A hétvégén mindenki csillagász lehet néhány órára

100 óra csillagászat néven indítja el hagyományteremtő eseménysorozatát a hétvégén a Svábhegyi Csillagvizsgálóban a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont. Ennek keretében gyermekprogramokat, előadásokat, valamint teleszkópos-, és szabad szemmel történő csillagnézést is tartanak, az előadások sora pedig online is követhető lesz – mondta el Kiss László, Széchenyi-díjas fizikus, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója egy, a sajtó résztvevőinek tartott bemutatón. Hangsúlyozta: a programnak célja a hagyományteremtés, valamint hogy hidat képezzen az emberek és a tudomány között.

A sajtótúra során az intézmény történelmi hátterét is bemutatták, melynek megkerülhetetlen alakja volt a felvidéki nemes Konkoly-Thege Miklós, akit nyugodtan nevezhetünk az egyik utolsó magyar polihisztornak. Konkoly ugyanis amellett, hogy 1896-ban létrehozta a Magyar Fizikai Obszervatóriumot, meteorológusként, az MTA tagjaként, zeneszerzőként, országgyűlési képviselőként, sőt hajóskapitányként is ismert volt. Ráadásul ő hozta létre a Meteorológiai Szolgálatot is – tette hozzá Szabó O. Norton fiatal kutató. Az obszervatórium létrehozása után a magyar csillagászat prosperált, egészen az első világháborúig. Az Ógyallán – a mai Szlováki területén található – létesített csillagvizsgálót ugyan sikerült megmenteni 1919-ben a csehszlovák hadsereg elől, de ez majdnem további fegyveres konfliktushoz vezetett. A budapesti Csillebércen található helyét végül 1920-ban kapták meg Budapesttől, ahol a rá következő évben már meg is épület az első épület.  Az intézmény viszont hivatalosan 122 éves történelemre tekint vissza. 

A Svábhegyi Csillagvizsgáló. Fotó: Merész Márton / 168.hu

Az 1926-ban felépített patinás főépületben a mai napig kutatások zajlanak, Kiss László elmondása szerint napjainkban 65 csillagász dolgozik benne, amely azt jelzi, hogy 12 év alatt megduplázódott a csillagászati kutatói létszám. Hozzátette: jelenleg 110-120 ember dolgozik csillagászként Magyarországon, ezek fele itt Csillebércen. Fontos érdemnek tartja továbbá az intézmény főigazgatója, hogy az itt dolgozó hatvan csillagász negyede külföldi, a hivatalos munkanyelv pedig az angol. „Nagy erőket fektetünk abba, hogy a nemzetközi élvonalhoz tartozó kutatásokat folytassunk itt, de a Csillebérci Obszervatórium fontos feladata az is, hogy kutatói utánpótlást képezzünk ki” – mondta Kiss László. A fiatal kutatókból álló előadók emellett a gyermekek edukációjának, illetve a tudományos kommunikáció közérthetőségének fontosságát hangsúlyozták.

Az obszervatóriumnak három fő infrastruktúrája van: az úgynevezett Budapest-kupola (6-os kupola), valamint a 7-es és a 24-es kupola. Fontos kiemelni, hogy ezek nem az épületek sorszámait jelzik, hanem a bennük található teleszkópok átmérőjét, hüvelykben megadva. A helyszínen található az Amőba nevet viselő, műszaki laboratóriumokat tartalmazó kutatóépület is. Számos kutatás és tesztelés központja volt ez a hely, és többek között itt készítették el a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontnak műholdját, a GRBAlphát is, amely március 14. óta Föld-körüli pályán van. Kiss László kijelentette, a szerkezet augusztusban már három nagy robbanást is detektált. A Budapest-kupola tetőszerkezete egyébként kinyitható és forgatható, amely segíti és egyben leköveti a távcső mozgását. Maga a távcső egy hat tonnás masszív szerkezet, amely két tengelyen tud forogni. Érdekesség, hogy itt található meg az ország legnagyobb lencsés távcsöve, melynek harminc centiméter az átmérője, de ott van még egy, Konkoly-Thege Miklós által elkészíttetett 150 éves távcső is, ami a mai napig tökéletesen használható.

Fotó: Merész Márton / 168.hu

A bemutató végén – miután az ég is kitisztult – lehetőség volt a több mint háromszázszoros nagyítású teleszkópból megcsodálni az éjjeli égen feltűnő Jupitert és a Szaturnuszt. A bolygók bemutatása során Kiss Áron, A Magyar Csillagászat Nonprofit Kft. ügyvezetője elmondta, a Szaturnusz rendkívül gyors forgása miatt Naprendszerünk leglaposabb bolygója. A Jupiter viszont a leghatalmasabb égitestként vált ismertté, amelynek felszínén egy hatalmas anticiklonra lettek figyelmesek a kutatók. A 360-szoros nagyítású távcsőben tökéletesen látható volt a bolygó felszínén kialakult vörös folt, amely Kiss Áron szerint hozzávetőlegesen egy Föld méretű képződmény lehet.

Szabó O. Norton végül a bolygók meghatározásának történetével zárta az estét. Elmondása szerint sokáig nem tudott megegyezni arról a tudományos közeg, hogy pontosan mit is tekintenek bolygónak – így volt olyan időszak amikor 17 égitestet tartottak számon. Később megalkották a hold és a kisbolygó fogalmát is, ám még ez sem zárta ki a hibákat. Végül egy 2006-os konferencián történt szavazás tett pontot a vita végére, amikor is döntöttek a Plútó sorsáról, és a "bolygó" pontos definíciójáról. Eszerint egy bolygónak három kritériumnak kell megfelelnie: a Nap körül kell keringenie; gömbölyűnek kell lennie; valamint ki kell söpörnie a saját pályáját. Ezeket a kritériumokat a Plútó nem teljesítette, így törpebolygóvá fokozták le. Mivel azonban ennek az egy égitestnek a felfedezése köthető egyedül amerikai tudóshoz, az Egyesült Államokban napjainkig vannak emiatt tüntetések.

(Kiemelt kép: A Svábhegyi Csillagvizsgáló. Fotó: Merész Márton / 168.hu)