Rendszervisszaváltás

- Azt mondta, a kampánynak még nincs itt az ideje. Mégis, az Avas-lakótelepi DK-s valóságshow korteskedésnek tűnt.

– A velünk nem rokonszenvező média rosszhiszeműen közelített a miskolci akcióhoz. Helyben viszont pozitív volt a beköltözés hatása.

- Nem rosszhiszeműség kérdése, hiszen Gyurcsány is úgy fogalmazott: gejl is tud lenni egy ilyen akció. Az is lett.

– Azok közé tartozom, akik aggódtak emiatt.

- Gondoltam. Láttam önről egy fényképet: egy miskolci villanyoszlop tövében áll párttársai mellett, fogja az aktatáskáját, és rezignáltan néz maga elé.

– Biztos azért, mert már fájt a térdem. Nemrég műtötték.

- Biztos. Egykori MDF-es párttársával, Elek Istvánnal nyílt levelekben azon vitatkozott, hogy szükség lenne-e nagykoalícióra az Orbánon túli világban. Ön ezt tagadja. Barátja legújabb írásában úgy vélekedett, az együttműködési készséget nem a mai Fidesznek kell jelezni, hanem a vereséget szenvedett és a vereségből tanulni kész jobboldalnak. Olvasta?

– Jól hangzik. Meg az is, amit Bajnai mondott, hogy a jobboldali szavazókkal kell együttműködni. Azt azonban csupán politikai erőkkel lehet, és a demokratikus jobboldal politikailag ma üres halmaz, nincs ilyen Magyarországon. Ha megjelenik a színen, akkor természetesen kooperálni kell vele alkotmányos kérdésekben.

- Elek az LMP egyik alapítója, tanácsadója, ön a Demokratikus Koalíció alelnöke. Vitájuk iskolapéldája annak, hogy az ellenzék gyenge, széttartó, képviselőinek nehéz lesz közös hangot találniuk egymással.

– Régi ismeretség fűz Elek Pistához, ma is tisztelem őt.

- Mégis keményen odaszólt neki: „Senki Alfonz erre azt mondaná, hogy tiszteljük barátaink agybaját.”

– Ma kijelenteni azt, hogy együtt kell majd kormányozni a vesztes (ma önkényuralmat gyakorló) jobboldallal, ez valóban agyrém. Fogalmunk sincs, milyen állapotban lesz a Fidesz, akad-e majd legitim demokratikus erő a jobboldalon. Hogy az amerikai nagykövetség Sólyom Lászlóra vonatkozó kitételét használjam: politikai botfülűségre vall az ötlet. Egyelőre még a demokratikus oldalon sem megy az együttműködés. A kongresszusunkra meghívtuk a másik két demokratikus ellenzéki párt képviselőit, de nem jöttek el. Ez modortalanság. Az LMP az Ellenzéki Kerekasztalhoz sem akar leülni: ez politikai hiba.

- A választásokon ennél azért többre lesz szükség. Ahogy ön fogalmazott, Orbán a saját játékszabályai szerint szeret focizni: ők többen lehetnek a pályán, és akár kézzel is hozzáérhetnek a labdához.

– Egyfordulós a választás. Az ellenzék erői nem tehetnek mást, mint hogy előre megállapodnak. Illúziót kergetnek azok az ellenzéki pártok, amelyek azt hiszik magukról, hogy egyedül is megverhetik a Fideszt.

- Gyurcsány a kongresszus előtt azt mondta, ne arról beszéljünk, ki lesz Orbán után, hanem arról, hogy mit teszünk majd akkor. Tényleg: mit?

– Nem elég választást nyerni, hiszen ellenséges közjogi bástyarendszer venné körül az új kormányt. Rendszervisszaváltásra lesz szükség.

- De ahhoz kétharmad kell.

– A Demokratikus Koalíció a ’89-es platformon áll. 2010 tavaszáig legitim, az európai és a demokratikus értékeknek megfelelő alkotmányos rendszer működött az országban. Ezt zilálta szét az önkényuralmi rezsim, hogy magát örökké hatalmon tartsa. Nem fogadjuk el ezt az illegitim rendszert, a demokratikus jogfolytonosság visszaállításához kérjük majd a választók felhatalmazását. Ha a Fidesz súlyos vereséget szenved a választásokon, akkor ez magától értetődik majd. Ám a ’89-es közjogi rendszer esetleges módosításához valóban elengedhetetlen lesz a kétharmad, sőt ahhoz a demokratikus erők konszenzusa kell.

- Azért beszéljünk arról is, hogy ki foghatja össze az ellenzéket. Ellenzéki tippek szerint Bajnai talán, Gyurcsány semmiképp.

– A politikában nem lehet ilyen kategorikus kijelentéseket tenni. Orbán mostani dúlása indirekt módon rehabilitálhatja Gyurcsányt. Ami Bajnait illeti: szakértői kormányzása minden tiszteletet megérdemel. Ha az együttműködő ellenzéki pártok kiegyenlített pozícióban lesznek, akkor ő ismét reális alternatíva lehet. Romeltakarító, technokrata kormányzás jöhet Orbán után. Átmeneti időre.

- Azt mondta, Szent Ilona szigetére száműzné a „gyógyíthatatlan bonapartizmusban szenvedő” Orbánt. Lefordítaná?

– Azt remélem, hogy összeomlásszerű vereséget fog szenvedni. Orbán gátlástalanul populista politikával hitette el a magyar társadalommal, hogy megválasztása után, hétfőtől másképp süt még a nap is, hogy megszorítások nélkül, a bankok pénzén is lehet boldogulni. Az ország most ébred rá, hogy mindez egy akarnok szélhámos hazugsága volt. Orbán most iratkozik ki végleg a politikából
– már ha bízunk a demokrácia jövőjében.

- Háromszor vesztett, háromszor kelt fel. A jobboldalon nem született új vezető.

– Most más a helyzet. Nyílt önkényuralmat épít, nemzetközileg végképp elszigetelődik, és csődbe viszi a gazdaságot. Ha megállapodik az IMF-fel, iszonyú megszorításokra kényszerül. Ha nem, jön az államcsőd. Egy önkényuralmi rezsim csak akkor maradhat fenn, ha a társadalomnak anyagilag nyújtani tud valamit. A Kádár-rendszer gazdasági stabilitása élhető életet adott, plusz itt volt egy idegen hadsereg. Orbán politikája gazdasági romlást hoz, és külső támasza sincs: meg kell buknia.

- A kormányfő most konszolidálni akarja a politikáját, békülékeny hangnemére erősödött a forint.

– Orbánnak 180 fokos politikai fordulatot kellene tennie, de erre ő képtelen.

- Mégis túlzás őt „politikai értelemben betegnek, gonosztevőnek” aposztrofálni. Orbán saját populizmusának, akarnokságának a foglya.

– A kóros hatalommánia a politikában betegség. A demokrácia lerombolása gonoszság. Orbánnak minden lépése arra irányul, hogy ne alakulhasson ki vele szemben reális alternatíva, hogy mindig hatalomban maradhasson, s ha véletlenül mégis veszít, akkor más se tudjon kormányozni. Mi ez, ha nem politikai betegség? Az E- most kényszergyógykezelésre próbálja fogni őt, de szerintem már menthetetlen.

Az interjút teljes terjedelemben a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvashatja.

Gyurcsány Ferenc beszéde a DK kongresszusán: