Sokkoló összkép – A kicsivel jobb élet súlyos egészségi kockázatokkal is járhat
Míg a magyar populációban a 65 éven felüliek aránya 20 százalék körül mozog, addig a magukat cigánynak vallóknál ez mindössze három-négy százalék. A Debreceni Egyetem kutatói átfogó vizsgálatot végeztek a hazai, azon belül is az északkelet-magyarországi roma lakosság egészségi állapotáról. Az egészségvizsgálat csaknem ezerfős mintájában 27-en voltak, akik elmúltak 65 évesek, és közülük mindössze négyen férfiak. Kis túlzással: nagy szerencse kell ahhoz, hogy egy cigány férfi megélje ezt a kort.
A felmérés nyomán egyedülálló, komplex, több mint 420 ezer adatot tartalmazó adatbázis jött létre a magyar és roma lakosok társadalmi-gazdasági-demográfiai státuszáról, egészségi állapotáról, laboratóriumi paramétereiről, életmódjáról, táplálkozási szokásairól, fizikai aktivitásáról, gyógyszerhasználatáról, valamint egészséggel és betegségekkel kapcsolatos ismereteiről. A cél az volt, hogy azonosítsák a legnagyobb veszélyt jelentő népbetegségekre – a szív- és érrendszeri, bizonyos daganatos, valamint a cukorbetegségre – hajlamosító kockázati tényezőket, és kidolgozzanak egy olyan cselekvési tervet, amellyel ezek a kockázatok mérsékelhetők. Mivel a cigányságon belül is különösen hátrányos helyzetben vannak a nagy számban Dél-Baranyában és Északkelet-Magyarországon telepi körülmények között élő romák, a debreceni kutatók ez utóbbiak körében vizsgálódtak. A 2004-ben és 2015-ben végzett kutatásokban a romák egészség-magatartását vizsgálták, a tavaly kezdődött felmérés viszont fizikális és laboratóriumi vizsgálatokkal is kiegészült. Ádány Róza, a Debreceni Egyetem egyetemi tanára, az Egészségügyi Világszervezet Európai Tanácsadó Testületének társelnöke szerint az összkép sokkoló.
– A mostani vizsgálatunk része annak a vizsgálatsorozatnak, amely tizenöt évvel ezelőtt, a roma felzárkóztatási programmal együtt indult, és a 2004-es és a 2015-ös kérdőíves vizsgálatok után új fejezetéhez érkezett: a kérdőíves vizsgálatot egy komplex felmérésben, fizikális és laborvizsgálatokkal is kiegészítve végezzük el – mondja. – 2004-ben még a roma férfilakosság hetven százaléka dohányzott, és a dohányzó terhes nőknek csupán a 12 százaléka tette le a cigarettát a várandósság időszakára. Az alkoholfogyasztás viszont kedvezőbb volt, mint az általános populációban: a romák között több volt az alkoholt egyáltalán nem fogyasztók és kevesebb a nagyivók aránya. A helyzet 2015-re változott: csökkent a cigarettázók – főleg az erős dohányosok – aránya, de nőtt az alkoholfogyasztóké. A legújabb vizsgálatok szerint a tendencia folytatódik, de egy újabb fontos megállapítással egészült ki. Annak, hogy a romák saját megítélése szerint is javult a foglalkoztatottságuk és ezzel az anyagi helyzetük, van egy kedvezőtlen velejárója: jelentősen emelkedett a körükben a túlsúlyosak aránya. A 30 év alatti nőknél majdnem hétszer, a férfiaknál ötször több az elhízott most, mint 2004-ben volt. Ez azt jelenti, hogy minden eddiginél jelentősebb ütemben nő az elhízás mértéke a romák körében, ráadásul ez a negatív változás nagyon rövid idő alatt következett be. Ez azért is aggasztó, mert tovább súlyosbítja a cigányság egyébként is meglévő halmozott betegségkockázatát.
Ádány Róza elmondta, a romák körében speciális veszélyeztetettséget jelent, hogy a zsíranyagcsere-zavarok körükben sokkal nagyobb arányban fordulnak elő, valószínűleg fokozott a hajlamuk a diabéteszre, a táplálkozásuk fehérjeszegény, ugyanakkor állati eredetű zsírokban gazdag, a telítetlen zsírok aránya pedig alacsony. Mindehhez magas szénhidrát- és hozzáadottcukor-fogyasztás társul.
– Most már folyamatban vannak olyan genetikai vizsgálatok is, amelyek eredményei alapján azonosítani tudjuk, melyek azok az örökletes tényezők, amelyek bizonyos betegségekre a fogékonyságot fokozzák. Az egészen bizonyos, hogy önmagában a deprivációnak, függetlenül az etnikai hovatartozástól, komoly hatása van az egészségi állapotra. Kutatásaink segítségével egyértelműen azonosíthatók azok a problémák, amelyek megoldása nélkül nem lehet érdemben javítani az ország lakosságának általános egészségi állapotán. A legnagyobb etnikum, a cigányság felzárkóztatása nélkül nem fogunk tudni kilábalni a jelenlegi egészségi krízishelyzetből, ami alapvető akadálya annak, hogy javuljon az ország versenyképessége. Az egészségi állapot meghatározásában a társadalmi-gazdasági tényezők óriási súllyal esnek latba, és hajlamosak vagyunk ezt alulbecsülni.
