Reményrajz

Nagy a dőzs Toldon. Noha a bihari faluban háromszázhatvan emberből mindössze tíznek van munkája, nemrég érkezett segély, családi pótlék, nyugdíj – megteltek a kredencek.

Máriáéknál tészta, olaj, konzervek alatt roskadozik a konyhaszekrény, Heléna, a tizenegy gyerek egyik legkisebbje maszatos a jégkrémtől. Boldogan mutatja: kapott két cipőt, kettőt a testvére, a másik meg kabátot is. Közben a DVD-lejátszóba CD-t tol, Bódi Gusztiba belesajdul a ház, remegnek a falon a kis Jézusok. A tévében Jose Eduardo már csak tátog.

Mária sosem dolgozott, férje sörösdobozokat gyűjt. Szebb napokon kilóját száz forintért vették át, ma pang a biznisz. Így is: a szoba-konyhás ház – a több mint másfél milliós villanyszámla-tartozással is – valóságos palota a kicsivel odébb állóhoz képest.
Abban nincs víz. Csak vaskályha, örökfoltos lepedő, tévé, mocskos kanapé. Rajta kisbaba fekszik, pár hónapos, barna szemekkel huncutkodik a világra.

Ő nem fél. Anyja igen.

A döngölt padlót csak így-úgy borító fadeszkákon a patkányok éjjel könnyedén átfúrják magukat. Megesett már, hogy másfél éves kicsit haraptak meg épp aznap, amikor a hírekben bemondták: forradalmi lesz az új alkotmány, vármegyék is lehetnek benne. Nem volt felhőtlen az öröm.

Az asszony sódert kér, két köbmétert, de sok az, főleg a fuvardíjjal együtt. És kellene még bútor, ruha a nagyobbacska fiúnak. Közben átvételi elismervényt ír alá, orrcseppet vett az alapítvány, hoztak zsáknyi burgonyát, pezsgőtablettát. És ölelést Nórától, emberszámba vevőt.

Közben ezeréves Opelből Jaga, a harmincas családfő száll ki. Három hónap után jött haza Pestről. Pár napot maradhat, aztán megy vissza, szeptemberig fix a meló, építőipar. A csomagtartó dugig: kóla, torta a szülinapos gyereknek, vadiúj pecabot a nagyapának.

– Láttam Nórika nénit egyik éjjel a tévében, nagyon szépen beszélt. Mindent köszönünk, amit eddig nekünk hoztak, de adják másnak, megvagyunk.

Nóra sem érti

Nóra mosolyog, csak nekünk súgja: a kertben ott a karéj kenyér a földön, amiért hó végén a kezüket tennék össze.

Rutinos. Betéve tudja, hol mennyi a villanyhátralék, hány OTP-je, vagyis tartozása van a családnak, melyikből ül valaki börtönben, kinek kell félnie az uzsorától. Pár utcával odébb például egyedül él egy özvegy öt gyerekével. Közülük négy és az asszony maga is enyhén szellemi fogyatékos. Hó elején 230 ezret visz neki a postás, a végéig mégse futja belőle, mert az asszony nem tud bánni a pénzzel. Kedvelik is az uzsorások...

Közben Nóra büszkén mutatja: minden kertben ott áll az általuk szerzett adománybudi, noha ő is félt, hogy eltüzelik. A fa hiánycikk. Idén a hivatal felosztotta az egyik út szélét, gyűjthetett mindenki a neki kijelölt részen. Az első ember pár hét után tévedt a másik területére. Végül a becsületesek sem tartották be a szabályt, az erdő is áldozatul esett. A hivatal mindenütt betiltotta a fagyűjtést.

– A nyomorúság és a dörzsöltség itt a koordináta-rendszer. Más logika nincs.

Sokszor Nóra sem érti. Tudja, nem bízhat senkiben, mégis: csak bizalommal fordulhat a családokhoz. Hátha most majd befizeti, félreteszi, felmossa, elveti, felöltözteti, betartja.

Iskola után

Nóra embersége családi örökség. Édesanyja vöröskeresztes titkárként is dolgozott, édesapja rendőrként sok cigány családdal állt kapcsolatban.

Nóra első tanári diplomáját rajz–földrajz szakon szerezte, az egyik berettyóújfalui általános iskolában kapott állást. A C osztályok roma gyerekeivel kezdett vizuális neveléssel foglalkozni. Rajz tagozatot indított, a kilencvenes években, a Soros Alapítvány támogatásával képzőművészeti programot. Mialatt rajzaival ő is számos kiállításon szerepelt, diákjai is pályázatokat, versenyeket nyertek, egyre többen jelentkeztek az iskolába. Mire a vezetés közölte: elcigányosította az iskolát, visszanyesik az óraszámát.

Az Igazgyöngy Alapfokú Művészetoktatási Intézményt az Igazgyöngy Alapítvány keretében tizenegy éve hozta létre. A gyerekek délután, iskola után lehetnek itt, hetente kétszer. Képző-, ipar- és táncművészeti foglalkozásokon vehetnek részt, ha ők is megtartják a szabályokat, amelyeket kiterjesztenek az általános iskolára is: aki igazolás nélkül hiányzik, verekszik, tetves vagy koszos, nem jöhet az Igazgyöngybe sem.

Márpedig a gyerekek szeretnek idejárni. Elég a falakat betöltő ezerszín rajzokra, festményekre nézni.

