Rendpárti diktátorok ilyenkor szoktak érkezni

Február 23-a volt, fél órával múlt éjfél. Az egyik jövevény benzinespalackot dobott a tatárszentgyörgyi cigánysor legszélső házának tetejére. A másik a bejárattól öt méterre lőállást foglalt el duplacsövű vadászpuskájával. Várta a menekülőket. Közel kellett mennie, mert a sörét csak egészen közelről halálos, és azt a családot ők már halálra ítélték.

Az első lövés az apát, a 27 éves Csorba Róbertet érte. A szíve alatt öt ólomgolyócska fúródott a mellkasába. A négy és fél éves Robika menekülni próbálhatott, amikor kivégezték. Hátulról. Az orvosszakértő később 18 sörétet talált a testben. A támadók gyorsan újratöltöttek (vagy eleve több puskájuk volt), mert másodperceken belül megint tüzeltek, az égő házból kirohanó hétéves Biankára, akit az oldalán értek a lövések.

Valami azóta másképpen van. Choli Daróczi József költő, író szerdán egy virrasztáson azt mondta: már nem ketyeg az etnikai bomba. Felrobbant.

Igaz, vannak egymásnak ellentmondó adatok a következő órák történetéről. Az is nagy baj, ami biztos. A lövések után jó fél óra telt el, amíg megérkeztek a dabasi kapitányság járőrei. Egy óra húsz perckor megjött az ügyeletes orvos, aki megállapította a halálok tényét, kizárta az idegenkezűséget, és úgy vélekedett, hogy füstmérgezés oltotta ki az apa és fia életét. Még 25 perc kellett ahhoz, hogy megjöjjön a forrónyom-parancsnok, majd a tűzvizsgáló, aki szerint alighanem elektromos tűz miatt gyulladt ki a ház, a sebeket meg a felrobbanó televízió okozhatta. Reggel hatra a rendőrök befejezték a közigazgatási eljárásban indított helyszínelést. Még sötét volt. Nem látták a töltényhüvelyeket, a ház kiégett fala mellett árválkodó benzineskannát. Valahogy a kerek szélű, lőtt sebeket sem látták. Több mint tizenöt óra telt még el, már délután fél négy volt, amikor nagy erőkkel megérkeztek a helyszínre a Nemzeti Nyomozó Iroda szakemberei, és átvették az ügyet. Addigra persze szinte már mindent összejártak, mindent elmozdítottak, ami a nyomszakértőknek fontos lehetett volna. Cigányszervezeti vezetők szerint az is rasszista lehet, aki annyira nem hisz a cigányoknak, akik váltig esküdöznek, hogy itt gyilkosság történt, hogy még a reggelt sem várja meg, amikor már tényleg látszik, ami látszik, gyorsan le akarja zavarni az egész vizsgálatot...

Petőfi Attila, a Nemzeti Nyomozó Iroda igazgatója pénteki sajtótájékoztatóján elismerte: összefüggés van a június óta bekövetkezett hét, romákat ért támadás között. Valószínűsítette, hogy ezeket 2-3 férfi követte el, akik feltehetőleg terepjáróval előre felmérik a bűncsekemények helyszínét. Persze nem véletlen: az áldozatok általában a falvak utolsó házaiban laknak – innen könnyebb eltűnni. Eddig 13 épület és 52 személy ellen volt támadás, négyen haltak meg, és négyen sebesültek meg súlyosan.

A döbbenet csendjébe robbant be a tatárszentgyörgyi gyilkosság másnapján az Európa Tanács Rasszizmus- és Intoleranciaellenes Bizottságának (ECRI) jelentése. Hónapok óta lehetett tudni, hogy a tanulmányt éppen február 24-én fogják nyilvánosságra hozni, miután az adatfelvételt 2008. június 20-án lezárták. Az elfogultsággal nem vádolható liechtensteini és svéd tanulmányírók megállapításai mintha csak az előző nap torokszorító eseményeit értelmezték volna. A jelentés megállapította, hogy Magyarországon az utóbbi években „jelentősen fokozódott a közbeszédben tapasztalható rasszizmus. [...] A romaellenes közbeszéd láthatóan egyre elterjedtebb és virulensebb. Különösen az egyik radikális jobboldali csoport létrehozása és egyre erősebb jelenléte keltett komoly aggályokat a civil társadalom és a kormány tagjaiban. [...] Ugyanakkor a véleményszabadság nagyon magas szintű alkotmányos védelme mostanáig lehetetlenné tette a hatóságok számára, hogy hatékony jogszabályokat léptessenek hatályba a rasszista megnyilvánulásokkal szemben; a magyar jogrendszerben kizárólag a rasszista megnyilvánulások legszélsőségesebb formái büntethetők, például a közvetlen erőszakra való uszítás, ezek a követelmények annyira magas szintűek, hogy tulajdonképpen szinte sohasem alkalmazzák őket.”

Az Európa Tanács dokumentuma kerek perec megállapítja, hogy a magyar gyakorlat ellentmond az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlatának. Annak, ahogyan a kontinensnek a demokráciában nálunk gyakorlottabb országai kezelik a gyűlöletbeszéd megnyilvánulásait. Azt ajánlja, hogy más országokhoz hasonlóan a büntető törvénykönyv nálunk is tiltsa „az erőszakra, gyűlöletre vagy hátrányos megkülönböztetésre való nyilvános uszítást, a zaklatást és gyalázkodást, valamint az egyes személyek vagy csoportjaik elleni fenyegetést faj, bőrszín, beszélt nyelv, vallás, nemzetiség, nemzeti vagy etnikai származás alapján”.

Krekó Péter, a Political Capital elemzőcég szociálpszichológusa rámutat: hivatalosan még nem tudhatjuk, hogy mi történt Tatárszentgyörgyön, volt-e a tettnek etnikai indítéka. Fontos ugyanakkor, hogy a gyilkosság abban a faluban történt, ahol elsők között masírozott 2007-ben a Magyar Gárda, a helyszín ezért szimbolikussá vált. A szociálpszichológus szerint a gyűlöletbeszéd és az erőszakos tettek közé nem is lehet egyértelmű határvonalat húzni. A faji erőszak minden példája azt bizonyítja a történelemben, hogy a tettleges agresszió kibontakozását éppen a „retorikai hadjárat” teszi lehetővé.