Senki sem védett

Parti Nagy Lajos
Író

Aláírtam, noha egyrészt szívesebben csatlakoztam volna egy Gyurcsány személyéhez kevésbé kötődő szervezet tiltakozásához, másrészt szerintem akkor kellett volna tiltakozni, amikor a konkrét per elkezdődik. Nem Gyurcsány miatt írtam alá, ő meg tudja és meg is fogja védeni magát, különben is, maga kérte, hogy függesszék fel a mentelmi jogát. Hanem tiltakozásképpen írtam alá az autokrácia sötét, lólábú igyekezete ellen, amivel a győzők mindenáron, egészen abszurd indokkal akarják börtönbe csukatni a démonizált és legyőzött legfőbb politikai ellenfelet, a volt miniszterelnököt. Pedig jobban jártak volna, ha nem adják ki Gyurcsányt a kávéautomataként viselkedő kormánypárti és ellenzéki képviselők, lehetett volna szájalni tovább, nem kellett volna pert csinálni. Most már muszáj, egy félig-meddig maguk alá gyűrt igazságszolgáltatással. Caliguláris pillanat, nem az első, és nem az utolsó.

Fleck Zoltán
jogszociológus

Közvetlen hatásra nyilván egyetlen csatlakozó sem számít. De ez a történet nem Gyurcsány Ferencről, még csak nem is a parlamentről szól. Sokkal inkább arról a jogállami igényről, hogy ne következzen be a büntetőjog politikai jellegű használata. Nem hiszem, hogy egy közleménytől az ügyészség megrendülne, ám azt talán még a laikus választók is érzik: valami nem stimmel. Hiszen az aláírók közül sokan nem az úgynevezett gyurcsányista értelmiség tagjai. Demokraták, akik különbözőképpen gondolkodnak az MSZP-ről és a volt kormányfőről, ám a jogállami eljárásokat mindannyian veszélyben érzik.

Persze ilyen közleményt szinte naponta fogalmazhatnánk – ám ez a büntetőeljárás szimbolikus lépés. Az autoriter rezsimek klasszikus eszköze a politikai ellenfél kriminalizálása. Az ügyészség persze dönthet úgy, hogy nem kockáztatja meg a vádemelést. Elképzelhető az is: eleve senki nem számol komolyan az elítéléssel. Hiszen elegendő politikai haszon az, hogy a volt miniszterelnök büntetőeljárás hatálya alatt áll. Tehát maga az eljárás a büntetés. Más országban is előfordul, hogy eljárás indul kormányfő, államfő ellen, a jog politizálódása általános tendencia. A politikai jelleg a hazai esetben sem attól felháborító, hogy volt miniszterelnök ellen irányul, hanem mert egyértelműek a tartalmi hiányok.

Ha a politika saját céljaira használja a büntetőjogot, szétzilálja, rombolja a jogrendszert, akkor könnyen megerősödik az a nézet: a jog a hatalmon lévők eszköze.

Ripp Zoltán
Történész

Részben hamis az analógia, de eleinte a Kádár-korszakban is csak néhány ember tiltakozott, írt alá petíciókat, amelyek ugyan nem kerültek a nyilvánosság elé, de lassan mégis lett hatásuk. A kilencvenes években a Demokratikus Charta is csak fokozatosan tudott tömeges megmozdulásokat szervezni. Vagyis nehéz – a mai apatikus légkörben pedig különösen az – áttörést elérni, de van jelentőségük a tiltakozásoknak. A mostani gesztus arról szól, hogy nem hagyjuk megfélemlíteni magunkat, nem állunk feltartott kézzel a hatalom elé. Gyurcsány Ferenc ellen nyilvánvalóan koncepciós eljárás folyik. Számos hasonló mintájú büntetőügy is zajlik. A lényeg: Orbán leszámol ellenfeleivel, mert fixa ideája, hogy hosszú évtizedekre rendezkedhet be, ezért nem érdeklik a következmények. Ebből is látszik, politikus és diktátor nem egy kategória: utóbbi nem számol a jövő ítéletével.