Ádány Róza szerint ahogyan a leggyengébb láncszem határozza meg egy lánc erősségét, úgy a magyar lakosság egészségi állapotánál is döntő jelentőségű a leghátrányosabb helyzetű népességcsoport egészségi állapota. Ez Magyarországon a roma népesség, amelynek a számát a 2011. évi népszámlálás önbevallás alapján 315 583 főben határozta meg, de a roma önkormányzatok csaknem egymillióra teszik. A debreceni kutatók most arra készülnek, hogy megvizsgálják a roma lakosság egészségügyi hozzáférését.
A már lezárult debreceni vizsgálatokat számos bírálat érte, különösen a szociológusok részéről. Akadt olyan szakember, akinek megfogalmazása szerint a közmunka láthatóan olyan jobbággyá tette a romák egy kiválasztott részét, akik politikai szavazatért cserébe pénzt kapnak. Ők a korábbinál több pénzükön több olcsó és egészségtelen élelmiszert vásárolnak, a szavazatvásárlók pedig nem tanítják meg őket arra, miként kell egészségesen élni, táplálkozni. Átfogó és árnyalt képet fest a jelenségről a hazai egészségmonitorozás egyik meghatározó szakembere, aki az államapparátusban dolgozik, ezért nem akart névvel szerepelni a cikkünkben.
– Mind a halálozást, mind a megbetegedést nagyon is befolyásolja a depriváció, illetve a társadalmi kirekesztés – állítja. – Az iskolázottság, a jövedelem, az, hogy milyen helyen lakik valaki, illetve milyenek az életkörülményei. A lakóhely befolyásolja az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, ebben az országon belül óriásiak az egyenlőtlenségek. Kimondható, hogy a társadalmi kirekesztés nagyon is létezik a romák egészségügyi ellátása terén is. De nemcsak ez jelent kockázatot, hanem az életmód is. Eleve az, hogy a legszegényebbek milyen rizikónak teszik ki magukat akár kényszerből, akár az információk hiányából fakadóan. Megváltoztak az étkezési szokásaik, mert most már megengedhetik maguknak a gyorséttermi ételeket. Nincsenek tudatában annak, hogy amit most meg tudnak venni, az egészségtelen. Nem tudják, hogy egészségtelenül élnek, sokan a dohányzást vagy éppen a túlsúlyt a jólét szimbólumának tekintik. Közben kirekesztődnek a „fehér mainstream” társadalomból, a hátrányaikat nemcsak anyagilag, de pszichikailag is megélik, ami együtt jár a földrajzi elhatárolódással, a negatív környezeti hatásokkal, az eltérő életritmussal is. Mindezek növelik az egyenlőtlenségeket a romák és a nem romák egészségi állapotában. A romák nem tudnak odafigyelni az élelmiszerek minőségére, hiszen ezt nem tanította meg nekik senki. Ha egy szegény környezetben váratlanul nagyobb jövedelemhez jutnak, sokszor olyan dolgokra fordítják, amelyeket ők értéknek gondolnak, például hamburgerre, alkoholra, cigarettára.
A gyakorló orvos is rendszeresen találkozik a problémával. Gellér László, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika elektrofiziológiai részlegének vezetője számos alkalommal foglalkozik olyan betegekkel, akikről a tanulmányok készültek. Nemrég vette át a Szebb Jövőért Alapítvány kitüntetését, a kuratórium indoklása szerint azért, mert kiemelt figyelemmel foglalkozik a deprivációval érintett, jórészt roma betegekkel. Sajnos egyre fiatalabbakkal.
– A klinikánk nemcsak a XII. kerületben és a környékén élőket látja el, de folyamatosan jönnek hozzánk betegek az ország legelmaradottabb térségeiből is, így a saját orvosi munkámban is látom az elképesztő különbséget – mondja Gellér László. – A roma pácienseim döntő többsége 40 és 60 év közötti, lényegesen fiatalabb, mint az átlagos betegeim. Ráadásul nagyon gyakori, hogy halmozott rizikóval vagy a már kialakult betegségükkel súlyosabb állapotban érkeznek, vagyis azonnal több koszorúér-elzáródással, és jellemzően sokkal többször van szükség újbóli beavatkozásra, miután nincsenek tudatában az életmódjuk problémáinak, és ezért nem is változtatnak rajta. Amikor hazamennek, nem kapják meg azt a támogatást, amely segíthetné őket. Kontrollra nem járnak, még a vészhelyzetben „beeső betegek” sem jönnek vissza, és az ismeretség útján hozzánk kerülőket is csak akkor látjuk legközelebb, ha ismét nagy a baj. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy ha valaki más etnikumból származik vagy egyszerűen csak szegénységben él, kapjon több időt és figyelmet. Legyen lehetőség tudatosítani az érintettekben, milyen veszélyeket jelent az életmódjuk vagy az, ha nem követik az orvos utasításait. / Kun J. Viktória