– Megtanítjuk, melyik eszköz mire jó, hogyan épül fel egy kép, miközben hagyjuk, hogy a saját stílusukban dolgozzanak. Mivel a gyerekek csak azt rajzolják le, amit ismernek, sokat beszélgetünk velük, így irodalmi, történelmi, biológiai tudásuk is bővül. De a fő cél a személyiségfejlesztés.

Diákjaik a hagyományos tanórákon is jobban teljesítenek, s évente több mint ötszáz hazai és nemzetközi díjat nyernek.

Ha volna mit

Persze ehhez kevés a profi zsírkréta és a külföldi szakértők által is elismert pedagógiai módszerek sokasága. Nórának hamar feltűnt: gyakran hiába üzen a családoknak, engedjék el másnap a gyereket eredményhirdetésre, adjanak tízórait, nem érkezik válasz – meg gyerek se. Csak amikor látta, diákjai milyen körülmények közül jönnek, akkor ébredt rá: nem volt pénz zsemlére, vagy cipő a kirándulásra.

– Ilyen körülmények között az iskola hatása lenullázódik. Ezért elkezdtünk családgondozással foglalkozni. Élelmet, ruhát viszünk, építőanyagot szerzünk, társadalombiztosítási papírokat, villanybekötést intézünk, tetűt irtunk.

Csupa olyat, ami főként a szociális ellátórendszer, a családsegítő vagy épp a védőnői szolgálat dolga lenne. Azé, amelynek a képviselője ma annyit tesz, hogy végigfut a falu utcáján, s ingatja a fejét: a házakat ki kéne meszelni, mert baj lesz. Villany kéne? Töltsék ki a nyomtatványt, tanácsolja a családsegítő a cigány embernek, aki még a nevét is igen megfontoltan írja alá.

– Kevesebb konfliktusom volt a cigányokkal, mint az intézményrendszerrel. Holott együtt kellene működnie mindenkinek.

Nóra több mint egy éve blogot ír a Figyelőnetre.

A hozzászólók közé csakhamar megérkeztek a szélsőjobbosok is. Zsidókurvázták, fenyegették. A kommentelést megszüntették, de e-maileket kap. Nemrég például egy férfitól, aki nem szíveli „a roma társadalom deviáns viselkedését és a munkához való hozzáállását”, ám Nóra veteményezésről szóló írását olvasva felajánlotta, küld pár alkatrészt a Robi kapához.

Nóra a tekintetben sem kertel: beszélni kell a cigányok felelősségéről is.

– Sokszor nem tesznek erőfeszítéseket, csupán elvárásaik vannak. El kell érni, hogy belássák: csak akkor élhetnek jobban, ha a többségi társadalom által elfogadott értékrendszerhez igazodnak, aminek a lopás nem része. Ám általánosítani sem szabad, nincsenek szabványmegoldások. Van, ahol a börtönből hazatérőt hősként ünneplik – ilyenkor tényleg nincs más út, mint a kényszerintézkedések, a törvény. De sokan dolgoznának, ha volna mit.

Munka, lakás

Nóra szerint a bajok gyökere a nyolcvanas években keresendő. Amikor még volt munka, elég bérlakás, az állam nem indított oktatási programokat, a romák nem láttak szocializációs mintákat. Ma az oktatás mellett a lakhatási és a munkanélküliségi gondokat egyszerre kell megoldani.

És nem azért, mintha a szélsőjobbos retorika szerint polgárháborús lenne a veszély. A gond a szakképzetlen cigány fiatalok tömege. Akikből elutasító, deviáns közösség lesz. Olyan, amelynek tagjai nem maradnak a falvakban, s nem elég ellenük bevetni a rendőrséget.

Keveset segítenek a cigány politikusok is.

– Többségük remekül szajkózza a sztereotíp mondatokat. Igazából keveset tesznek a romákért, mert jól megélnek a nyomorúságukból. A szakma, az igazán hozzáértők kihátráltak erről a területről is.
Őt sem szívesen hallgatják meg.

– A döntéshozókra az jellemző, hogy csak megnyitják a konferenciákat, de az előadásokra már nem maradnak.
Nóra igen. Aztán hazamegy, telepakolja a kocsit, és hetente végigjárja a családjait.

Pittyeg a mobil

Berekböszörmény egyik hátsó utcájába gyógyszert hoz. A vályogfalak itt is dohosak, a padló döngölt, víz híján a mosogatópult csak dísz. Nórához a tulaj barátnője lép, ő szinte luxust hagyott oda:

– Fürdőszobás, áramos ház volt, onnan menekültünk el a két kislánnyal a párom elől. Majdnem megölt, erőszakolás is történt. Szereztem egy másik házat, abba kellene a villanyt intézni, Nórika néni drága.

Így lesz egyre nagyobb Nórika néni családja szinte minden körút végére. Ha valahol baj van, pittyeg a mobilja. A visszahívást kérő, ingyenes SMS-ből havonta négyszázat kap.

– Amikor három éve elkezdtük, vadak voltak. Megesett, hogy kapával- kaszával estek egymásnak, összevesztek az adományokon, minket is szidtak. Gyakran találtunk részegeket, meztelen gyerekeket. Ma már ilyesmi nem fordul elő. Talán kívülről nem látszik, de van változás.

Mert már akad, aki befizeti, félreteszi, felmossa, elveti, felöltözteti, betartja.