Mihancsik Zsófia
újságíró

Az ember ilyen közleményt nem azért ír alá, hogy hatást érjen el vele – csakis önmagáért. Az újságíró amúgy is akár naponta megírhatja a véleményét, nincs rá vevő. Semmilyen következményük nincs a napi hazugságoknak, megtévesztéseknek. Ami Gyurcsány Ferenccel történik, ma bárkivel megeshet, de személyének szimbolikus jelentősége van. Azok az erkölcsileg tönkrement választók, akiket a bosszú éltet, elégtételnek látják ezt az eljárást. A többiek viszont – remélhetőleg a jobboldaliak is – tudják, az ilyesmi megengedhetetlen. Azzal is számolni kell, hogy az ilyen eljárás „lepörög” a hierarchián: megtörténik majd a helyi önkormányzatokban az akadékoskodókkal, az egyszerű választóval, aki konfliktusba kerül a hatalommal. Senki sem védett. Bár nem kívánom sem Gyurcsány Ferencnek, sem az országnak, hogy vádemelésig, ítéletig jusson az ügy, könnyen lehet, az Orbán Viktor bukásának kulcseleme lenne. Lökést adna a választóinak, hogy kigyógyuljanak az Orbán-mániából, a túlzott bizalomból. Már eddig is sokszor kiderült, hogy a kormányfő csak verbálisan foglalkozik a választóival, valójában mélyen lenézi őket. Talán ezek után rájönnének: nem lehet diktátor hajlamú embert megválasztani.

És ami legalább annyira jellemző: a baloldal nagy részének a hallgatása.

A Gyurcsány-kormányok mindvégig erős újságírói, értelmiségi ellenszélben dolgoztak. Akik négy évig ebben részt vettek, azóta se mondanak semmit, ha kellett volna, sem revideálták álláspontjukat. Ám közben eltelt több mint egy év. Akik azt gondolták korábban, hogy Gyurcsány a legfőbb rossz, elvi okokból még nekik is meg kellene szólalniuk. Mert mindegy, kiről van szó, koncepciós pert senki ellen nem indítunk. Békesi László például, bár számos vitája volt az exkormányfővel, az aláírók között van. TGM is, mert stabil az értékrendje, és tudja, a diktatúra csírázik egy ilyen eljárásban. Személyes ellenszenv vagy politikai meggyőződés nem mentség senkinek, aki ilyenkor hallgat.

Pataki Ferenc
szociálpszichológus

Személyes okokból írtam alá a közleményt. Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelynek tagjai táviratot fogalmaztak azért, hogy Rajkot keményen büntessék meg. Ma már el tudom mondani, miért tették, de nem tudom megbocsátani. Ha hasonló szerkezettel, gondolkodásmóddal találom magam szembe, az lelkiismeret-furdalást, indulatot vált ki belőlem. A Rajk-per politikai célszerűség diktálta procedúra volt, Rajk fanatizmusa révén elvállalta, hogy áldozata legyen e logikának. Azt, hogy ma ki kit játszik, mindenkinek a fantáziájára bízom. És az sem érdekel, hogy mi lesz az eljárás vége. A szándék a lényeges, és az, hogy mára a politikában a siker az egyetlen mérce, amelynek következménye a közmorál fokozatos romlása. Ez persze a posztmodern tömegdemokráciákra általában jellemző, de a mi immunrendszerünk rosszabb az átlagnál. Ami részben annak tulajdonítható, hogy számos ok miatt nálunk nincs nemzedéki folytonosság, a korábbi generációk tapasztalataikat titokban tartották, például mert restellték elmondani. A történelem így nem lesz az élet tanítómestere. És ha az én elvénült nemzedékem olykor kinyitja is a száját, azt tapasztalja, hogy mondandója senkit nem érdekel.

A mai világ a mindenkori jelen foglyaivá teszi az embereket. Pedig a történelem folytonos, ha viszont erre nem emlékszünk, büntet.

