Sodrásban

– Hogy sodródtunk a békés átmenetbe, a „fasisztoid mutáció” felé? Hogy jutott el a valaha liberális, nyugatos Magyarország, a Kelet éltanulója a xenofób, Európa-ellenes struktúrákig, a félállami rasszizmusig?

– Ha a kérdést úgy tesszük fel, hogy mi a Jobbik előretörésének oka: a liberális baloldal felbomlása vagy a jobbközép hanyatlása, akkor azt kell mondanom, ez tévedés. A Fidesz körvonalaiban sem emlékeztet már tradicionális konzervatív, pláne kereszténydemokrata pártra. Ilyen a mai Magyarországon nem létezik. A tradicionális jobbközép úgy élte túl a Kádár-rezsimet – Antall József szavával –, hogy alámerült, téli álmát aludta. És 1990 után azok a struktúrák éledtek újra, amelyek éppen rendelkezésre álltak. 1994 után ez az áporodott, ódivatú úri jobboldal lett a Fidesz törzsbázisa. A jobboldal mindkét korábban létező formája fennmaradt. A tekintélyelvű, autoriter verzió éppúgy, mint a „modernista”, nyilas mutáció.

– Épp ebből kiindulva mondják: ez valódi politikai feltámadás volt, mert az irányzat exponensei biológiai értelemben kihaltak.

– De fennmaradt a privát hagyomány, a családi narratíva, a politikai attitűd. Ők valóban nem tanultak és nem felejtettek semmit. Lendületes politikai erőként a jobboldal két létező verziója maradt a színen. Újra egymással fognak megmérkőzni, ahogy az 1944 októberében történt. A baloldali és liberális pártmaradványok ehhez csak asszisztálnak.

– Ha már voltak szívesek darabokra hullani.

– A baloldali és liberális pártok felmorzsolódása abból következett, hogy reménytelenül magukra maradtak a hagyományos jobboldal és a fasisztoid mutáció satujába zárva.

– Csakhogy mondják: idővel a Fidesz is bomlik.

– Ez tévedés. Lényegénél és pénzügyi érdekeltségénél fogva a Fidesz nem eshet szét. Sosem kerülhet olyan defenzívába, mint amilyen a baloldal 2009-es fegyverletétele és felbomlása volt.

– Azt mondják, európai tendencia a szélsőségespárt-boom. Helyzetünk nem egyedülálló.

– Csakhogy össze sem vethető a Magyarországon gyökeret verő „történelmi nácizmussal”. Erre is áll, hogy minél fejletlenebb egy ország, annál primitívebb a házi fasizmusa és persze házi bolsevizmusa. Nem véletlen, hogy 1940-ben az akkor erős holland náci párt sem engedhette meg magának, hogy antiszemita tartalmak hordozója legyen. Egy fasiszta párt tehát nem szükségképpen antiszemita. Nálunk a Fidesz volt az a párt, amely a nyugati radikális mintákat próbálta követni. Jó ideje a Fidesz viszi a magyar Berlusconi-vonalat. Létezik erre nézve Nyugaton egy jól ismert fogalom. „Önártalmatlanítás” vagy méregtelenítés, melynek során a szennyezett ideológiai mintákat kivetik. Vona az első perctől felismerte, hogy be kell vonulnia a karanténba, ki kell sepernie gárdáit, Zagyva Gyuláit. Ehhez gyakorlatilag rögtön, a parlamentbe jutás percében hozzákezdett.

– Azt mondják, a Jobbikkal szemben három eljárás célravezető. Vezető témáinak ellopása (ez mindennapos sajtóközhely), a párt denunciálása vagy fegyelmezett agyonhallgatása.

– Mind a három komoly nehézségekbe ütközik. A Jobbik „témáit” átvenni, „megzenésíteni” igazából a Fidesz tudja. Csak a Fidesz képes arra, hogy érzelmileg átélje, tettekben is érvényesítse (lásd: kerítésügy), amit egy virtigli Jobbikos lelke legmélyén érez. A baloldal erre alkalmatlan, nem beszélve arról, hogy amit erről mondhat, intellektuálisan is használhatatlan. Például fogalmuk sincs a kisebbségi problematikáról, a Trianon körüli vitákról. Hiányzik hozzá a valósággal összhangban levő „nyelvük”. Eleve úgy fogják fel, hogy minden polgár az államnemzet tagja, a szabad nyelvhasználat maximum egyéni jog. Így aztán nem is értik, mit sérelmeznek a megbántott erdélyi magyarok.

– Mi a jó a Jobbikban? Mivel tudják megragadni még a tisztességes emberek fantáziáját is?

