Régi gumicsontot vesz elő a fideszes propaganda

Megszokhattuk a Fidesz propagandagépezetétől, hogy ha számára kényes témák kerülnek netán a figyelem középpontjába, azonnal terelni igyekeznek, és valamilyen más, jól pörgethető ügyet dobnak be a köztudatba. Ez az érzésünk támadhat most is, amikor az olimpiai népszavazási pofon keltette zavarok közepette egy régebbi vizsgálatra hivatkozva hirtelen felmelegítették azt a már többször hangoztatott vádat, hogy az importált élelmiszerek rossz minőségűek, és a Nyugat a „szemetét” akarja megetetni velük. Az időről időre visszatérő váddal az eddigi tapasztalatok szerint két legyet is lehet ütni egy csapással: erősíteni a multi- és egyben közvetve az EU-ellenes hangulatot, egyben ürügyet adni a kormányközeli érdekeltségek támogatására.

Az eddigi hasonló törekvések kudarcot vallottak, hiába próbálkoztak Orbánék a multikat sújtó különadókkal és korlátozásokkal, ezek vagy a brüsszeli versenyjogi szabályok, vagy egyszerűen a magyar vásárlói szokások miatt buktak el. Kiderült, hogy a fő baj nem a nagy kereskedelmi láncok nemzetellenes mesterkedése, hanem az, hogy a magyar termelők nem képesek elegendő, versenyképes árú és minőségű terméket előállítani, és azok hazai kereskedelmi láncolata sem igazán hatékony. Erőből, egyoldalú protekcionista intézkedésekkel ezen nem lehet változtatni, a hazai fogyasztók pedig nem fognak csak azért adott esetben drágább magyar árut venni, mert az állítólag jobb és a miénk.

Abban természetesen van igazság, hogy a beáramló importélelmiszerek minősége hullámzó és sok esetben kívánni valót hagy maga után. Valamennyien tapasztalhattuk már, hogy például Ausztriában vagy Németországban ugyanaz a termék jobbnak, finomabbnak tűnik, mint idehaza, a választék nagyságáról nem is beszélve. Ennek számos oka lehet, köztük az is, hogy valóban alacsonyabb a minőségi igényszint, olcsóbb árukat küldenek ide, de az is számít, milyen egy-egy ország megszokott ízlésvilága. Problémák tehát lehetnek, de az a vád, hogy „szemetet” küldenek hozzánk, durva túlzás.

Amit egyébként az eddigi vizsgálatok sem támasztanak alá. Sem a kemény vádakat megfogalmazó Lázár János, sem az általános Nébih-vizsgálati kampányt hirdető agrárminiszter nem tudta konkrétumokkal alátámasztani az állításokat. Sőt paradox módon az a minőségellenőrzési eredmény, amelyet említettek, éppen az ellenkezőjét mutatja: 2014–15-ben 766 osztrák élelmiszerárut vizsgáltak meg, és csupán nyolcnál állapítottak meg minőségi problémát. Ha ebből indulunk ki, vagy rosszindulatúan vádaskodik a magyar kormány, vagy a hazai minőségellenőrzési rendszer tökéletesen alkalmatlan a feladatára. Döntse el mindenki, melyik verzió állhat közelebb az igazsághoz.

Megkönnyíti a döntést, hogy nálunk hagyományosan szigorúak az élelmiszerekre vonatkozó szabályok, szigorúbbak, mint a legtöbb uniós országban. Ugyancsak tradicionálisan komoly szervezet ellenőriz folyamatosan, persze nem mindent, mert az lehetetlen. Így is naponta tárnak fel újabb és újabb gondokat, szabálytalanságokat, és sajnálatos módon ezek legnagyobb része a magyar gyártókat és forgalmazókat érinti. A szomorú valóság a jelek szerint az, hogy arányaiban több a feltárt minőségi baj a magyar élelmiszerekkel, mint az importárukkal, és inkább ennek az okaival kellene elsősorban törődni, nem pedig egyoldalúan a Nyugatról érkező termékekre rászállni.

A magyar fogyasztó annak örülne a legjobban, ha hazai termékekből jutna hozzá elfogadható áron a legmagasabb minőséghez, és azt egészítenék ki a választékot bővítő importtermékek. Erről sajnos szó sincs: bár Orbánék agrárhatalomnak állítanak be minket, valójában a hazai igényeket sem tudjuk ellátni magas minőségű, versenyképes termékekkel. Néhány közismert példa erre: hogyan lehetnek olcsóbbak viszonylag messziről behozott tejtermékek, mint a hazaiak? Minden beszállító adót csal, ahogy ezt elhitetni próbálták? Aligha valószínű. Vagy: a borkedvelők tapasztalhatják, hogy a hazai jobb borok messze túlárazottak a hasonló minőségű külföldi borokhoz képest. Jól van ez így? Vagy: az igényes hazai éttermek állandó panasza, hogy kiváló minőségű alapanyagot idehaza szinte lehetetlen beszerezni, kénytelenek külföldről behozni. Erről is a gonosz multik tehetnek?

Sorolhatnánk tovább a példák sokaságát, de a lényeg világos: indokolt elvárás, hogy az importélelmiszerek minősége jó legyen, ezért ezt is folyamatosan ellenőrizni kell. Ennél azonban nagyságrendekkel fontosabb lenne a magyar agrárium és élelmiszeripar minőségét, versenyképességét javítani, nem pedig multiellenes hecceléssel vonni el a figyelmet a hazai gondokról. Egyebek mellett arról, vajon hová tűnik el az az évi átlagosan 750 milliárd forint, amit Brüsszelből kap a magyar agrárium, miközben a hazai mezőgazdaság teljes termelési értéke ennek csupán másfélszerese.