Ungváry Rudolf
író

A jobboldali elit Orbán mögött álló tagjai a gyűlölet hagyományos formáival nem tüzelhetik a hatalom iránti irgalmatlan vágyukat. A fajgyűlölet Auschwitz után vállalhatatlan. Marad az idegenek elutasítása, ami azonban túl általános, ezért elégtelen a nemtelen indulatok levezetésére. Konkrét személyek szükségesek, akikre az idegen fogalma alkalmazható. Az alaphangot a pártvezér adta meg azzal, hogy ellenfeleit idegenszerűnek nevezte. Ennek nyomán kezdett járványszerűen terjedni az a jobboldal jelentős részében legitimnek tekintett „politikai kultúra”, amelynek jegyében az ellenzéket szavakban kirekesztették a hazából, a magyarságból, Magyarországból. Mivel ezek csak szavak voltak, és mert Orbán pártvezető szerint sem a szavak számítanak, hanem a tettek, elkerülhetetlen, hogy ezekhez a szavakhoz keressenek valami konkrétat is, ami megtestesítheti őket. A velük szemben álló ellenzék legfeltűnőbb egyénisége a baloldal volt miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc. Benne az „idegenszerű” testté vált. A tervezett koncepciós per szükségszerű fejlemény, az uralkodó politikai elit archaikus mentalitásából következik. Ezt a pert nem fogja tudni megakadályozni se nemzetközi közvélemény, sem az Európai Unió, sem a magyar társadalom, mert a gyűlölet, amely a pert szorgalmazók lelkében él, félelmetesen nagy erő.

A pernek meg kell történnie, ahogy a gyilkosnak gyilkolnia kell, hogy ténylegesen gyilkosnak minősüljön. Többéves, könnyen lehet, hogy két választási fordulóra is kiterjedő politikai ámokfutás kezdetén állunk.

Vekerdy Tamás
pszichológus

Én polgári konzervatív vagyok. Vallom a hatalmi ágak szétválasztásának fontosságát. Konzervatív liberális vagyok, meg vagyok győződve az egyéni szabadság sérthetetlenségéről mint a méltó emberi élet alapkövetelményéről. Vallom a zsidó-keresztyén értékrendet s benne azt: ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. Sértve és fenyegetve érzem magam mint polgári konzervatív liberális, és felháborodottnak mint az európai zsidó-keresztyén értékrend elkötelezettje. És ez már régen kezdődött. Mondjuk, az őszödi beszédnél, amely arról szólt: nem hazudhatunk tovább, mert annak az ország látja kárát. Ki hazudott? Az egész politikai osztály. Jobb- és baloldal egyaránt. A beszéd kiragadott mondatai és a körülötte felkorbácsolt hecckampány: hamis tanúbizonyság volt. A magam részéről, a magam gyenge eszközeivel mindent meg akarok tenni, hogy ezek a tendenciák ne folytatódjanak, mert ez a nemzet létalapját veszélyezteti. Én azt szeretném, ha egy igazi konzervatív párt egy igazi szociáldemokrata párttal tudna összefogni – az ország érdekében.

Akad más vélemény is. Révész Sándor, a Népszabadság neves publicistája – bár úgy véli, a tiltakozóknak igazuk van abban, hogy „a demokrácia kiüresített díszletei között ma új önkényuralom épül”, helyes és indokolt kiállni „a szabadságért, a jogállamért, a demokráciáért” – nem ír alá. Egyebek mellett azért sem, mert noha „a bírói függetlenséget valóban érik súlyos fenyegetések, azt senki sem állíthatja, hogy a jogállamnak ez a bástyája már elesett, hogy a bírósági ítéleteket a kormányzó hatalom diktálná. Ez egyszerűen nem igaz. S ha nem igaz, akkor az sem igaz, hogy az Orbán-kormány bosszújának, csahos ebeinek szolgáltatná ki az Országgyűlés azt az ellenzéki képviselőt, akinek a mentelmi jogát felfüggeszti. Ellenkezőleg. A bíróság az egyetlen instancia, ahol az abszurd gyanúsítás hitelesen megbukhat. Ha a mentelmi jogon bukna meg, akkor a bukás csupán az exkormányfő kivételezettségéről szólna. Ha a bíróságon bukik meg, akkor a jogállam győzelméről szól. Gyurcsánynak igaza van, ha a bíróságon akarja megvédeni magát. És jó esélye. Drukkoljunk neki”.