Sajtószabadság 2016

– Eljön az idő, amikor a közmédia ezeket az éveket szívesen kitörölné a történetéből. Elképesztően drága rendszer, ami leplezetlenül kiszolgálja a Fidesz érdekeit – állítja Polyák Gábor médiajogász. Valóban, a több mint évi nyolcvanmilliárdból működtetett, kulturális és újabb sportcsatornákat indító MTVA kiemelt szerepet visz a Fidesz médiapolitikájában, s az állami média hamarosan induló új csatornái jelentősen alakíthatnak a piacon.

– Nem elsősorban a reklámpiacon, azon már túl vagyunk. Hanem megzavarhatnak régóta működő üzleti modelleket, például a sporttévék és a sportklubok együttműködésében. A terjesztési piacot is átformálhatják. Nemcsak azért, mert az állami média csatornáit kell előre tenni a műsorkiosztásban, hanem mert az Antenna Hungária által üzemeltetett digitális földfelszíni platformon a versenytárs kereskedelmi televíziók drágábban és kisebb lefedettséggel működhetnek, mint az Antenna Hungáriával hosszú távú szerződést kötő TV2 és RTL Klub. Az M4 beindulásával a sporttévék csatornakiosztását lesz érdemes figyelni – mondja Polyák, hozzátéve, hogy valójában teljesen esetlegesen, minden előkészítés nélkül kerülnek elő csatornatervek, miközben valódi tartalmat, hosszú távon is ható kulturális értéket nem gyártanak. Az új csatornák egyetlen célja, hogy megnehezítsék a versenytársak életét. Ráadásul finanszírozásuk átláthatatlan, senki nem tudja, mire mennyit és miért költ az MTVA.

Mráz Ágoston Sámuel, a kormánnyal kitűnő kapcsolatokat ápoló Nézőpont Intézet vezető elemzője szerint azonban a magyar közszolgálati média jobb, mint a híre. Igaz, megújulása után márkanevét egyelőre nem tudta továbbépíteni és megvédeni.

– Miközben egy ekkora üzem biztosan szolgáltat alapot jogos kritikára is, sok méltatlan gúnnyal és cinizmussal kell megküzdenie. A sugárzott műsorok kapcsán sajnos a nyilvánosságban sokszor politikai vita folyik, amely sosem a részletekre vagy a minőségre figyel – véli a politikai elemző. – Ráadásul 2015-ben leszámolhattunk egy „kollektív illúzióval”: a migrációs hullám nyugat-európai médiavisszhangja, a kölni események elhallgatása azt is megmutatta, hogy a Lajtától nyugatra sugárzott közszolgálat sem kormányellenes, pláne nem felsőbbrendű a magyarhoz képest. És az adófizetők számára nem is olcsóbb – mérlegel Mráz Ágoston Sámuel.

Bajomi-Lázár Péter médiakutató megjegyzi: épp egy éve, hogy a közmédiát átalakították „24 órás hírcsatornává”.

– Azóta kiderült, hogy így alig befolyásolhatók a választók, ezért most a kereskedelmi médiumokon keresztül próbálják megszólítani őket. A média megszállásának célja az elit–tömeg-kommunikáció, tehát a választók befolyásolása, továbbá az elit–elit-kommunikáció, vagyis az, amikor a médián keresztül próbálják a riválisaikat besározni, no meg a barátaikat fényezni a döntéshozók előtt. Friss bizonyíték erre a Pesti Srácok minap kiszivárgott szerződése is, amelyből kiderül: a hírportál közpénzt kapott a fideszes barátok támogatására és riválisaik bemocskolására. Mintha nem érzékelnék, hogy ez a tevékenység normasértő lenne – magyarázza Bajomi-Lázár.

A szakember szerint a fő cél a sajtó gyarmatosítása: az állami és a magánmédiumok állami hirdetésein keresztül közpénzt fordítanak párt- és klientúraépítésre. És persze cél az is, hogy korlátozzák az állam transzparenciáját, blokkolják a kínos információk napvilágra kerülését.

– Így a sajtó közreműködésével láthatatlanná tehetik riválisaikat is. Ha azt nézzük, hány kormánypárti politikus szólal meg a közszolgálati médiumokban és a vidéki rádiók ingyenesen átvett híreiben, a Fidesz messze a parlamenti mandátumán felül szerepel.

