Reménytelen ellenzék

„A bojkott nem teremt kormányzóképességet, mert azt egy hatalmilag konszolidált, a magyar válság megoldására józan víziót megfogalmazó politikával és új miniszterelnök-jelölttel lehet csak megtenni. Az Együtt ezért dolgozik és ehhez keres partnereket. Ha pedig nem találunk, akkor a politikánkat önállóan, bojkott nélkül méretjük meg.” És maradnak továbbra is esélytelen és reménytelen ellenzékben – teszem hozzá Szigetvári Viktor Győzelem és a bojkott című írásához (168 Óra, 2016. május 26.). Remélhetőleg az ellenzék tanult a 2014-es választási fiaskóból, és időben fölismeri, hogy csak a legszélesebb, le merem írni, a DK-tól az MSZP-n át a Jobbikig terjedő, népfrontjellegű összefogással lesz esélye a választások megnyerésére és bármilyen programjuk megvalósítására, amelynek elsődleges és legnagyobb akadálya a Fidesz regnálása; Bryan Cohen nyomán belátják, nem egymás ellen kell harcolniuk, mert a közös politikai ellenfél a Fidesz. Ha így összefogva sikerülne leváltaniuk az Orbán-rezsimet – megszüntetve a Fidesz–KDNP által törvényesített kormányzati lopásokat, a féktelen nacionalista populizmusból táplálkozó esztelen presztízsberuházások és -rendezvények további lehetőségét –, majd ráérnek programot alkotni és egyeztetni. Ha az ellenzéki pártok nem eltökéltek az Orbán-kormány leváltásában, akkor nem érdemlik meg az ellenzéki, csak a cinkos jelzőt, és ez esetben tényleg nem érdemes rájuk szavazni.
Dömötör István, e-mail