Profetikus küldetéstudat

- A „húsvéti alkotmány” preambulumában kitüntetett hangsúlyt kapott a kereszténység nemzetmegtartó ereje. Hívő emberként mit gondol erről?

– Az igazi kereszténység befogadó, nem tör egyeduralomra, nem akar nemzetvallást kényszeríteni másokra. Ezzel teljesen ellentétes az új alkotmány szellemisége. Sőt: a szöveg dagályos, néhol melldöngetően nemzetieskedő stílusa leginkább a horthysta idők szakrális nacionalizmusára emlékeztet. Én a harmincas évek végén kezdtem az elemi iskolát, és a katolikus hittanórákon, a templomokban is a nemzeti felsőbbrendűségünket sulykolták: Szűz Mária országa vagyunk, kiválasztott népe. A Horthy-rendszerben nagyon erős volt a „trón és az oltár” szövetsége.

- Ma akadnak teológusok, akik úgy vélik: Orbán Viktor is ezt a „szövetséget” próbálja újrakötni, és létrehozni az Európai Unió első keresztény államát.

– Orbán szakrális nacionalizmusa azért eltér Horthyétól. Az elmúlt hetven évben Európa államai, köztük a magyar is, szekularizálódtak, mindenütt csökkent az egyházak társadalmi jelentősége. Nálunk különösen: a lakosság többsége nem jár templomba, legfeljebb a „maga módján” hívő. Ugyanakkor az emberekben óriási kielégítetlen spirituális vágy él. Keresnek valamit, ami túlmutat a mindennapok zűrzavarán. Orbán felismerte ezt a tömeges hiányállapotot, s egész kormányzását erre építi. Ő már nemcsak a közélet tereit akarja elfoglalni, hanem az azon túli „szellemi magasságokat” is. Nemzetegyesítő politikájával szakrális birodalmat kíván létrehozni, csakhogy a kereszténység csupán „mellékszereplő” ebben. Orbán Viktor rendszerében ugyanis maga a politika veszi át az egyházak szerepét is. Ezért is keresztelték át a Fidesz-alkotmány preambulumát „nemzeti hitvallásra”: a hitelveket is az állam diktálhatja.

- És Orbán „celebrálna” a történelmi egyházaknak is? Pedig korábban politikai szövetséget ígért nekik.

– E vallási szervezetek – az új egyháztörvény után – még több kiváltsághoz juthatnak, cserébe nyilvánvalóan teljes lojalitást követel majd tőlük az egypárti állam. A különféle felekezeteknek főleg az oktatáspolitikában lesz fontos feladatuk. Egyre több önkormányzati iskola kerül egyházi felügyelet alá: a tanintézmények szellemi függetlensége megszűnik, az ott tanuló diákokat már a „nemzeti hitvallás” szellemében nevelhetik. Orbán különben nem a honi egyházakban keresi az igazi szövetségesét: amikor csak teheti, a Vatikánba siet. Ezzel is jelzi: hozzá méltó „szakrális partnernek” csakis a Szentatyát tekinti.

- Mindenesetre a napokban rendezett lengyelországi közép-európai államfői csúcstalálkozóról Schmitt Pál Barack Obama amerikai elnök megérkezése előtt távozott. Inkább elkísérte Orbánt a Vatikánba, ahol a pápával együtt hallgathatták a Nemzeti Filharmonikusok koncertjét.

– Ezt nyilván Orbán „írta elő” a köztársasági elnöknek. Ezek a kormány, a magyar állam szimbolikus üzenetei. A miniszterelnök számos nyilatkozatában kijelentette: a Nyugat már sülylyedő világ, a liberális korszaknak vége, de mi, magyarok példát mutatunk az uniónak, tőlünk fog tanulni Európa. Orbánnak komoly profetikus küldetéstudata van, és – szerintem – hiszi is magáról, hogy ő az egyetlen létező igazság hírnöke.

- Három évvel ezelőtt Az ország lelke és az egyház című konferencián Orbán hangsúlyozta is: a politikus olyan, mint egy vallási vezető, „rendelkeznie kell azzal az egy igazsággal, amely feljogosítja arra, hogy a közvélemény, a hívek elé álljon”.

