Robbanásveszély?

- A rendszer nem esett szét. Nem érzi úgy: tévedett?

– Állításaimat fenntartom. A gazdasági növekedés alig kimutatható. A rendszer felélte tartalékait: saját klientúráját is csak úgy tudja kifizetni, hogy mindenki szegényedik – kivéve a társadalom felső kéttizedét. A maffiaállamról szóló könyvben ezt pilótajátéknak nevezem. Ilyen játék sokáig űzhető. Sem én, sem más nem tudja, mennyi ideig lehet így elhúzni. Ám nem kérdés: az igazság pillanata egyszer elérkezik.

– Mégis úgy tűnik: főként az ellenzéki vezetők érzékelnek kormányváltó hangulatot.

– Az emberek elégedetlenek. És megfélemlítettek.

– Valamivel konkrétabban?

– A közvélemény hangulatáról nehéz pontos adatokat szerezni. Ám más társadalmi mutatók azt jelzik: a rendszer fenntarthatatlan. A szegénység adatai nem romlottak annyira, mint ahogyan érzékeltük, de a számok még így is jelentős elszegényedést mutatnak. Ennek magyarázata: a szegényedési küszöböket a társadalmi közép, a medián arányában szokás meghatározni, s a társadalmi közép fokozatosan leszakad. Nemcsak az uniós átlagtól, hanem a hazai felsőbb jövedelműektől is. Durván: a legfelső tized nagyon gazdagodik, eggyel alatta még valamennyire javulnak a jövedelmi pozíciók, ettől lejjebb meg mindenki veszített, lecsúszott az elmúlt években. Olyan ez, mint amikor tíz egyetemista nagyjából havi ötvenezres pénztárcákkal beül a kocsmába sörözni. Ha jövedelmük szerint sorba rakjuk őket, a középső jövedelme megegyezik tízük átlagjövedelmével. De ha Bill Gates odaül hozzájuk, a tizenegy ember jövedelmi átlaga a csillagos ég felé mutat. Pedig tízük jövedelme semmit sem változik.

– A jogállam szétzúzása nem érdekli a tömeget, mondják az okosak, bezzeg, ha megcsapolják forrásaikat. Megtörtént. Mégis – a közvélemény-kutatások szerint – kétszer népszerűbb a Fidesz, mint a baloldal. Sőt. Teljes az apátia?

– A megfélemlítettség az. A GFK adatai szerint néhány év alatt 32-ről 16 százalékra csökkent a megtakarításra képes csoport aránya. Az emberek felélték tartalékaikat. A kiadásokban is hatalmas egyenlőtlenségek vannak: a rezsicsökkentésből két forint ötven fillér haszna van annak, aki lopott fával fűt, illetve harminc-ötvenezer annak, aki gázzal melegíti úszómedencéjét. Alig tud autót venni a középréteg: hat év alatt a korábbi negyedére esett vissza az új kocsik eladása. A belvárosok tele használtruha-turikkal. Az áruvásárlási hitelek jóléti funkciója megszűnt. Nincs hitel. Nem lehet lecserélni a számítógépet vagy a tévét. A régi hiteleket törleszteni kell, újakat képtelenek felvenni az adósok. Igen, az emberek félnek: csökkenő jövedelmük mellett a megélhetésük egyéb alapjai is megrendültek.

– Szóval az emberek nem fásultak, hanem félnek?

– Nem pusztán anyagi értékvesztésről van szó. A folyamatos megéléséről is: a vállalkozó nem kap megbízásokat, nem nyer pályázatokat, ha nem gazsulál, és nem jó partnere a Mr. 20 Százalékoknak. A pedagógust negyven év után visszasorolják a kezdők csoportjába. Kollégáim, a szociális munkások képtelenek kijönni a havi átlag nettó 78 ezres keresetükből. Az emberek romló létüket is veszélyeztetettségben élik meg.

– Kinek érdeke félelemben tartani az embereket?

– A sajátos hatalmi berendezkedés következménye. Az a célja: a belső források lerablásával gyarapodjon a „fogadott család”. Ehhez az kell, hogy az embereknek pofa be, mert akkor kézi vezérléssel, személyekre osztogatva írhatnak jogot, adhatnak piaci lehetőséget, fejlesztéshez szükséges pénzt, trafikot és földet, lassan mindenféle megélhetést.

– Vagyis a félelem bénít. Jobb a biztos dagonya most, mint a bizonytalan verseny később. Alul is, felül is. De ez a passzivitás szembeszegülést is kiválthat, nem?

– Ez a legnehezebb kérdés. Az emberek reakciói nem racionálisak, ezért nem kiszámíthatók. Sem a félelem, sem az ellenállás. Azt persze kimondhatjuk: a diktatúrák és a diktátorok nem szoktak szép véget érni. Ne értsen félre: nem kívánom, hogy így legyen.

– Addig marad a pótcselekvés: az erőfitogtatás. A politika nyelve a háború nyelve lett. Amit a közéletben látunk, áthömpölyög a civil létbe. Ha ott gyilkolásszák az ellenfél karaktereit, akkor itt is szabad.

– Az utca nyelve is elszabadultan dühös, indulatos. Döbbenetes élményeim vannak járókelőktől, üzletekből, vásárlóktól, pénztárosoktól, a bárhol előforduló ijesztően agresszív megnyilatkozásokból. Visszaütött itt valami. A Fidesz tette kurzussá, politikai modorrá az agressziót. Ami sikeres stratégiának látszott. De mára visszájára fordult. Ma a Fidesz elleni verbális agresszió, a gyűlölet kinyilvánítása tán gyakoribb és erősebb, mint korábban éppen a Fidesz által szított, Gyurcsány elleni hasonló megnyilatkozások.

– Adatok helyett ön is csak a benyomásairól beszél. Ez veszélyes.

– Igaza van. De ugyanilyen veszélyes a felülről jövő fenyegetettség, a kötelezés a választási csalásra. Vannak olyan önkormányzati munkaadók, akik – állítólag – megkövetelik: a munkavállaló fényképezze le, hogy a Fideszre szavazott, különben ugrik az állása. Majdnem mindegy, ez igaz vagy nem. Mert kiszámíthatatlanok a reakciók. Az irracionalitás, az állandó küzdelem és szabadságharc világában nem tudható, mikor érik robbanásveszélyessé a helyzet, s mi váltja ki a robbanást. De talán még nem késő túllendülni ezen: a hétvégén el lehet menni szavazni!