérdések megoldásával azonban új problémákat is felvet. Alábbi blogbejegyzésünkben röviden az új fejlemények hatását tekintjük át, kitérve a modellválasztásra, a demokratikus berendezkedés megőrzéséhez szükséges tilalomfák védelmének kérdésére és a választott kompenzációs eljárás modellezett eredményeire.

A regisztrációs eljárás veszélyei

A legfontosabb fejlemény, ami a koncepcióban több ponton utalásszerűen megjelenik: a regisztrációs eljárás beépítése a választói névjegyzék(ek)be történő bekerülés folyamatába. A dokumentum több ponton szól „regisztrált választókról”, ami eltér a névjegyzékbe kerülés jellemzően automatikus eljárásától. A koncepció egy helyütt a következőt írja: „Amennyiben választása szerint a magyarországi választói névjegyzékben kíván szerepelni [...]. Amennyiben választása szerint a nemzetiségi választói névjegyzékben kíván szerepelni [...].” Tehát azt rögzíti, hogy a választópolgár dönt arról, hogy melyikben kíván szerepelni. Arról viszont nem szól, mi lesz azon magyar nemzetiségű, magyarországi állandó lakhellyel rendelkezőkkel, akik nem nyilatkoznak. Természetes az volna, hogy őket – a népességnyilvántartás kialakult rendszerére építve – automatikusan listázzák a magyarországiak közé. Erre vonatkozóan tett utalást Áder János egy, a határon túliak szavazati jogáról rendezett konferencián, ugyanakkor az, amit állít, nincs benne a koncepcióban.

Így ha netán az idézettek azt jelentenék, hogy minden választópolgárnak kötelező lesz nyilatkoznia ahhoz, hogy ide vagy oda regisztrálódjék, akkor az Egyesült Államok regisztrációs eljárásához részben hasonlatos, előzetes intézményes szűrő épülne be a rendszerbe, ami minden állampolgárt arra kötelezne, hogy még a szavazás előtt saját maga nyilatkozzék az adott választói névjegyzékbe történő felvételéről. Az előzetes regisztráció jelentette intézményes szűrő nehezítené az eljárásban való részvételt, szűkítené a hozzáférést. Egy ilyen szűrő értelemszerűen az iskolázattlanabb, kevésbé tudatos választói csoportokat szorítaná távolabb a választási eljárástól, hiszen a szavazás puszta aktusán túl újabb, kötelező és jogvesztő eljárási elemmel egészítené ki a választási eljárást. Mivel Magyarországon van teljeskörű népességnyilvántartás, így nincs olyan alkotmányos indok, amely igazolhatná a kötelező előzetes regisztrációt, ami a jelenleg hatályban levő Alkotmány, a jövőre hatályba lépő alaptörvény és az Európai Emberi Jogi Egyezmény sérelmét is jelentené. Éppen ezért elfogadhatatlan volna.

Így felesleges kompenzációról beszélni

A modellválasztásban változás, hogy végül biztosan lesz kompenzációs eleme a választási rendszernek. Mégpedig úgy, hogy a töredékszavazatokat az országos listákra leadott szavazatokhoz adják hozzá, ezzel befolyásolva a rendszer arányos ágának mandátumkiosztását. Egyelőre nincs tisztázva, hogy mi számít töredékszavazatnak, tehát hogy az egyéni választókerületi (EVK) veszteseken túl a bizonyos mértéknél jobban győzőket is „kompenzálja-e” a rendszer. Bár ez utóbbi oximoronnak tűnik, hiszen a kompenzációs logika célja, hogy rendszerszinten tompítsa a többségi karakter érvényesülését. Ez pedig torzul, ha az egyéni választókerületi győztesek pártja is számíthat ilyen szavazatokra. Ráadásul a most nyilvánosságra hozott koncepció „a legkisebb szavazatveszteség” érdekében létesít kompenzációs rendszert, márpedig az egyéni választókerületi győztesek estében nehézkes szavazvesztésről beszélni. Áder János minap arra tett utalást a Népszabadságnak adott interjújában, hogy az olasz modellt követve a győztes egyéni országgyűlési képviselő is hoz majd töredékszavazatot magával, bár ez így nincs benne a koncepcióban.

