Privát és profi

Nagyon jól tette a Magvető Kiadó, hogy a hajdani sikeres Tények és tanúk-sorozatát feltámasztotta a kiváló és különleges Réz Pál-„emlékirattal”. Azért az idézőjel, mert ezt a könyvet sosem írta meg a szerző, csak elmondta. 1992-ben az akkor még működő Magyar Rádió mikrofonja előtt Parti Nagy Lajos kérdései nyomán Szebényi Cecília szerkesztő termékeny unszolására.

Van mit mesélnie az emlékezőnek, aki 65 éven keresztül játszott a magyar irodalom válogatottjában: szinte megkerülhetetlen szerkesztőként, műfordítóként, lektorként. Ez utóbbi minőségében ő volt az első olvasója számos remeknek és még számosabb egyszerű kéziratnak. A kiadói lektor nem volt cenzor, hanem a világrasegítő nemegyszer bonyolult szerepét kapta, aki holmi bábaként működött közre.

Ám e minőségében (és nem csak ezért) ismerője volt az öntúltengésben bohóckodó Füst Milánnak, az uralkodó természetű Kassáknak, Nagy Lajosnak, a szegény embernek, az elragadó Tersánszkynak, az elegáns Tamási Áronnak, a szeladon Jékely Zolinak, a majomkodó Dérynek, a szikrázó fejű Örkénynek, a szerelmes természetű Szép Ernőnek, a csodálatos Weöresnek, Ottliknak, és elsősorban Vasnak, Zelknek, Kormosnak, Domokos Mátyásnak. A fiatalok közül Petrinek, Orbán Ottónak, Várady Szabolcsnak. (Kitapétázható velük az Olümposz.)

Noha szerkesztette a Kosztolányi-sorozatot, sosem írta meg a hiányzó monográfiát róla. A kérdésre, hogy miért nem, azt felelte: apám arra tanított, egy majom nem tudja az összes banánt megenni...

Minden feladatában profiként működött. Privát élete is igen színes volt. Mint írja, húszas évei elején két év alatt tizenöt nő kezét kérte meg. Aztán 1953-ban megnősült. Bátyja, Réz Ádám véletlenül botlott bele, amint egy csokor virággal a kezében álldogált. „Hát te?” – kérdezte. „Megyek esküvőre” – volt a válasz. „Kiére?” „Az enyémre.” „Kit veszel el?” „Hát a Kormos Pista feleségét.” (Egy életre szólóan.)

(Réz Pál: Bokáig pezsgőben. Hangos memoár. Tények és tanúk. Magvető Kiadó.)

Erdélyi S. Gábor