Próba

Már harmadszor szakad meg a telefonbeszélgetés. Eleinte mindig csak szakadozik, majd kattog, végül süket. Talán lehallgatnak bennünket – ugrik be. Persze gyanítom, az én megfigyelésemre aligha pazarolná drága idejét az államvédelem, viszont az adóhivatal korifeusainak vagy a legfelesőbb politikai vezetőknek alaposan befűtő egykori adókoordinátor Horváth András bizalmas beszélgetései már megérnek némi erőfeszítést.

Sokadik nekifutásra azért szinte kiabálva rögzítjük találkozásunk pontos idejét, a vélt lehallgatótisztnek viszont odavágja az adószakértő:
– Csak nyugodtan hallgatózzanak, semmi titkom sincs, a házkutatáskor elvitt iratokat is odaadtam volna, ha kérik!
Ezután telefonjaink már nem recsegnek. Egyébként Horváth úr vonalas készülékével vagy a magáncélra használt másik maroktelefonjával soha nincs technikai probléma, de amelyiken az ügy részleteiről újságírókkal szokott tárgyalni, az mindig rendetlenkedik. Az is csoda, hogy a készülék bírja a szinte 24 órás strapát. Sokszor kérdezték már meg, vajon miért nem fogadták el tőle a Parlamentben a híres zöld dossziét, amelyet a rendőrség most mégis begyűjtött. Talán mert az erőmutatás a lényeg. Attól ugyanis félni lehet.

Pedig a család inkább meglepődött, mint félt azon a karácsony előtti reggelen, amikor négy rendőr jelent meg a lakáson. A napi készülődést még el sem kezdték, amikor megszólalt a lépcsőházi csengő. Kilestek a résnyire kinyitott ajtón. A civil ruhás ismeretlenekről rövidesen kiderült, hogy házkutatási paranccsal érkeztek, és kulcs nélkül is be tudtak jutni a kapun át a lépcsőházba. Hiába, a rutin.

Amikor igazolták magukat, felajánlották a háziaknak, hogy ha hatósági tanút szeretnének, felébreszthetik szomszédjaikat is. De a korai időpont miatt Horváth úr nem kívánt másokat felverni. A rendőröktől aztán a feleség kicsit harciasan megkérdezte, miért nem értesítették őket az ellenük folyó eljárás megindításáról, hisz ezt jogszabály is előírná. Az asszony kérdéseire választ, értelmezhető magyarázatot nem kaptak. Sem akkor, sem később.

A család egyébként úgy tudja: amíg a férj adóhivatali feljelentéséről nem derül ki, hogy alaptalan, addig ellene nem is indíthatnak eljárást.

Az viszont azonnal kiderült, hogy a rendőröknek lényegében a híres zöld dossziéra meg a család számítógépének vincseszterére fájt a foguk. Előbbit a házigazda azonnal átadta, utóbbiról kicsit próbált alkudozni, mert ha elviszik, tárhely híján működésképtelen a készülék. Hiába. Bementek a főiskolás nagylány szobájába is, ahol gyorsan szétkapták a komputert. Aztán formaságból még benéztek néhány, ruhaneműt rejtő szekrénybe, tessék-lássék kutakodtak egy kicsit. A garázsban pihenő autót viszont érdekesebbnek tartották. Abban sem találtak semmit. Azt nem tudhatjuk, hogy poloskát elhelyeztek-e valahol – jutott eszembe –, de a krimik okozta paranoiámat nem akartam a házigazdára is átragasztani.

A házkutatás részleteiről újévi találkozás után számolt be Horváth András és felesége. Kuncogva mesélték, hogy az elvitt számítógép-memóriában a Lázár Jánosnak és a többi politikusnak elküldött, áfacsalásokról szóló leveleken kívül legfeljebb családi fénykép és persze több gigabájt természetfotó van. A férfi fiatal korától rajong a természetért. Hatalmas gyűjteménye van növényekről és állatokról készült képekből. Szinte vadászösztönnel űzi a legszebb pillanatokat, helyzeteket, aztán otthon órákat nézegeti a „zsákmányt”. Megszámlálhatatlan mennyiségű orchideát is megörökített már. A növények királynőjének nevezett virág a kedvenc, a feleség rejtélyesen mosolyog, amikor Horváth úr erről mesél.

mtiMár az apró, cserepes karácsonyfából is sejthettem volna, hogy a házigazdák természetrajongók, hiszen ünnep után akár a többi tűlevelű mellé ültethetik lakóhelyük szerény, gyermekbarát lakóparkjának kertjében. A fa alatt a családtagok ajándéka. Az idén szerényebben költöttek, hisz a tartalékokból és a feleség keresetéből élnek. De kesergésnek nyoma sincs.

– Nem bánom, hogy a feljelentés előtt nem voltam beavatva az ügybe – mondja az asszony –, mert ha akarom, sem tudtam volna a férjemet lebeszélni a döntéséről. Nem engedné az igazságérzete, és fontos ügyekben nem köt kompromisszumot!
Amikor az ünnepi asztal mellett a család nőtagjai a halászlevet kanalazták, a férfiak pedig a kacsahúst eszegették, a „felmenők” dohogtak: miért kell egyedül kiállni és a világ ellen menni? De a feleség úgy érvelt, hogy a kormánytisztviselőnek kötelessége jelezni, ha törvénytelenséget észlel. Hogy közben mit érzett, az ő titka marad. Mindenesetre tortaszeletelés közben már recepteket cseréltek meg a téli havat hiányolták, mint bármely családban. Egyedül a kamaszlány nem reagált eddig a családfő lépésére, bár megdöbbent, amikor a rendőrök megjelentek az ágyánál – időnként vizsgálóan pislog az apjára. De nem kommentálja az eseményeket, engem is csak hűvösen végigmér, miközben jegyzetelek. Ismerkedik az élettel.

Az apró karácsonyfa mellett az is szóba kerül, hogy András a hivatalból hazatérve éjszakákig dolgozott, szenvedélyesen próbálta megfejteni az adóeltitkolás hátterét. Képes több ezer oldalt elolvasni, aztán a lényeget kiemelni, az összefüggéseket feltárni, emiatt a hivatalban komoly hatáskört és jogosultságot kapott az ügyek megismerésére. Ezért is tartja nevetségesnek, hogy miután a személyes adattal való visszaélés vádja megdőlt, a „hivatal információs rendszerének megsértését” próbálja nyakába varrni az ügyészség.

Beszélünk arról is, hogy egyre több konkrétum kerül nyilvánosságra. Az Index január eleji szenzációs cikke bemutatta, hogyan tud elcsalni milliárdos adót a cukormaffia. Határokon át utaztatják az árut, áfát nem fizetnek, emiatt a kereskedők sok helyen olcsóbban adják a Sovereign kristálycukrot, mint amennyiért azt a gyár előállította. Úgy tűnik, szorul a hurok, a strómanokat már megnevezik.

De az igazi haszonhúzót, az oligarchát, aki pénzeli a folyamatot, aki még a politikát is képes a markában tartani, az újságírás eszközeivel nehéz leleplezni. Viszont az adóhivatal eszköztára alkalmas lenne erre, amit megerősít az egykori adókoordinátor is, aki szerint a cukoriparhoz hasonló visszaélés a gazdaság szinte minden ágazatban előfordulhat, s lényegében hasonló ügyek eltussolása miatt jelentette fel a hatóságot. Minderre az adóhivatal egyik elnökhelyettese azt nyilatkozta, hogy az áfacsalásokat nem lehet felszámolni. (Lehet, hogy ennek beismerése miatt valakinek azért le kéne mondania?)