A kompenzációs rendszer másik, immár tisztázott eleme az, hogy a töredékszavazatok által befolyásolt mandátumok nem elkülönített listán, fix mandátumkörben kerülnek kiosztásra, hanem az országos listás mandátumokkal együtt. Az elkülönült kompenzációs lista egyértelműbben rendezte volna az ilyen logikán megszerezhető mandátumok súlyát, míg a kormányzó erők által választott „belekeverős” módszer az egész választási rendszer arányos ágának szavazatai mellett küldi versenybe a töredékszavazokat. Elkülönült mandátumok nélkül tompul ugyan a kompenzáció ereje, de ez a modellválasztás ilyen alacsony összmandátumszám mellett elfogadható.

Nyáron publikált posztunkban részletesen, szavazóköri adatok bázisán modelleztük egy olyan vegyes választási rendszer hatásait, amely kétszáz fős parlament esetén kilencven listás és száztíz egyéni mandátummal számolt. Modellünk 2002, 2006 és 2010 eredményeinek felhasználásával egyrészt azt bizonyította, hogy jóval többségibb karakterűvé válik a magyar országgyűlési választási rendszer (ezt – szemben másokkal – mi legitim lehetőségnek tekintjük), másrészt, hogy a magyar választási földrajz adottságait figyelembe véve lehetséges olyan, új EVK-rendszer kialakítása, amely az elmúlt három általános parlamenti választás esetében a korábban kapottal azonos politikai eredményt hoz. Ez pedig tesztje lesz minden későbbi határkijelölésnek is

2002 és 2006 esetében a modell szerint a két nagyobb párt szorosabb versenyéből fakadóan a kétszázból összesen három-három mandátum kerülne át most a javasolt kompenzáció révén a kisebb pártokhoz, a korábbi esetben az SZDSZ lett volna ennek az egyedüli kedvezményezettje (hiszen az MDF választási szövetségben indult), 2006-ban pedig az SZDSZ két mandátumot, az MDF pedig egyet kapott volna. 2010-ben érdekesebb a modell eredménye, mivel a középpárti státuszba süllyedt MSZP is kedvezményezetté vált volna. A Fidesz tizenöt mandátumot veszített volna (de még így is kétharmad felett marad a mandátumaránya), az MSZP hét, a Jobbik öt és az LMP pedig három mandátumot kapott volna.

Tehát ha olyan kompenzációs rendszerrel számolunk, amely csak az egyéni választókerületi veszteseket kompenzálja, és ezt rávetítjük a korábban publikált modellünkre, akkor visszafogottan érvényesülő kompenzációs rendszert láthatunk. Míg például 2002-ben a Fidesz huszonhat, az MSZP harmincegy mandátumot kapott az eltérő logikájú kompenzációs rendszerből, addig az új rendszerben csak mandátumokat veszítenének, az SZDSZ pedig korábban tizenhárom mandátumot kapott, ami a teljes mandátumszám több mint három százalékát jelentette, míg a modell szerint a kompenzáció ereje esetükben a teljes mandátumszám másfél százalékára terjedne csak ki. 2010-ben az MSZP huszonkilenc, a Jobbik huszonegy, az LMP tizenegy kompenzációs mandátumot szerzett, így látható, hogy a töredékszavazatok befolyását egyértelműen csökkenti az új rendszer, hiszen a kiosztott kompenzációs mandátumoknak az összes mandátumhoz viszonyított aránya a régi és az új rendszerben átlagosan körülbelül kétszeres a régi rendszer javára.

