„Sumér rokonság” és egyéb nacionalista ezotérikák
Lapunk beszámolt már Gregor Mayer, az ismert osztrák újságíró és szerzőtársa „Jobboldali veszély Kelet-Európából” címmel megjelent könyvéről. A veszély természetesen a szélsőjobbra vonatkozik s tanulságos módon a német nyelvű könyv harmada a magyarországi jelenségekkel foglalkozik. Így tanulságos és méltánylandó, hogy Ausztria budapesti kulturális intézete, az Osztrák Fórum német nyelvű vitadélutánt szentelt a témának.
Az évek óta Budapesten élő szerző mértékadó osztrák lapok mellett a dpa német hírügynökség jeles munkatársa, aki a Balkánról, az iraki háborúról is tudósított.
Bevezetőben a könyv előszavából idéz: „A legtöbb új szélsőjobboldali mozgalom szinte szektaként igényli, hogy állítsák vissza az államuk alapítóihoz kapcsolódó középkori eszméket, s azok vegyék át a „szétrohadt” demokratikus alkotmányok helyét. A Jobbik a Szentkorona-tanról álmodik, a szerb Obraz Szent Száva teológiájáról, a bolgár Nemzeti Szövetség egy etnikailag tiszta, „árja” Bulgáriáról. … Magyarország mutatja, hová vezethetnek ezek a téveszmék. Azok arra a nacionalista mozgósításra emlékeztetnek, amely a Jugoszlávia véres szétesését megelőző éveket jellemezte...”
Kemény szavak. Ungváry Krisztián, a történész, még keményebbeket tesz hozzá: ezúttal nem arról van szó, hogy Nyugatról vesszük át a rosszat, hanem fordítva, amint a könyv címe is jelzi. A húszas évek magyarországi fejleményei adtak annak idején példát a még csak formálódó nácipártnak. S tanulságos, hogy a magyar nemzeti szocialistáknak az 1939-es (a mainál valamivel kisebb) parlamentben szinte ugyanannyi képviselője volt, mint ma a Jobbiknak.
Ungváry a kísérő jelenségekre is kitér: arra, hogy a jövendő kormánypárthoz közelálló napilap állandó szereplője Wass Albert, de elképzelhetetlen, hogy hasábjain a Nobel-díjas Kertész Imrét közöljék. Van viszont tere a „sumér rokonságnak” és egyéb nacionalista ezotérikának. Ez a szellemi környezet vezet azután ahhoz, hogy egy zuglói középiskola diákjai immár tiltakozzanak, ha zsidó vagy roma társuk mellé akarják ültetni őket. Hogy nagy teret kapjon a szociálisan ugyan mélyen elkötelezett Prohászka Ottokár – aki ugyanakkor „patológikus antiszemita” volt. Vagy, hogy Makón néma tüntetéssel akadályozzák a megemlékezést a Holocaust helyi áldozatairól.
A történész egyébként bizonyosra veszi, hogy az új kormány határozott, rendőri eszközökkel lép majd fel a szélsőségesek ellen s például letartóztathatja a Kurucinfo web-portál szerkesztőit. (Az oldalnak napi 120.000 látogatója van.. – teszi hozzá Mayer). Bizonyára bevetik majd az adóhatóságot és egyebeket a szélsőjobbal szemben – de ideológiai elhatárolódásra nem lehet számítani. Holott éppen erre volna szükség – nem feladata-e a politikának a nevelés is?…
A vita harmadik részvevője, Prőhle Gergely, az első Orbán-kormány államtitkára, majd berlini nagykövete, aki várhatóan az új kormányapparátusban is fontos tisztet kap. Nincs könnyű helyzetben, de maga is tanulságos megállapításokkal szolgál. Közvetetten elismeri pártja hajdani szerepét az indulatok szításában, de hozzáteszi: ha Orbán Viktor annak idején mérsékeltebben beszél – nem vonulna-e most a Jobbik a szavazatok 20-30 százalékával a parlamentbe?
Elismeréssel nyugtázza, hogy az osztrák szerzők (szinte egyedülállóan) a bal-liberális rendszer politikáját is felelőssé teszik a kialakult helyzetért. S hozzá egy szónoki kérdés: vajon elképzelhető-e, hogy egy osztrák kancellár olyan házban lakjék, amelyet hajdan zsidó nagypolgártól sajátítottak ki kommunista csúcsfunkcionárius számára? Akinek unokáját vette azután feleségül a szociáldemokrata kormányfő?…
Prőhle méltatlannak tartja, hogy a középjobb magyar pártját mindegyre összemossák a szélsőjobbal. Évtizedek óta – miközben a nyugati sajtóban senkinek nem jutna eszébe a baloldal pártjait a szélsőballal egy napon említeni. Egyébként 1998-2002 között a szélsőjobb nem menetelhetett Magyarországon – s legjobb ellenszere a sikeres kormányzás lehet.
A közönség, soraiban az osztrák nagykövet, német, cseh, szlovák diplomaták, a BBC tudósítója nagy érdeklődéssel hallgat. Prőhle Gergely bízik benne, hogy az új kormány (a múlttal ellentétben), nem szidalmazza, hanem bölcsen és empátiával kezeli majd a külföldi sajtót, annak olyan jeles képviselőit, mint Gregor Mayer.
