Beleszólhat-e a munkáltató, hogy mikor veszi ki a szabadságot a munkavállaló?
A szabadság kivételében a két legnépszerűbb periódus: a nyári hónapok, valamint a karácsonyhoz közel eső ünnepi időszak. A szabadságkeret minden munkavállalónak jár, ám nem csak a munkavállaló határozza meg, hogy mikor veszi ki azt.
„Ha a fent említett elven működne a rendszer, akkor karácsony táján sok munkáltató nehéz helyzetbe kerülne, ha az ünnepek alatt két hétre a teljes munkavállalói gárda kivenné a szabadságokat” – fejtette ki dr. Sáfrány Írisz Zsófia, a Jog365 szakértője az RTL-nek.
A munkavállalói jogok a szabadság tekintetében
A Munka Törvénykönyve szerint a munkáltató évente csak hét munkanapot köteles a munkavállaló igénye szerint kiadni, a többivel – bármilyen furcsa – a munkáltató rendelkezik. Ez a hét nap azonban pont alkalmas arra, hogy az ember egy hetet a saját akarata szerint kivehessen nyaralás céljából.
A munkavállalónak ugyanakkor joga van az esedékesség évében kivenni a szabadságait. Minden munkavállalónak jár 20 nap alapszabadság, mely pótszabadságokkal egészül ki, a munkavállaló életkora, gyermekei száma, valamint egyéb speciális körülmények függvényében.
A munkáltató minden évben megállapítja, hogy az adott munkavállalónak hány nap szabadság jár, melyet a munkavállaló – jó esetben – a bérkartonról havi szinten ellenőrizhet.
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Gazdaság
2024. június 28., 10:00
Minden szülőnek joga van ahhoz, hogy gyermeke születése után éljen a fizetés nélküli szabadság lehetőségével, azonban erről csak kevesen tudnak.
Életmód
2024. május 25., 10:21
A nyár a szabadság és a kikapcsolódás időszaka, de ne feledkezzünk meg a biztonságunkról sem - vallja Kovács Ildikó önvédelmi szakértő. Úgy véli, az önvédelem nem csupán egy tanulható készség és ismeretanyag, hanem egy életstílus és egy szemléletmód, amelynek elsajátításával még a nyaralás ideje alatt is megőrizhetjük tudatosságunkat.
A munkáltató feladata a munkavállaló összes szabadságának kiadása az adott évben,
ettől eltérő megállapodást ugyan köthetnek, de ehhez a munkavállaló hozzájárulása is kell. Ilyen esetben is legalább a tárgyévet követő év végéig ki kell adni a szabadságokat.
A munkavállalónak joga van arra, hogy a munkáltató a szabadságait úgy adja ki, hogy legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól.
Erről a jogáról tárgyév elején a munkavállaló lemondhat. A tizennégy napba beleszámítanak a pihenőnapok és a munkaszüneti napok is. Jellemzően azok szoktak lemondani erről a jogukról, akik maguknak oszthatják be a szabadságaikat és nem feltétlenül akarnak egyszerre sok szabadnapot felhasználni.
A munkáltatónak kötelessége szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni.
A szabadságokat a tárgyévben kiadottnak kell tekinteni, ha a szabadság az esedékesség évében megkezdődik és a következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.
Amit a munkáltató megtehet
A munkáltatónak joga és kötelessége a szabadságok kiadása. Kötelessége, hogy ki kell adnia az összes adott időszakra járó szabadságot, és joga, hogy a kiadás időpontját elsődlegesen ő határozza meg.
„Mint említettük, a Munka Törvénykönyve alapján a munkáltató évente hét munkanapra eső szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ezen túlmenően a munkavállaló kérése szerint kell kiadni a gyermekek után járó pótszabadságokat is” – teszi hozzá a Jog365 ügyvédpartnere.
A munkavállalónak a saját maga által beosztott szabadságok időpontját szintén legalább a szabadság megkezdése előtt tizenöt nappal be kell jelentenie a munkáltatónak.
A munkáltatók egy része maga osztja be a munkavállalóik szabadságát, a hét munkanapon (és a gyermeki pótszabadságokon) túl oly módon, ahogy az a munkáltatónak megfelel. Sok munkáltató azonban hagyja, hogy a munkavállalók saját maguk osszák be egymás között, hogy ki mikor megy szabadságra.
Ilyen esetekben a munkáltató általában előre meg szokta határozni, hogy egy időben maximum hány munkavállaló lehet távol, ezen túlmenően viszont a foglalkoztatottaknak egymás között kell megegyezniük. Vita esetén a munkáltató dönt.
Sokszor hallani a munkavállalóktól, hogy bár elvileg akkor veheti ki a szabadságát, amikor szeretné, ez azonban mégsem lehetséges, mert a munkáltató munkaerő hiányában is elvárja tőle, hogy a helyettesítéséről gondoskodjon. A munkaszervezés azonban elsődlegesen a munkáltató feladata, tehát neki kell beosztania, hogy a szabadságon lévő munkavállaló munkáját hogyan osztja fel a többiek között. Amennyiben ezzel összefüggésben a munkavállalók nem tudnak önállóan megegyezni, kérni kell a munkáltató utasítását.
Mivel a szabadságok kiadása egy minimumkövetelménynek felel meg a jogszabályok alapján, amennyiben a munkáltató nem tesz eleget ezen kötelezettségének, a Foglalkoztatás-felügyeleti Hatósághoz érdemes fordulni kivizsgálásért.
Visszahívhat-e a szabadságról a munkáltató?
Alapvetően két helyzet fordulhat elő a tervezett szabadságokkal kapcsolatban. Az egyik, amikor a munkavállaló még nem kezdte meg a szabadságát, de belátható időn belül megkezdené (például szerdán még dolgozik, de következő hét hétfőtől már szabadságon lenne). Ilyen esetben a munkáltató a szabadság kiadását – legfeljebb hatvan nappal – elhalaszthatja. A másik eset, amikor a munkavállaló már megkezdte a szabadságát, ilyen esetben a szabadság megszakítható.
Ezen túlmenően kollektív szerződés rendelkezhet úgy, hogy a munkáltató a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki. Fontos kivételt képez ez alól az apasági szabadság, mely nem elhalasztható és nem megszakítható.
A munkáltató csak kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén szakíthatja félbe (vagy halaszthatja el) a munkavállaló kiadott szabadságát.
„Amennyiben ez megtörténne, a munkáltató írásban köteles indokolni, hogy miért hívja vissza a munkavállalót a szabadságáról, a szabadság elhalasztása esetén pedig meg kell jelölni a szabadság várható időpontját”
– hangsúlyozza dr. Sáfrány Írisz Zsófia,.
Az utasítás indokolása azért is fontos, mert ha a munkáltató indoka nem felel meg a jogszabályban foglaltaknak, akkor a munkavállaló nem köteles a szabadságát félbeszakítani.
Ha azonban az indoklás jogilag helytálló, a munkavállalót még arról a hét napról is vissza lehet hívni, amivel maga rendelkezik, csak a szülési és az említett apaszabadság jelent kivételt, azok sérthetetlenek.
Természetesen ezekben az esetekben is alkalmazandók a Munka Törvénykönyve általános magatartási követelményei, miszerint a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat.
Annak, hogy egy nyaralás félbeszakad, vannak anyagi vonzatai is.
Ennek körében a munkavállalónak a szabadságkiadás időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni.
Itt nyilvánvalóan igazolt károkra kell gondolni, amiket a szállásfoglalással, repülőjeggyel és egyéb bizonylatokkal tud igazolni a munkavállaló. Ilyen esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Vic_Padilla via Pixabay)