Ha az új kompenzációs rendszer úgy kerül kialakításra, hogy az egyéni veszteseken felül bizonyos győzteseket is töredékszavazatokhoz juttat, akkor a jelenleg kormányzó erőknek sikerülne egy olyan kompenzációs rendszert kialakítaniuk, amely a kompenzációt is kompenzálja, és így szinte érzékelhetetlenné teszi a rendszer ezen elemének hatását. A csak a vesztes egyéni jelöltek pártjait kompenzáló szisztémánál is láthattuk, hogy a rendszerváltás óta használthoz képest sokkal kisebb a hatása az ilyen mandátumoknak. A korábbinál sokkal többségibb karakterű választási rendszer hatásait a kormány tervei szerint egy, a korábbinál gyengébb kompenzációs rendszer tompítaná. Ennek további tompítása teljesen értelmetlen, és már az is egyszerűbb volna, ha nem is csinálnának kompenzációt.

Tisztázódó modell, tisztázatlan részletekkel

A frissített koncepció megerősíti, hogy a rendszer arányos ágában egységes, országos lista lesz, és ehhez igazítják a jelöltállítási feltételeket is. A korábbiakhoz képest relatív könnyítés, hogy kilenc megyében és Budapesten kell összesen legalább huszonhét egyéni képviselőjelölttel rendelkeznie egy jelöltállító szervezetnek ahhoz, hogy országos listát állíthasson. Azért könnyítés ez, mert korábban egy párt csak azokban a megyékben tudott listás szavazatokat szerezni, ahol területi listát tudott állítani, tehát ahol volt megfelelő számú egyéni jelöltje. Így az országos öt százalékos küszöb átlépését is egy kisebb térképen kellett teljesíteniük, ami nehezebb feladat volt. Most elég lesz, ha egy pártnak van képviselőjelöltje az ország egy részén, akkor is szavazhatnak rá olyan megyékben, ahol egy egyéni jelöltet sem állított. Ez a kisebb jelöltállító szervezetek számára könnyítés, további hatásairól pedig részletesen írt László Róbert a blogján.

Eldőlni látszik, hogy a magyarországi állandó lakhellyel nem rendelkező választók számára nem jelölnek ki választókerületet vagy külön listát, hanem ők is az országos listára szavazhatnak levél útján, előzetes regisztrációval. Két szavazat helyett viszont csak eggyel fognak rendelkezni. Korábban Tordai Csabával kifejtettük, hogy elfogadható, ha szavazati jogot adnak az ilyen státuszú magyar állampolgároknak, de a korlátozott befolyás elvének érvényesítését javasoltuk. A most választott modell ezt sérti, és a kelleténél jobban kiteszi a magyar belpolitika hatásainak az érintett szavazókat, ráadásul befolyásukat rögtön el is mossa, hiszen szavazataik beleömlenek az országos listaszavazatok töredékszavazatokkal is kevert tengerébe. És mint fentebb már láttuk, többszázezer töredékszavazattal is csak minimálisan lehetett befolyásolni az új választási rendszer erősen többségi karakterét. Így 200-300 ezer határon túli szavazat is csak néhány mandátumot eredményezne, ráadásul átláthatatlan módon. A kormányoldal által a „határon túliak” képviseletére választott modell a lehetségesek közül talán a legrosszabb, kiteszi őket mindannak, amitől óvni kellett volna őket, és a közvetlen képviselet lehetőségét viszont nem biztosítja. Egy dolog viszont tény: úgy intézményesül a magyarországi állandó lakhellyel rendelkezők szavazati joga, hogy érdemi befolyásuk nem lesz a magyar kormánytöbbségre. Ezzel nincs baj, csak a nagyobbik kormánypárt nem ez ígérte és ígéri saját támogatóinak.

A szavazás folyamatának szabályozásánál megjelenik a nemzetiségi képviselők választásának rendszerbe építése a két szavazat (listás és egyéni) elválasztásra révén. Korábban a hírek arra utaltak, hogy a nemzetiségi kisebbségek képviselői speciális parlamenti mandátummal rendelkeznek majd, ami nem terjed ki minden döntéshozatali folyamatban való részvétel lehetőségére. Ez összességében elfogadható megoldás.

Az írás folytatása itt olvasható: