Puccs a TASZ-ban?

- Puccs?

– Nevezheti annak is, de nem fedi a valóságot: az egyesület tagjai demokratikus döntést hoztak.

- Miért?

– Tóth Gábor Attila alkotmányjogász januárban lett az elnökünk, ám koncepcióját, hangsúlyait sokan közülünk nem érezték magukénak. Tizennégy munkatárs, köztük öt programvezető rendkívüli közgyűlést kezdeményezett.

- Milyen indokkal?

– Az elnöki koncepció megvitatása végett.

- Mi volt a baj vele?

– Az újonnan elfogadott koncepcióban jelentősebb hangsúlyt kap például az online kommunikáció, a közösségi médiában való aktív részvétel, az érintettek bevonása. Tartalmilag persze nincs változás: küldetésünk továbbra is a szabadságjogok védelme.

- Akkor konkrétan mi volt a baj Tóthtal? Nem akart facebookozni?

– Voltak vele viták arról, hogyan kellene kommunikálni, és hogy milyen jogvédő eszközöket alkalmazzunk.

- Milyeneket?

– A pereskedés és a jogi véleményalkotás fontos része marad a tevékenységünknek. De beszűkültek azok az eszközök, amelyekkel Magyarországon jogvédő munka folytatható, civilszervezetként például önállóan már nem fordulhatunk az Alkotmánybírósághoz. Ezért új formákat kell keresni. Például a romaprogram munkájába be kell vonni az érintetteket: nem helyettük cselekedni, hanem megteremteni annak a lehetőségét, hogy maguk léphessenek fel saját érdekeiért. Azt is érdemes feltérképezni, milyen ügyekben lehet az EU-s fórumokat jobban kihasználni a lisszaboni szerződés elfogadását követően.

- A TASZ a médiatörvénytől és az alkotmánymódosításoktól kezdve a cukorbetegek problémáin és az abortusz ügyén át a drogpolitikáig, a rendőri túlkapásokig vagy épp a hajléktalanügyig számos témában tevékenykedik, kézzelfogható eredményt viszont keveset tud felmutatni.

– Az emberi jogi munka nehézsége, hogy viszonylag nehezen mérhető a siker, például a jogtudatosság növekedése. És az is megesik, hogy nem sikerül elérni a kitűzött célt.

- Ez történt a médiatörvény esetében is. Önök az Európa Tanácshoz és brüsszeli illetékesekhez, mások mellett Viviane Redinghez fordultak, közleményeket adtak ki, pereltek, de végül a kormány megegyezett ugyanezekkel az európai intézményekkel a maga kedve szerint.

– A médiatörvény kapcsán sok kezdeményezéssel állt elő a TASZ. Kétségtelen, hogy a szabályozás ezekből keveset tükröz vissza. De nincs ok a csüggedésre, folytatni kell a munkát, kezdeményezni törvénymódosításokat, alakítani a joggyakorlatot.

- Hány javaslatukból lett törvény?

– A törvényhozást most igen nehéz befolyásolni. Ráadásul a TASZ álláspontját korábban is rendre az ellenzék kapta fel, amely most nincs túl jó pozícióban. Ami pedig a médiatörvényt illeti: a szövege bonyolult, a sajtómunkásokon és a médiajogászokon kívül kevesen értik. A TASZ-nak fontos szerepe volt abban, hogy elmagyarázza, miért is szűkül általa a sajtószabadság.

- A kormány a látványosan kommunikált antikorrupciós stratégiájának kidolgozásába meghívta a civilszervezeteket, köztük a TASZ-t. Aztán ahogy az információszabadságról szóló törvény módosítását megszavazta a parlament, önök kivonultak a tárgyalásokról.

– Mi elsősorban az információszabadság oldaláról közelítjük meg a kérdést, továbbra is visszük a pereket azért, hogy közérdekű adatok nyilvánosságra kerülhessenek.

- Nem érzi néha úgy, hogy a hatalom, a pártok biodíszletnek használják önöket? Elkávézgatnak, aztán a kutyát sem érdeklik a javaslataik.

– Minden kormány idejéből lehet hasonló példákat említeni. A TASZ sok kabinet különféle bizottságaiból vonult már ki nagy dérrel-dúrral. Most kétségtelenül nehezebb a munkánk, mint korábban. De nem eresztjük a trafikügyet, fontos, hogy a bíróság kimondja: az általunk kért adatok – az elbírálás szempontjai, a pontszámok és a bírálók névsora – igenis nyilvánosak.

- A Németh Lászlóné vezette minisztérium már postán küldi vissza az érintetteknek a vesztes pályázati anyagokat. Ha álláspontjuk győzne is, nem lesz kitől bekérniük az adatokat.

– Valóban vannak olyan fejlemények, amelyek azt sejtetik: akkor sem derül ki, mi is történt valójában, ha megnyerjük a pert. Mostanában megfigyelhető az a tendencia, hogy az adatkezelők a törvény szellemével teljesen ellentétes módszerekkel igyekeznek ellehetetleníteni a közérdekű adatokhoz való hozzáférést.

- Ha önök kérik az adatokat, ők nem járulnak hozzá. Ha önök perelnek, ők törvényt módosítanak. Ha önök tovább akadékoskodnak, ők rendeletet hoznak a visszaküldésről. Úgy tűnik, a kormány két lépéssel mindig a jogvédők előtt jár.

– Ez a munka sajátja. Mondom: a jogállami keretek beszűkülése miatt egyre nehezebb a dolgunk. Persze felteheti a kérdést újra és újra, hogy mindez mennyire eredményes, ami nyilván jogos felvetés, de pontosan ezért törekszünk újszerű eszközök bevonására. Ha azt kérdezi, lehet-e jogot védeni Magyarországon, én inkább úgy közelítenék, hogy kell-e, amire határozott igen a válasz.

- A hajléktalansággal kapcsolatos kezdeményezésük is kudarcot vallott.

– Valóban frusztráló, hogy bár az ombudsman beadványa nyomán az Alkotmánybíróság kimondta: alaptörvény-ellenes kriminalizálni a hajléktalanságot – a kétharmad átírta a gránitszilárdságú alaptörvényt. Ezt az Emberi Jogok Európai Bíróságán tervezzük megtámadni.

- Amikor más civilszervezettel együtt az Európai Parlament küldöttségével találkoztak, nyilatkozatukban azt írták: „A kormányerők lerombolják a jogállam intézményeit, a hatékony kormányzásra és a kétharmados felhatalmazásra hivatkozva felszámolják a végrehajtó hatalom fékeit és ellensúlyait, korlátozzák a szabadságjogokat, és szűkítik az autonóm cselekvés lehetőségeit.” És aztán?

– És aztán folytatjuk munkánkat, új eszközökkel, új módszerekkel. Mert küldetésünket – a szabadságjogok védelmét – továbbra is komolyan vesszük.

- Lázár János a bíróság elítélő határozata nyomán a minap egyezséget kötött a Délmagyar.h- szerkesztőségével, miután a lap egyik kommentelője Lázár szerint megsértette az emberi méltósághoz való jogait. Ehhez mit szól a TASZ?

– A joggyakorlatra nézve nem tartjuk pozitívnak az egyezséget. A TASZ-nak a sajtóra vonatkozó egyik fő kritikája épp az, hogy a kommentekben szereplő vélemények miatt szankcionálják az újságokat. Ebben az ügyben különösen érdekes, hogy közszereplőről van szó, ezért vélemények tekintetében többet kell tűrnie, mint másoknak.

- Ön szerint ki minősül közszereplőnek?

– A TASZ szerint érdemes volna egy skálát felállítani a közhatalmat gyakorlóktól a közszereplőkön át a magánszemélyekig.

- Mondjuk Habony Árpád közszereplő? Csak mert a jogi vélekedés rendkívül megosztott a kérdésben.

– Közszereplő.

- Nincs állami állásban, hivatalosan semmilyen kapcsolata nincs sem a kormánnyal, sem a frakcióval, miközben a miniszterelnök tanácsadójaként részese a legfontosabb, az állam, a köz sorsát befolyásoló döntéseknek.

– Pontosan ezért gondoljuk, hogy Habony abban az értelemben mindenképpen közszereplő, hogy jobban kell tűrnie a kritikát, és egyes személyes adatai a nyilvánosságra tartoznak.

- Miből működik a TASZ? Fenntartható adományokból, támogatásokból?

– Ezen folyamatosan dolgozunk, elsősorban pályázatok útján finanszírozzuk a működésünket. Szerencsére akadnak régi támogatóink, és jönnek az egy százalékok is. Bár érkeznek magán- és céges adományok, ezt szeretnénk erősíteni. Idén nagyjából a tavalyihoz hasonló költségvetéssel, körülbelül kétszázmillióból gazdálkodtunk.

- Pártok besegítenek?

– Nem fogadunk el támogatást sem politikai pártoktól, sem az államtól. Ez annyira köztudomású, hogy én magam még csak ilyen megkeresésről sem hallottam.