– Azt szeretik rajtuk, hogy még a Fidesznél is egyszerűbb üzeneteket közvetítenek. A választók közel harmada (amely azt sem tudja, hogy politikailag fiú-e vagy lány) a Fidesztől elundorodva jobb híján a Jobbiknál keres politikai vigaszt. De ne legyenek illúzióink, ugyanezek az emberek ’94-ben csapatostul álltak az MSZP, sőt az SZDSZ mellé, hogy aztán ugyanazzal a svunggal a Fidesz karjaiba vessék magukat.

– A szociális demagógiában a Jobbik nemhogy a szocialistáknál, de a Fidesznél is eredményesebb.

– Mert a Jobbik képes megszólítani azt a frusztrált, rettegő kispolgári réteget, amely még nem igazán szegény, de az állami beavatkozás mellett elkötelezett. Nem akarok senkit sem megbántani, de az egykori NSDAP fellépését ugyanez a „balos” réteg fémjelezte. Mert mondjunk bármit, a nácik SA-szekciója „gárdatípusú szervezet” volt.

– Milyen szerepet tölt be az antiszemitizmus a Jobbik ideológiájában? Világképük tengelyében mégis a roma problematika áll.

– Az antiszemitizmus 1944-ben történelmi vereséget szenvedett, ősformájában a politikában reprodukálhatatlan. Bujkálva, nyomelemként, szellemi háttérként persze létezik. Az önméregtelenítési akció során Vona ki is akarja mosni ezt a foltot.

– Nem hátráltatja a Jobbikot a „saját sajtó” hiánya, a mainstream média viszolygása?

– Nem nagyon. A szélsőjobb sosem volt szellemi mozgalom. A sajtóval mint politikai fegyverrel legfeljebb a liberálisok, a balosok, a minőségi konzervatívok boldogulnak. A Jobbik eszméi nem a jelenben, hanem a mitikus múltban gyökereznek. A természetes kiválasztódás apoteózisát hirdetik. Ebben az értelemben nincs is ideológiájuk. A lényeg a fellépés. A szándék, a gesztus, az erő, a harag, az indulat, a verés, a lincselés, a zászlóégetés. A végponton a kristályéjszaka.

– Ehhez képest a mai Jobbikban az a furcsa, hogy tulajdonképpen nem is akciózik. Kivár. Csöndben kúszik a népszerűségi listán felfelé.

– Semmit sem kezdeményeznek. Egyetlen műfajuk a sajtótájékoztató. Viszonylag hamar észrevették, hogy a „standolás”, a személyes kommunikáció mennyivel hatékonyabb, mint a leírt szó. A „jelenlétre” annál inkább ügyelnek. Arra, hogy minden kis faluban legyenek szervezeteik.

– „Engedni kell őket hatalomra kerülni – mondják egyesek. – Akkor leplezhetők le és bukhatnak meg igazán.”

– Érintőlegesen valóban ez a megoldás. Kár, hogy rendkívül magas árat kellene fizetni érte hosszú távon. De ez majd hamarosan eldől, mert 2018-ra három erő marad a színen. A nyugatos demokraták, a Fidesz és a Jobbik. Valószínűleg egyik sem képes egyedül kormányozni.

– Csak nem képzeli, hogy Orbánnal képes bárki is koalíciózni? Pont a baloldal vállalná ezt a „nemzetmentő” szerepet?

– Ez a négy év a bomlás, a leépülés korszaka lesz. Az ország egyre kormányozhatatlanabb, sőt voltaképp már ma is az. 2018-ban valamiféle koalíció jön. Szokás szerint az ütődött, tutyimutyi baloldal annyira beijed a mi kis házi fasisztáinktól, hogy azt hiszi, igazi honfiúi magatartás a Fidesszel szövetkezni. Ami a teljes megsemmisüléshez vezet. És akkor jöhet a Jobbik.

– Nem túl optimista. Végső mentsvárunk a közbelépő unió?

– Ne higgye. Nem fognak segíteni. Élt valaha egy zseniális történész, Szücs Jenőnek hívták. Ő úgy tartotta, Európa ott kezdődik, ahol az antik örökség, a zsidó-keresztény hagyomány és a népvándorláskor történeti földrajza véget ér. Ez a mag-Európa nagyjából egybeesik a Frank Birodalom (és Ausztria) határaival. Ami ezen innen van, azzal érdemben alig foglalkoznak. Egyrészt mert tehetetlenek, másrészt nem érzik belső, családi bajnak. Ausztria például Európához tartozik. Ha ott megjelenik Haider, égig ér a botrány. Ami ettől keletre esik, abban Európa néma. Persze, van egy kis sajtómorgás. Majd szemlézi Szelestey Lajos.