Schmidt Mária a történelmi görcsökről
A kétharmados többség létrejött. Ez több is, kevesebb is a vártnál. Jóval több parlamenti mandátumban, a gazdasági és szociális mozgástér annál szűkebb. Diktálni célszerűbb, vagy együttműködni? A Schmidt Máriával készített interjú teljes szövegét a csütörtökön megjelenő, legfrissebb 168 Órában olvashatja.
„Sokan, sokféle okból, eltérő motivációval szavaztak a Fideszre” – mondta lapunknak Schmidt Mária, aki szerint az ítélet egyértelmű: „a Gyurcsány-éra kormányzati teljesítménye elfogadhatatlan. Ám értelmetlen arról értekezni, mi következik ebből. A kormány még az esküt is alig tette le.”
Mire kapott felhatalmazást a Fidesz? Meddig mehet el Orbán? Hol a határ? Ezekről a kérdésekről a történész úgy vélekedett: „A felhatalmazást nyilván arra kapták, hogy a huszonegyedik század követelményeinek megfelelően reagáljanak azokra az erős impulzusokra, amelyek az országot sokkszerűen érték.”
Az újságírói kérdésre, hogy mire használható a kétharmad, Schmidt Mária úgy válaszolt: „Egyelőre annyit állíthatunk, hogy a parlamenti politikában minden korábbit meghaladó iramban folyhat a törvénykezés. Magabiztos, kiegyensúlyozott kormányzás következhet, ezt kívánja a választó is. Egyértelmű felhatalmazást akart adni.”
A magyar politikai hagyománytól nem idegen a „leválthatatlan kormánypárt” eszméje, háttérben a tehetetlen ellenzékkel. A történész ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: „1994 és 1998 között szintén kétharmada volt a koalíciónak. Amikor Horn Gyula nyert a választásokon, négy hónapig magam is depressziós voltam. De az élet megy tovább. Négy év után elvesztette a hatalmat. Gondolja, hogy vágyakon, álmokon, szándékokon múlik, ki hány évig kormányoz?”
A teljes interjút elolvashatja a 168 Óra csütörtöki számában.
