Rendőrlándzsával átszúrt angyal Fradi-sállal, Molotov-koktéllal

„Ennek a képnek a mondanivalója meghaladja a jó ízlés határait, ráadásul egy bizonyos lakossági csoport, nevezetesen a magyar rendőrség ellen uszít, általánosít. Lejáratja a rendvédelem tekintélyét, ráadásul a festmény torzítja a múlt eseményeit” – írta Hortobágyi feljelentésében Korényi János Lovasroham című alkotásáról. Köztudomású, Kerényi Imre miniszterelnöki megbízottként az elmúlt másfél száz év fontos vagy annak vélt eseményeiről rendelt 15 festményt ismertebb és kevésbé ismert művészektől. Ezek között szerepel Korényi munkája.

A feljelentő szerint, ha a festmény nem torzítaná az eseményeket, akkor a lándzsával átszúrt tüntető nem egy angyal lenne, hanem egy kigyúrt, kopasz fiatalember, nyakában Fradi-sállal, kezében kővel és Molotov-koktéllal. Hortobágyi István sérelmezi, hogy ez az alkotás még csak kísérletet sem tett arra, hogy azt is ábrázolja: sok rendőr sérültje volt a 2006-os őszi zavargásoknak.

A volt rendőrtiszt idézi a Büntető törvénykönyv idevágó passzusát, amely szerint közösség elleni izgatásnak minősül, ha valaki a nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzet, vagy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít. Másrészt sérelmezi, hogy Kerényi Imre ezt a 15 festményt 20 millió forintért, a miniszterelnöki megbízott szerint „aprópénzért” rendelte meg. Hortobágyi szerint az sem derül ki, pontosan kinek a megbízásából pazarolták az adófizetők pénzét, miközben súlyos megszorítások és elvonások érik az embereket.

Mindezzel nem értett egyet a Budapesti Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi főosztályán belül működő korrupciós bűnözés elleni osztály vezetője, Balogh Róbert. Érvelésében kifejtette, a közösség elleni izgatás tényállás elemeinek megállapításához önmagában nem elegendő, ha – jelen esetben a festő – munkája a nagy nyilvánosság előtt egyes csoportokat sért, ellenérzéseket kelt, s megosztja a közvéleményt. Az izgatás csak akkor valósulhat meg, ha az alkotás „olyan fokú feszültséget gerjeszt, amely alkalmas arra, hogy a társadalmi rendet és békét megsértse. Az ily módon felhevített gyűlölet végső soron szélsőséges aktivitásba, erőszakos cselekménybe mehet át, vagy ennek közvetlen veszélyének fenn kell állni.”
Ám ez a BRFK szerint nem valósult meg. A rendőrség szerint az uszítás szintjét el nem érő „művészi értékítéletről” és „művészi szabadságról” van csupán szó, amely nem egy esetben a társadalom általános érzéseivel ellentétesen is megfogalmazhat gondolatokat, üzeneteket.

A rendőrség elutasította a hűtlen kezelés vádját is, mert nem volt megállapítható, hogy az alaptörvényhez kapcsolódó festmények finanszírozásakor a megbízottak bárkinek is vagyoni hátrányt okoztak.

Ez ellen panasszal élt Hortobágyi István. Kifejtette, hogy a művészi szabadságnak is vannak bizonyos korlátai. Ám a festmény – a valósággal szemben – a „bérgyilkosok bélyegét” ragasztja rá a rendőrség teljes állományára azzal, hogy a jobb felső sarokban egy kéz kitüntetést osztogat az angyalokat gyilkoló rendfenntartóknak.

A volt rendőrtiszt emlékeztetett arra, hogy az alkotással szemben egyetlen áldozata sem volt a rendőri intézkedéseknek. Másrészt az angyalok helyett hús-vér emberek álltak szemben a rendőrökkel, akik a törvény szerint kaptak felszólítást a kiürítendő terület elhagyására, ennek azonban nem tettek eleget.

Hortobágyi panaszában leírta, hogy a feszültség gerjesztése és a gyűlöletkeltés megvalósult. Mert bár a történtek idején még aktív rendőr volt, neki semmi köze nem volt a fővárosi történésekhez, mégis megkapta a szemkilövő gyilkos elnevezést, ráadásul a szélsőséges portálokon rendőrökre vadásztak: nevüket, címüket, telefonszámaikat tették közzé.

A hűtlen kezelés gyanúját azzal látja alátámasztva a volt kecskeméti rendőr, hogy közbeszerzési eljárás, zsűrizés és érdemi bírálat nélkül adtak milliókat a festményekért, amelyek többségének művészi értékét is megkérdőjelezi Hortobágyi István.

Panaszára még nem érkezett válasz a BRFK korrupciós bűnözés elleni osztályáról.