Standard: A kommunizmus csábítása Magyarországon
A magyar Tanácsköztársaságról tartottak nemrégiben tudományos szimpóziumot Bécsben, a Ludwig Boltzmann-Intézet, a Collegium Hungaricum és a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékének szervezésében – írja a Der Standard.
A beszámoló úgy ítéli meg, hogy a 133 nap sok, akkori művész és más értelmiségi életét, gondolkodását, alkotó tevékenységét határozta meg. Ennek igazolására idézi Koestlert, aki szerint 1919-ben a kommunizmus új keletű szó volt, jó, igazságos és reményteli kicsengéssel. Csak éppen az európai baloldali értelmiség máig nem sokat tud erről a történelmi epizódról. Éppen ezt a hiányosságot igyekeztek bepótolni a „Kommunizmus csábítása” c. tudományos rendezvénnyel.
A kezdeményező, Albert Dikovich felhívja a figyelmet, hogy a „proletárdiktatúra” egy sor intézkedést hozott az életszínvonal emelésére. A bukást azonban nem csak azok az ellentétek okozták, amelyek a győztes hatalmak által támogatott szomszédokkal alakultak ki, hanem a Tanácsköztársaság által elkövetett saját hibák is. Így pl. a kisparasztok körében nagy felháborodást váltott ki, hogy az államosított nagybirtokokat nem osztották szét.
Koestler nem kétli, hogy a kísérlet idővel – orosz mintára – totalitárius rendőrállamba torkollott volna. Ám ez csak kései felismerés: a magyar, bajor, Ruhr-vidéki és orosz forradalom kezdetben reményteli és túláradó hangulatban zajlott.
Az író később, 1940-ben leszámolt a kommunizmussal. A Nappali sötétségben jelentős öniróniával bukott angyalként mutatja be az egykori kommunistákat, akik elkövetik azt a tapintatlanságot, hogy elárulják: náluk az égben nem egészen úgy mennek a dolgok, ahogy azt elképzelik.
