Rossz lesz a szánk íze, látva az elszabadult bosszúhadjáratot
Most már tényleg a csapból is az folyik, hogy itt a jobboldali fordulat, mi lesz az országgal, mi lesz velünk, másként gondolkodókkal, baloldali érzelműekkel. Mi lesz a mi szerepünk? Lesz-e, és ha igen, mi lesz a feladatunk abban a szép, új világban?
Nem mondom én sem, hogy nem ijesztő a helyzet. Ismerjük a Fideszt, volt hozzá szerencsénk. Engem a legrosszabbfajta játékosra emlékeztet, arra, aki nem tud veszíteni. Ha ő a vesztes, dúl-fúl, kifogásokat keres, nyakatekert magyarázatokat, csalást, öszszejátszást emleget, és láthatóan sorscsapásként fogja fel a dolgot.
Persze nyerni sem tud. Amikor nyer, akkor is elviselhetetlen. A büszkeségtől szétdurran, elszáll. A vigyora levakarhatatlan. Emlékszünk rá? Ilyenkor természetesen nem a véletlenen múlt a győzelem, hanem az ő csodálatos tehetségén, rátermettségén.
Most is értelmetlen lenne arra figyelmeztetni, hogy ez a győzelem nem az örökkévalóságig tart, a következő játékban újra veszíthet, ezt úgysem hiszi el, számára a győzelem a neki feltétlenül kijáró igazságtétel, a világ rendje.
Bizony nem lesz könnyű végignézni a triumfálást, az öntömjénezést, a vesztesek pökhendi lekicsinylését. Ízlésünk ellen való lesz az elesett ellenfél megrugdosása, leköpködése. Igen, rossz lesz a szánk íze, látva az elszabadult bosszúhadjáratot. Mégis azt mondom, nézzünk szembe vele bátran. Nem az alámerülés és a kibekkelés a követendő út, nekem legalábbis kimondottan ellenszenves ez a hozzáállás. De nem is a győztes ellenfél nyakába lihegést tartanám jónak, amit ők hirdettek meg annak idején. Ami ugye azt jelentette, hogy még ki sem mondott a kormány valami javaslatot, már támadták, kevesellték, sokallták, mindegy volt, miről szólt, mindegy volt, hogy mennyire látja kárát az ország.
Az igazi az lenne, ha tudnánk bátran, emelt fővel a helyünkön maradni, és tenni a dolgunkat legjobb meggyőződésünk szerint. Ha tudnánk, mernénk kiállni az igazunk mellett. Ha nem hagynánk szó nélkül, amikor durva törvénysértést látunk, de nem vennénk részt a kicsinyes marakodásokban. Talán jobb is, hogy a számítók, a haszonlesők átpártolnak. Mi legyünk tiszták! Bízzunk magunkban! Mutassuk magunkat! Ne lapítsunk! Nem kell mindenkinek még egy embert vinnie, csak saját magát, de azt nagyon!
Ráczkevey Sándorné
Budapest