A média megszállása arra is jó, hogy a napirendet befolyásolják. Gyakori, hogy felbukkan egy látványos, „médiabarát” esemény, amit az egész sajtó átvesz. Ilyen volt a minap a betelepítési kvótáról bejelentett népszavazás, ami elterelte a figyelmet más, a Fidesz számára kínos ügyekről. Ki emlékszik már a Quaestor-botrányra vagy Rogán Antal ingatlanügyeire? Sőt halványul a tanárok vagy az egészségügyi dolgozók által kezdett megmozdulássorozat is. Közben a menekültekkel kapcsolatos kormányzati üzenetek uralják a sajtót.

Látványos módszerek

– Régi trükk – állítja Bajomi-Lázár. – A propagandának két eszköze van: a napirend meghatározása és az ügyek keretezése. Ezeket lehet variálni. Ahol több párt és médium versenyez, ott a közvélemény befolyásolása ily módon kevésbé hatékony. De nálunk egyetlen jelentős párt van, a média sokszínűsége korlátozott, ezért ez a taktika akár eredményes is lehet. Az üzeneteket ráadásul a neten tesztelik, bedobják az ötletet, s ha van rá fogadókészség, ha jó a visszajelzés, hamarosan a hivatalos állami kommunikáció része lesz. A manipuláció valójában nem megfordítja az emberek gondolkodását, hanem bizonyos kérdésekben megerősíti a létező véleményeket. A propaganda működéséhez azokra is szükség van, akik vevők az üzenetekre.

A módszerek Polyák Gábor szerint is látványosak.

– Állami hirdetések egyoldalú elosztása haveri médiaügynökségeken keresztül, politikailag befolyásolt Médiatanács, az információk elzárása a nem baráti média elől, a teljes reklámpiac manipulálása különadóval és ágazati törvényekkel, más szektorban lenyúlt közpénzek visszaforgatása az oligarchákon keresztül. Így a korábban kialakított rendszer könnyen átfordítható az új kedvezményezettekre, mégis kockázatos erre építeni az üzleti modellt. Ha ugyanis csak torz piaci körülmények között működő új médiumok jönnek létre, ha változás jön, elfújja őket az első szél – mondja Polyák. – Jelenleg viszont öncélú, üres és manipulatív kommunikáció zajlik, a habonyizálódás ennél aligha lehet teljesebb. Mindez nagyon drágán, a barátok feltőkésítésének részeként zajlik, torz médiarendszerben. A politikai kommunikáció a legegyszerűbb üzenetekkel a legzsigeribb ösztönökre akar hatni, nem számol az esetleges következményekkel. Mi történt volna, ha Magyarországon tényleg maradtak volna menekültek? Ki felelt volna a kormányzat által felheccelt tömegek cselekedeteiért? Nemcsak megalázó a kommunikáció, ami így kezeli a közönségét, hanem életveszélyes is. A médiarendszer teljes átalakítása, a kormányzati álkonzultációk, az elképesztő mennyiségű és végletekig leegyszerűsített kormánypropaganda mind egyetlen szándékot mutat: ez a kormány, ez a párt nem velünk akar kommunikálni, hanem csak nekünk – foglalja össze Polyák Gábor.

Bajomi-Lázár Péter egyetért:
– Orbán először a Berlusconi-modellt követte, melynek lényeges vonása – amit mellesleg Kádár János is vallott –, hogy „amíg a tévéket ellenőrzésem alatt tartom, addig nem érdekel, mit írnak rólam a marginális sajtóban”. Erről a szemléletről áttértünk a putyini modellre, ami a csaknem totális mennyiségi és minőségi tarolást jelenti.

Ebből a szempontból homokszem került a gépezetbe: a legnézettebb országos kereskedelmi csatorna, az RTL Klub híradója igencsak kritikusan mutatja be a kormány zűrös ügyeit.

– A közhiedelemmel ellentétben nem az történt, hogy a reklámadó után kezdte komolyan venni a szakmáját az RTL Klub, hiszen korábban is kritikus volt. Ahelyett hogy a reklámadó után pitizni kezdett volna, még jobban bekeményített. Sőt nemzetközi bírósághoz fordult, és győztesen került ki a perből. A reklámadó így bumerángként ütött vissza – véli Bajomi-Lázár.
Polyák is azt mondja: az RTL Klub a reklámadó frontján fontos győzelmet aratott, kiütötte a kormányt.

– A diszkriminatív adó teljes összegét visszakapta, és a mostani adóteher már nem sokban különbözik a digitális átállás előtti médiaszolgáltatási díj mértékétől. A reklámadó azonban továbbra is durván sérti a sajtószabadságot, hiszen nincs értelmes indok arra, hogy a médiavállalkozások a szokásos adók megfizetésén túl bármilyen külön terhet viseljenek. Egy évek óta gyengülő médiapiacon, ahol ráadásul 2010 óta durván manipulálva áramlanak a finanszírozási források, egy ilyen beavatkozás a minőség rovására megy.

Merthogy Polyák szerint az állami hirdetések elköltésének összehangolásáért létrehozott Nemzeti Kommunikációs Hivatal kihúzta a talajt a Simicska-közeli médiaügynökségek lába alól. A budapesti önkormányzaton keresztül pedig súlyos csapás mérhető a Simicska-érdekeltségű, a metróállomásokon ingyenesen terjesztett Metropol című ingyenes napilapra, ha elveszti partnerként a BKK-t.

A finanszírozási források manipulálását jól illusztrálják az állami hirdetések: a Simicska-médiumoktól visszavonták az állami hirdetések jelentős részét.

– A TV2-nél átmenetileg kevesebbet költött a hatalom, emögött az elhúzódó tulajdonosváltás áll. Azaz a kormány a tárgyalás során zsarolási eszközként használta az állami hirdetéseket – elemzi a számokat Polyák. – A közmédia finanszírozásának új, végképp átláthatatlan forrása az állami hirdetés, amin keresztül még több közpénz kerül a lefolyóba. Az újonnan létrehozott kormánypárti Magyar Idők lényegében az államból él, bevételének háromnegyede állami hirdetésből származik, ahogy intézményi előfizetőinek közel száz százaléka is. A számok alapján az is egyértelmű, hogy a Simicska-médiumok mögül kivonult a Fidesz. Az új jobboldali médiabirodalmak helyzete ezzel együtt bizonytalan, hisz egyelőre kizárólag állami erőforrások tartják életben. Nincs se közönség, se valódi tartalmi ötlet. A mostani építkezés egyik célja az lehet, hogy ne jöhessen létre még egyszer a Simicska-birodalomhoz hasonló erőközpont, és az új háttéremberek szorosan Orbán pórázán maradjanak. Hogy van-e bennük elég tehetség és a mostani médiapiaci-médiafogyasztási viszonyok között elég mozgástér, egyelőre nem látni. Az biztos, hogy az épülő rendszer sokkal kevésbé lesz ütésálló egy újabb G nap vagy egy kormányváltás esetén, mint a Simicska-birodalom.

Amikor fölborult a rendszer

– A médiaszabadságot néha a korábbi kormányok is megsértették, de a mostani helyzet a régi viccet juttatja az ember eszébe: lehet, hogy mindenki a medencébe vizel, de mások nem a trambulinról – mondja Bajomi-Lázár Péter. – Az elmúlt években a nyugati multinacionális médiabefektetők folyamatosan hagyták el a kelet-közép-európai piacokat. Nemcsak minket, Szlovákiát, Romániát és Lengyelországot is. Ennek oka az elhúzódó gazdasági válság és a kiszámíthatatlan gazdasági környezet. Valahányszor új kormány kerül hatalomra Közép-Európában, az első dolga szinte mindig a médiatörvény módosítása és a médiahatóság átstrukturálása. A törvény és a hatóság összetételének megváltoztatása mindig az első lépés a piaci viszonyok átalakításához vezető úton. Az Orbán-kormány is azt tette, amit más kormányok, ráadásul radikálisabban.
A szakember szerint a politikailag semleges multinacionális befektetők helyét hazai oligarchák foglalják el, élükön olyanokkal, mint Simicska Lajos és Andy Vajna, akik, bár függetlennek mondják magukat, informálisan szorosan összefonódnak a politikai elittel.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kérdéseinkre válaszolva atz írja, változást a médiapiacon a 2008-ban kezdődő gazdasági válság hozott, de a szektor mára kilábalt a krízisből. A Médiatanács adatai alapján 2012 volt a mélypont a médiaszolgáltatóknál, onnantól ismét többségbe kerültek a nyereséges cégek.

A látszólagos konszolidációba az zavart be, hogy Simicska Lajos összeveszett Orbán Viktorral. Mivel sok év alatt Simicska építette fel és működtette a Fidesz médiabirodalmát, konfliktusuk alapvető változásokat indított el a sajtóban.

– 2015 fordulópontot jelentett a jobboldali médiumok számára, hiszen teljes szakítást hozott a Simicska-birodalom és a kormány között, másfelől elindult az új építkezés Habony Árpáddal, Andy Vajnával, Liszkay Gáborral – mondja Polyák Gábor. – A Simicska-médiumok ekkor elvesztették azokat az információs, pénzügyi és a Médiahatóságon keresztül érvényesülő szabályozási erőforrásaikat, amelyeknek a birodalom egyes elemei a létüket köszönhették.

Az NMHH Kommunikációs Igazgatósága válaszában viszont azt írja: a Médiatanács nem tapasztalt jelentős átrendeződést, a médiaszolgáltatók és a médiaszolgáltatások száma lényegében nem változott. „A médiaszolgáltatók üzleti döntéseiket szuverén módon hozzák meg, a Médiatanács pedig a médiatörvény előírásai alapján, következetesen és pártatlanul építkezve alakítja ki joggyakorlatát, amikor a törvényi előírásokat alkalmazza, akkor sem előnyben nem részesít, sem hátránnyal nem sújt egyetlen médiaszolgáltatót sem.”

A Médiatanács „pártatlan építkezését” nem kommentáljuk, inkább közreadunk egy érdekes magyarázatot:
– Százszázalékos sajtószabadság a világon sehol nincs, és a digitális korszak mamutvállalatai, az internetsemlegesség korlátai vagy a hirdetői megbízásból készülő újságtartalmak terjedése új fenyegetést is jelentenek – véli Mráz Ágoston Sámuel. – Ráadásul a közösségi médiát üzemeltetők minimális közterhe miatt a szakma finanszírozási helyzetének általános romlása, valamint a hirdetők tartalmakra vonatkozó befolyásolási kísérlete súlyos fenyegetést jelent a média függetlenségére.

Mráz szerint a helyzetet tovább rontja, hogy az újságírók társadalmi presztízse világszerte csökkent, a témák gyors feldolgozást igényelnek, a munka ezáltal felületesebb lett. Ez Magyarországra is igaz.

– A magyar sajtó mégis sokszínű, az újságírók szabad munkavégzését jogszabály nem korlátozza. Inkább az olvasók panaszkodhatnak, mert a minőség és az alaposság miatt hiányérzetük lehet – mondja az elemző.

Szerintünk parlamenti tudósítókat és mikrofonnal szaladgáló riportereket kellene megkérdezni az „újságírók szabad munkavégzéséről”, de most más a kérdés:
Simicska marad?

Polyák úgy látja, a Simicska-birodalom összességében még így is elég erős ahhoz, hogy akár érdemben befolyásolja a következő választást. Az is kérdés, hogy a jelenlegi politikai helyzet kialakít-e egy jobboldali, ám kormánykritikus médiafogyasztói kört. A médiatartalomban már megtörtént az egyetlen lehetséges fordulat: konzervatív, de kormánykritikus hangként működik tovább a Hír TV, a Magyar Nemzet és a Heti Válasz. Ezzel nem mellesleg a financiálisan manipulált reklámpiac vesztes oldalára kerültek: megszűntek állami bevételeik, sőt, mivel a frekvenciát a hatalom osztja, a rádiós piaci terjeszkedésnek is vége.

– Mégis súlyos hiba lenne hősnek látni Simicskát, aki szellemi atyja és sokáig legfőbb haszonélvezője volt annak a rendszernek, amely most ellene fordult – magyarázza Polyák. – Orbán biztosan nem akar több Simicskát, ahogy a politikai és a gazdasági körök közötti hatalommegosztásból is minden bizonnyal elege van. Ezért az új birodalmat személyükben és anyagilag is neki kiszolgáltatott emberekre építi. Még Vajna is óriási mértékben függ Orbántól a kaszinóbevételeken keresztül. És bár Simicska az elmúlt huszonöt év egyik kártékony szereplője, el kell ismerni, hibátlan rendszert épített fel, amihez nem lesz tehetsége minden politikai házi kedvencnek.
Próbálkozások azért zajlanak.

Rádióspiaci forrásaink egyöntetű véleménye szerint cél az abszolút központosított irányítás, a tarolás, a piac újrafelosztása. A legnagyobb falat a Simicska Lajos érdekkörébe tartozó egyetlen országos kereskedelmi rádió, a 2,8 milliós hallgatottságú, 2014-ben 1,3 milliárdos osztalékot termelő Class FM átvétele. A rádió hét éve szerzett frekvenciaengedélye ősszel jár le, és bár a 2010-es médiatörvény szerint öt évre meghosszabbítható, úgy tudni: Habonyék már kitalálták a módját, hogyan lehetetlenítsék el az adót. Az egyik irány szerint, mivel a Class FM sorozatosan megsérti a kiskorúak és a gyerekek védelmében hozott előírásokat, a Médiatanács rendre fellép ellene, végső büntetésként pedig letiltja a hosszabbítást. Nem tudni, ebbe az irányba indul-e a hatalom, mindenesetre a hatóság decemberben úgy találta, a Sebestyén Balázs által vezetett reggeli műsorban rosszul használták a korhatár-besorolást. „Konfliktusmegoldásként ábrázolták az erőszakot, valamint a felvetett szexuális témákat érzelemmentesen, erős obszcén kifejezésekkel ábrázolták” – áll a médiahatóság közleményében.

Az NMHH Kommunikációs Igazgatósága szerint „a hatóság rendszeresen indít tematikus vizsgálatokat, amikor egy bizonyos műsorsávban minden adó műsorát analizálja. Ilyen a 2016 elején indított átfogó vizsgálat célja is: a Music FM, a Petőfi Rádió, a Sláger Rádió és a Class FM reggeli programjaiban elhangzottak nyomon követése a gyerekeket védő korhatár-besorolási szabályok szempontjából. Ebben az idősávban ugyanis rengeteg kiskorú gyermek hallgatja autóban ülve, iskolába menet a rádiók reggeli műsorait, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a felmerült témákat a műsorvezetők miként tárgyalják. A műsorszámok egy részének tekintetében már született elmarasztaló határozat az elmúlt években, így különösen indokolt az ellenőrzés lefolytatása, amely értelemszerűen a legnagyobb eléréssel rendelkező műsorszámmal kezdődik.”

Forrásaink szerint viszont a Class FM esetében másféle jogi csűrés-csavarás is előkerülhet.

– A Médiatanács éppoly hűségesen szolgálja a hatalmat, mint korábban Simicskát – állítja Polyák Gábor. – Legkésőbb nyár elején már látjuk, hogy pályázati kiírásaival miképp akarja megfogni a mostanáig gyakorlatilag kontroll nélkül működő Class FM-et. Ezért nem sok esélyt látok a rádió továbbélésére. Persze Simicska előveheti ismét a TV2-nél bevált taktikát, és elhúzódó perekkel tartós bizonytalanságot okozhat a piacon, megnehezítve a politika új kedvenceinek indulását, de legfeljebb elodázhatja a végeredményt.

És ha már rádió, a Roxy Rádió frekvenciáján az Andy Vajnához köthető, fiatalokat célzó DJ FM sugároz majd, ami a Simicska-érdekeltségű Music FM versenytársa lehet. A 30–55 éves korosztály megnyerésére pedig „slágeresítették” az egykori Juventus Rádiót, amely forrásaink szerint hamarosan betagozódik a Vajna-birodalomba. Nemrég elindult a Hír TV-t elhagyó, egykori Simicska-barát Gajdics Ottó főszerkesztésével a „beszélgetős” Karc FM is, mely a Lánchíd Rádiót hivatott ellensúlyozni; a stáb fele elszipkázott lánchidas.

A váltások körül nem kevés vita zajlott. A Karc 105,9-es sávján tavaly szeptemberig még a Gazdasági Rádió szólt, ám az új pályázaton az NMHH lepontozta beadványukat, és a Hang-Adás Kft.-nek adta a frekvenciát, ami azt továbbjátszotta a „karcosoknak”. A Gazdasági Rádiót üzemeltető Műsor-Hang Zrt. szerint az NMHH szabálytalanul értékelte pályázatát, ezért bírósághoz fordult, fölöslegesen.

Az egykori Roxy Rádió 96,4-es frekvenciájáért egyedül Andy Vajna Radio Plus Kft.-je indult, miután a Médiatanács kizárólag a DJ FM néven sugározni kívánó vállalkozást vette nyilvántartásba. Versenytársát, az Autórádió Műsorszolgáltató Kft.-t formai okok miatt kizárták a pályázatból. Az Autórádió Kft. a Médiatanács erre vonatkozó döntését bíróság előtt megtámadta, ám keresetét elutasították.

