Rendkívüli becsület

Fagyban, zúzmarában persze várjuk a napsütést, aszályban lessük az esőt, kánikulában kívánjuk az enyhítő szellőt.
Mostanában mintha megnőtt volna a becsület és a szép rend iránti igény. Amint Görgey Gábor is kifejezte: legyen végre becsülete a becsületnek.
Ráérezve a közvágyra, októberi nemzeti ünnepünkön (pártunk és) kormányunk ki is adta az első Becsületrend kitüntetéseket. Ám ezek a sorban mégis másodikaknak bizonyultak. Ugyanis a civilek a maguk Becsületrendjét már tavaly kiosztották, ezzel ismerve el dr. Szarvas József székesfehérvári orvos segítőkészségét, felelősségtudatát, lélekjelenlétét. Ő zsebkésével és egy kölcsön golyóstoll segítségével életmentő műtétet, gégemetszést hajtott végre egy darázscsípéstől fulladásos halállal fenyegetett motoroson a 7-es út melletti árokban. Ugyancsak részesült a Magyar Civil Becsületrendből posztumusz Pásztor Emil, az egri tanítóképző nyelvészprofesszora. Az ő 1994-es kezdeményezése nyomán jött létre Széphalmon 2008-ban a maga nemében páratlan intézmény, a Magyar Nyelv Múzeuma, amelynek megnyitását ő már nem érhette meg.
Kérdezhetik: mitől „civil” a megbecsülésnek e nyilvános jele? Mire jó ez az ordó, amely mögött nincs semmiféle hivatali szervezet, állami parola, pénzmag? Talán épp ettől. Attól, hogy a Magyar Civil Becsületrend alapítója, az Ars Humanica Hungarica Kör (Kuthi Csaba kezdeményezésére) mindenféle hatósági bejegyzés, állami támogatás, ­politikai háttérszámítások nélkül, függetlenként, teljes döntési szabadsággal mérlegeli azokat a példaértékű, humánus cselekedeteket, amelyek a világ bármely táján tiszteletet érdemelnek. Ilyennek gondolják a tisztesség, testvériség, türelem, megbocsátás, irgalom, önzetlenség, barátság, segítőkészség, szerénység, mértéktartás, helytállás erényeit. Hiányuktól szenved a szolidaritást romboló, érdekek által szeldelt, széthúzó, értékeiben elbizonytalanodott társadalom.
Nem véletlen, hogy a kör létrehozói tudósok, egyházi személyek, művészek és művészetpártolók, akiket összeköt a személyes szabadság vágya és felelőssége, az egyetemes emberi értékek iránti elköteleződés.
„A civil nem hord egyenruhát, nem áll politikai pártok zászlaja alá, szabad és független ember marad. Ez egyszersmind a polgári lét feltétele és igazolása” – mondja Pomogáts Béla irodalomtörténész.
„Becsületes embereken áll a világ. Aki azon gondolkodik, hogy ő ’ilyen’ vagy ’olyan’ becsületes: öntetszelgő, és már ezzel diszkvalifikálta önmagát. Magától értetődően kell becsületesnek lenni” – írja Komoróczy Géza egyetemi tanár.
„Tisztesség, a másik ember elismerése, kölcsönös segítőkészség nélkül nem nagyon lehet, vagy legalábbis nem nagyon érdemes élni” – figyelmeztet Ferge Zsuzsa szociológus, akadémikus.
„Hazánknak égető szüksége van minden gondolkodó elme összefogására, hogy küzdjünk a mai megosztottságot megteremtő és fenntartó téves eszmék ellen.” (Dr. Knoll József orvos, akadémikus)
„A fogható, anyagi világ határán túl is van élet, lakható világ.” Itt az ideje „elindulni egy emberhez méltó harmadik évezred felé”. (Böjte Csaba ferences szerzetes)
„Ma az számít különösnek, aminek magától értetődőnek kellene lennie: nagylelkűség, segítőkészség, önzetlenség.” (Karsai Gábor filozófus)
„Az embernek nem saját tisztaságát kell óvnia, hanem – akár önmagát összemocskolva – egy másik ember életét... Meg lehet szakítani a gyűlölködés ősi spirálját.” (Fabinyi Tamás evangélikus püspök)
A Magyar Civil Becsületrend anyagi díjazással nem jár, sem pénz, sem politika nem befolyásolja. Az erkölcsi elismerést kifejező bronz érmet (Kiss György alkotását), valamint a díszoklevelet (Molnár Imre kivitelezésében) és a tűzzománc kitűzőt (Miticzky Gábor munkáját) minden esztendő február 10-én adják át, Batthyány Lajos miniszterelnök születésnapján. Reá a kör tagjai a függetlenség és az önfeláldozás példájaként tekintenek. Mint Sumonyi Zoltán mondta: „Ő az örök mécses... a becsület, a tisztesség, az önfeláldozás őrlángja, kivégzésének színhelyére minden korban el lehet, s olykor el is kell menni!”
Tegyünk néhány lépést a civil Magyarország felé!

Bölcs István