Részrehajlás nélkül
A magyar újságírók döntő többsége nem jár utána a tényeknek, nem perel közadatokért, „csak politikailag keretezi az ügyeket”. A húzós témáktól a konfliktuskerülés, a politikai és a gazdasági elköteleződés tartja vissza őket. Az Átlátszó.h- munkatársai – havi három és fél millióból – nem pártpolitikai logika mentén oknyomoznak. A portál főszerkesztőjét LAMPÉ ÁGNES kérdezte.
- Horváth András volt adóellenőr a minap tálalt ki az adóhatóság „egyes kiemelt adózókkal szembeni kivételes bánásmódjáról”. Mit gondol Horváthról és a sztorijáról?
– Hitelesnek tartom őt, sok évet lehúzott a hivatalban. Állítja, szinte mindent megkísérelt, mielőtt a nyilvánosság elé lépett. Először belső utakon próbálkozott, aztán a nagypolitikához szaladgált, amit lehetett, bevetett, hogy a visszaélésekre felhívja a figyelmet. Senki nem figyelt rá.
– Nem jellemző, hogy valaki névvel és arccal felvállaljon egy ilyen súlyú botrányt.
– Valóban ritka. Ráadásul a közszférában, méghozzá a NAV-ban. Horváth elszántsága rendkívüli, pedig pont ez lenne az egészséges mentalitás.
Sajnos, aki Magyarországon ilyet tesz, tarthat attól, hogy többé sehol nem alkalmazzák. A mi informátoraink kilencvenkilenc százaléka sem akar a nyilvánosság előtt szerepelni.
– Az embereket nem háborítják fel az „ügyek” – a trafik- és földbotrányok, a közmédiás őrületek –, így szinte semminek nincs következménye. Horváth miben bízhat?
– Az már most következmény, hogy az országos nyilvánosság felkapta az állításait. Kíváncsi vagyok, a botrány után miként alakulnak az áfabevételek.
– Mit jósol?
– Nőnek, ugyanis az eddigi lánccsalók kicsit óvatosabban járnak majd el.
– Bebuknak páran?
– Azt, hogy a vizsgálat hova fut ki, találnak-e felelősöket a Horváth által sérelmezett ügyekben, egyelőre nem tudni.
– A politikusi nyilatkozatok nem sok jóval kecsegtetnek. Giró-Szász András szerint „az ilyen hírkeltés tovább rontja az adózási morált”. Lázár Jánostól pedig azt hallottuk, hogy „hivatalosan Horváth András úrtól irat, levél vagy bejelentés nem érkezett számomra, ezért hivatalos választ sem küldhettem”.
– Miért, mit várt tőlük?
– Mondjuk azt, hogy „kivizsgáljuk, utánajárunk”.
– Ehelyett egyetlen hétvége alatt lezavarták a NAV „átvilágítását”. Hihetetlenül cinikusak. A politikusok az elején vélhetően nem vették komolyan az ügyet, azt hitték, egy-két nap alatt elül. Csakhogy most előállt még egy NAV-os fickó, aki ugyan nem vállalta a nevét, de megerősítette Horváth állításait. Immár nem magányos harcosról van szó, mindez szerintem megalapoz egy ügyészségi vizsgálatot. Persze tudjuk, nem teljesen független intézményről beszélünk.
– Az Átlátszó.hu-n egyre több korrupciós ügyről olvasni. Ezt minek tulajdonítja?
– Annak, hogy rendkívül korrupt az államigazgatás. Nemrég indítottunk egy másik portált, a Fizettem.hu-t, ahová a kisebb, mindennapi kenőpénzes történeteket lehet megírni, mi pedig név nélkül közöljük a cikkeket. Nyilvánvaló, hogy a korrupció az ország alapvető működési rendje, az élet minden területéről dőlnek a sztorik.
– „Az egyébként kiváló Átlátszó.h- meghirdette a jelentsd fel rokonod, ismerősöd, szomszédod mozgalmat. A szerkesztők arra biztatják az olvasót, hogy amennyiben »birtokában van olyan régi, pártállami újság, könyv, belső kiadvány, archív felvétel, amelyben olyasvalaki ír, beszél, aki a rendszerváltás után egész másfelé igazolt és igazodott, és aki most nagyon örülne, ha az összes ilyen, kínos nyomot hagyó papír, fotó, film eltűnne, ne habozzon, adja meg a tiszta forrást, vagy küldje csatolva, beszkennelve«. Kedves fiúk, lányok! Itt valami félreértés történt! Ez a házmesterek módszere, nem az oknyomozó újságírásé.” Ezt Vásárhelyi Mária írta minap a lapunkban.
– Végtelenül sajnálom, hogy Vásárhelyi Mária nem tartja fontosnak a pártállami múlt feltárását. Sokan letagadják, mit műveltek a diktatúrában. Szerintünk viszont aki kiszolgálta a diktatúrát, ne papoljon demokráciáról, piacgazdaságról. Nem értem, Vásárhelyinek miért kínos ez a téma. Mi most azért pereltünk, mert Orbán megvonta ugyan a kommunista nyugdíjpótlékot, de nem árulta el, kiktől és milyen szempontok alapján. Szerintünk nyilvánossá kell tenni ezeket az eljárásokat. Miért van az, hogy a pártállami disznóságok feltárása csak a Kurucinfó meg a jobboldal ügye, miközben az ügynöklistákat, ügynökaktákat kormányra kerülve még a Fidesz is takargatja? Mi felvállaltuk, hogy részrehajlás nélkül nyilvánosságra hozzuk az ebben a témában hozzánk érkező, hiteles dokumentumokat.
– Van olyan politikus, aki épp perelné önöket.
– Utoljára Gyurcsány Ferenc jelentette be, hogy bírósághoz fordul, mert nem közöltük a helyreigazítási kérelmét, amelyet egy Mong Attila-féle véleménycikkre írt.
– Gyurcsány ügyvédje szerint a Mutyimondó című rovatukban valótlanul állították, hogy az egykori miniszterelnök nem számolt el a vagyonával, és hatalma teljében semmit nem tett a pártfinanszírozás tisztába tételéért.
– Bicepszfitogtatás. Pont abban az időben ugrott nekünk, amikor rámászott az Együtt 2014-re és az MSZP-re, hogy vegyék be az összefogásba. A DK és a szocik azt gondolják: azért, mert foglalkozunk a Fidesz korrupciós ügyeivel és kritizáljuk a kormányt, máris az ő szövetségesük vagyunk, és nem írunk rosszat róluk. Tévednek. Hiszen amikor a bal volt kormányon, őket is kritizáltuk. Nem pártpolitikai logika mentén oknyomozunk. A 2006-os rendőri túlkapások miatt rám sütötték, hogy jobbos vagyok, akkor a Hír TV-be, a Lánchíd Rádióba hívtak, és a Heti Válasz interjúzott. Most az ATV, a Klubrádió és a 168 Óra kérdez, a jobboldali média viszont negligál. Az oknyomozás is így működik: a baloldaliak a jobbosokra nyomoznak, és fordítva. Érdemes megnézni, hogy a jobb- és a baloldal milyen témákat tart napirenden: köszönőviszonyban sincsenek egymással. Mert a feldolgozás nem valóság-, hanem politikavezérelt.
(A teljes interjú a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)