– Úgy tippelem, hogy ezek az adók, de legalább a Karc a következő hónapokban szerez még néhány további helyi frekvenciát. Igazán érdekesek lesznek a Budapesten kívüli rádióspiacra a közeljövőben kiírt pályázati felhívások és azok eredményei. A helyi nyilvánosságon sokat már nem lehet rombolni, néhány online felületen kívül már minden fórum a helyi politikai vezetés kezében van. Még a megyei lapoknál is jellemző, hogy hosszú távú szerződéseket kötnek önkormányzatokkal, ezzel lemondanak a helyi ügyek kritikus bemutatásáról – jegyzi meg Polyák.
Ezért is „nagy ötlet”, hogy az MTI híreit ingyen bocsátja a helyi rádiók rendelkezésére, így azok a költséghatékonyságra hivatkozva szinte kizárólag kormánypárti információkat sugároznak.

Kell a tévé is

A televíziós piacon jóval nehezebb a kormány dolga.

A TV2 megszerzése hatalmas siker. Igaz, Simicska szerzett pár kellemetlen percet Vajnának és Habonynak, amikor tulajdonostársa, Fonyó Károly azzal állt elő, ők már korábban megvásárolták a TV2-t, és bírósághoz fordulnak. Tették ezt teátrálisan annak a napnak a délutánján, amikor Andy Vajna sajtótájékoztatón jelentette be: ő szerezte meg a csatornát.

– 2013 óta nyilvánvaló, hogy a Fidesz igényt tart a TV2-re, amely már 2012-ben az állami hirdetések legnagyobb haszonélvezője volt. Ami 2015-ben történt, csupán a Fideszen belüli hatalmi harc, az Orbán–Simicska-csörte lecsapódása. A korábbi tulajdonos ProSiebenSat1 szerepe viszont nagyon érdekes – mondja Polyák. – Ma már tudjuk, hogy 2013-ban annak tudatában adták el a csatornát számos furmányos cégtranzakció után a TV2-s igazgató Simon Zsoltnak és a pénzügyi vezető Yvonne Dedericknek, hogy Simicska állja a számlát. Amint Simicska helyzete megingott és veszélybe került a kifizetés, a médiacég azonnal Vajna mellett állt ki. Miközben védte saját pénzügyi érdekeit, nem zavarta, hogy egy politikai játszma részese, sőt aktív szerepet vállalt benne.
A TV2 élharcosa lett a televíziós piac letarolásának. Forrásaink szerint egyértelmű, hogy a stratégiai döntéseket – politikai jóváhagyással – Habony Árpád hozza. Az RTL-től nagy médiavisszhang mellett átigazoló Dirk Gerkens vezérigazgató csak rutinos statiszta, lapot nem oszt. Olyannyira, hogy a minap hírigazgatónak a hírműsorokban zéró tapasztalattal rendelkező Szalai Vivien bulvárújságírót nevezte ki. Szalai Vivien a Story Magazin főszerkesztői posztját dobta el az új megbízatásért. Vélhetően az tette alkalmassá tévés hírfőnöknek, hogy Habony Árpád exfelesége, Kaminski Fanni, valamint Rogán Antal neje, Rogán Cecília baráti körébe tartozik, és könyvet írt Zuschlag Jánosról.

Szalai egyik első és igen látványos intézkedése volt, hogy a TV2 megszólaltatta Zuschlag Jánost, aki szerint ő maga azért került börtönbe, hogy a mostani tanártüntetésekről ismert Pukli István „meg a többi fiatal majdnem ingyen tudjon Fadd-Domboriban táborozni, meg tudjon ifjúsági szervezetet alapítani”. Utóbb kiderült, ebből semmi nem igaz.

– Szalai Vivien kinevezése és eddigi ténykedése meglepően nyílt politikai beavatkozás, miközben egyéb fronton nem látszik a nagy megújulás. Az RTL Klub jó ideig – Gerkens átállása ellenére is – piacvezető marad – véli Polyák.

Az NMHH Kommunikációs Igazgatósága ezzel kapcsolatban kérdésünkre azt írta: „A Médiatanács elsődleges feladata a tévés piac terén is az, hogy biztosítsa a demokratikus nyilvánosság működését a médiában, valamint hogy a médiaigazgatási jogszabályok alapján megteremtse és fenntartsa a közönség és a médiumok érdekei közti egészséges egyensúlyt és betartassa a médiaigazgatási jogszabályokat az összes piaci szereplővel. A Médiatanácsnak nincs hatásköre, semmilyen felhatalmazása az ön által említett kormányzati üzenetek megosztására a közmédia és a kereskedelmi médiumok között.”

Tehát a Médiatanács szerint „biztosítva van a demokratikus nyilvánosság működése”. Ez az összeállítás arról szólt, hogyan.