– Vannak, akik azt jósolták: Orbán – féktelen hatalomvágyától hajtva – prezidenciális államot akar létrehozni, és örökös államelnökként uralkodni fölöttünk. De Orbánt más vezérli. Helyetteseinek átadta a kormányfői teendők nagy részét, kifejezve ezzel is: a hatalomgyakorlás napi nyűgjeivel nem foglalkozik, hiszen ő a „mindennapok fölött áll”. Én úgy hiszem, Orbán nem a hatalom szerelmese. Sokkal inkább valamilyen telhetetlen szeretetvágy fűti. Akkor boldog, ha az övéi között lehet. Politikai nagygyűlésein az emberek úgy érezhetik, hogy „beavatottaknak” rendezett szertartás résztvevői. Ettől aztán úgy is viselkednek, mint ha csak ők tudnák, mi az egyedüli igazság. Orbán szakrális nacionalizmusának erejét a tömeg imádata adja.

- Lehet a kóros „szeretet- és hódolatvágy” a gyűlöletkeltés forrása is?

– Paradox módon igen: mindenkit kirekeszt, aki a vezér kinyilatkoztatásaiban kételkedni mer. Aki a „nemzeti hitvallást” nem gyakorolja, az nem tartozik a nemzethez, nem lehet igaz ember. A másként gondolkodóknak nincs helyük a közéletben. És attól tartok, hogy ez az előítéletesség csak erősödhet, ami fokozhatja a rasszizmust, az antiszemitizmust is. Ráadásul ennek a „húsvéti alkotmány” is új teret nyithat, hiszen a preambulum kimondja: a magyar állam elismeri a kereszténységet, ám a többi vallást csak becsüli. Ezzel lényegében törvénybe foglalták a hitelvek politikai rangsorolását. Ijesztő belegondolni, mindez hová vezethet.

- A politikai tébolyhoz „fogékony” társadalmi közeg is kell. Nálunk a demokratikus ellenzéknek sincs ellenszere a nacionalizmusra.

– Tapasztaltam, hogy amikor balliberális emberek összejönnek, első dolguk szidni az MSZP-t: ha nem kormányoztak volna olyan rosszul nyolc évig, most nem itt tartanánk. Persze sok igazság van ebben. De tegyük hozzá: a Fidesz-féle ellenzékkel nem lehetett mit kezdeni. Orbán és hívei már a 2006-os zavargások után „az igazság szabaddá tesz” bibliai jelmondattal vonultak az utcán, mint a magyar jövő felkent „pártos apostolai”. Ám ha Gyurcsány Ferenc helyett az Atyaúristen lett volna hatalmon, annak leváltását is követelték volna. Nem hiszem, hogy a szidalomáradattal tovább kellene gyengítenünk a baloldalt. Ne a politikusokra mutogassunk, ne rájuk várjunk! Nekünk, civileknek kellene összefognunk.

- Bár a Fidesz népszerűsége csökkent, úgy tűnik, az Orbán-fanatikusok bármi áron kitartanak vezetőjük mellett.

– Igen, de valóban egyre több az elbizonytalanodott, csalódott szavazó is. Nem véletlen, hogy a Fidesz sietett az új alkotmánnyal, ősszel pedig a sarkalatos kétharmados törvények „cunamija” várható. Megpróbálják a hatalmukat maximalizálni, politikai önkényben elmenni, ameddig csak lehet. Orbán Viktor mielőbb be akarja fejezni monumentális rendszerének építését, amely akkor is az ő hitvallása szerint működne tovább, ha elveszítené a következő választásokat. Orbán szakrális állama egyben az ő „élő emlékműve” is.

- Hungarikum lesz a magyar politikai alkímia?

– Nevezhetjük annak is. A sarkalatos törvényeken nagyon sok múlik, ezért a szakértelmiségnek fel kell erre készülnie. Nagyjából előre tudható, miféle rendelkezések készülnek. Ezekről még időben szakértői vitákat kell kezdeményezni, közös szakmai állásfoglalásokat közzétenni, s felhívni a közvélemény, de a döntéshozók figyelmét is a törvények várható következményeire. Én orvos kutatóként a megelőzésben hiszek a közéletben is. Csakis társadalmi prevencióval, „immunizálással” lehet megakadályozni a kirekesztő szakrális nacionalizmus terjedését.