Precedens

A 168 Óra másodfokon is pert nyert Esztergom Város Önkormányzata és Meggyes Tamás volt esztergomi polgármester ellen. Ha úgy tetszik: precedenst teremtve.

A feljelentésekben és perekben rutinos exvárosvezető 2009. november 9-i keresetében azzal vádolta a szerzőt és a főszerkesztőt, hogy a 168 Óra október 8-án,

A Búbánatban – Esztergomi mocsárcímmel megjelent cikkében „fent nevezett személyek magatartása megvalósította... a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségét, illetve a tényállításnak nem minősülő kifejezések használata tekintetében... a becsületsértés vétségét”.

Súlyos állítás, amelyet kezdettől fogva visszautasítottunk.

Vegyük sorra, mi is történt.

Múlt ősszel

cikket írtunkMeggyes Tamásnak az Esztergom központjától néhány kilométerre fekvő búbánatvölgyi háza előtti „luxustóépítéséről”. Az ügy akkoriban komoly sajtóvisszhangot kapott. Nemcsak Meggyes korábbi botrányai miatt, hanem azért is, mert a hatóságok szerint a terület átalakítását vízjogi engedély nélkül kezdte meg az akkor még regnáló városvezető.

A

cikkkészítésekor minden érintettet megszólaltattunk: Hajdú Klárát, az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség igazgatóhelyettesét, Nyíri Attilát, a városi közgyűlés szocialista frakcióvezetőjét és természetesen Meggyes Tamás polgármestert is. Véleményeik igencsak eltértek egymáséitól. És egymásról.

Meggyes utóbb a bennünket támadó feljelentésében azt állította, cikkünkben a „polgármester személyét illetően... valótlan, becsület csorbítására alkalmas tényállítások, tényre utaló kifejezések, illetve a becsület csorbítására alkalmas kifejezések szerepeltek: »Az önkormányzat viszont nem várta meg az engedély kiadását, hanem megkezdte a munkákat. [...] Meggyesnek búbánatvölgyi háza előtt ,luxustóépítés’ kezdődött. [...] Tönkreteszi az embereket, most épp harminc kollégát rúg ki a városházáról. [...] A polgármester meg híváslistát [kapott] arról, hogy az ellenzék képviselői kivel telefonálnak. [...] Terror van.«”

Megjegyezzük: a szórólapról idézett „luxustóépítés” kifejezés kivételével a kifogásolt mondatok mind névvel vállalt nyilatkozatok. Amelyek, való igaz, nem túl előnyös színben tüntették fel a polgármestert.

Az ellenünk indított perben az elsőfokú bíróság tanúként idézte be Hajdú Klárát és Nyíri Attilát, akik megerősítették, hogy a cikkben pontosan az jelent meg, amit nyilatkoztak. Sőt maga Meggyes Tamás is azt állította, hogy a tőle idézett szöveg „teljesen korrekt”.

Ráadásul, ahogy a bíróság ezt szintén megállapította: a hatóság képviselője hivatalos dokumentumokkal alátámasztva tanúskodott Meggyes tóépítési ügyéről. A bíróság szerint Nyíri Attila kijelentéseit – „ahol is a tanú mint ellenzéki képviselő kritikával illette a polgármester munkáját – egyértelműen véleménynyilvánításként kell értékelni”. A luxustóépítés kifejezésről pedig bebizonyosodott az eljárás során, hogy valóban szórólapról vett idézet.

Így az elsőfokú bíróság a szerzőt és a főszerkesztőt felmentette a rágalmazás vétsége alól. Az ítélethirdetés közben Meggyes Tamás felállt, és „ezek szerint rólam bárki bármit írhat” felkiáltással kirohant a tárgyalóteremből.

Meglepődése érthető volt.

A magyar bírói gyakorlatban ugyanis példa nélküli az ítélet.

A Ptk. szerint a valótlan híresztelés objektív felelősséggel jár. Azaz: mindegy, hogy az újságíró mit tud és mit nem, ha valótlant ír, felel érte. Az eddigi felfogás szerint nem elég tehát bizonyítani, hogy a nyilatkozó valóban azt állította, ami megjelent. Az újságírónak utána kell járnia, ki kell nyomoznia, hogy fedi-e a valóságot minden, amit interjúalanyai mondtak neki. Mert minden valótlanságért ő felel. Akkor is, ha hangfelvételt készít, majd a nyilatkozót onnan pontosan idézi. Akkor is, ha kamerák előtt, nyilvánosan, hivatalosan állítanak valamit, ő pedig azt szó szerint közli.

Egy szocialista parlamenti képviselő pár éve egy országgyűlési felszólalásában választási csalással vádolt meg egy kisgazdahonatyát. Lapunk munkatársa egy cikkében idézett a beszédből. Ezt követően az MSZP-s politikus nem tudta kellően bizonyítani állítását, de ellene, a mentelmi jog miatt, a sértett hiába kezdeményezett eljárást. A kisgazda-képviselő ekkor büntetőperben citálta bíróság elé kollégánkat, akit elítélt a bíróság. Mondván: „Az újságíró a cikk készítése során nem a kellő gondossággal járt el.” Értsd: mielőtt tudósított volna a szocialista képviselő mondatairól, neki magának kellett volna kinyomoznia, hogy valóban csalt-e a kisgazda.

Azért ez tényleg nonszensz. Ilyen alapon életveszélyes tudósítani, de még interjút készíteni is.

Ehhez a helyzethez képest hozott tehát újat lapunk esetében az elsőfokú bíróság felmentő ítélete, amely megállapította: „A következetes magyar és európai bírósági gyakorlat szerint a tényállítások, a becsület csorbítására irányuló tények használata esetén a közszereplők esetében a bizonyítás nem a való tények feltárására, hanem csak az elkövető jóhiszeműségének igazolására, annak feltárására, kiderítésére szolgálhat.”

Az ítélet ellen, ahogy az várható volt, Meggyes Tamás fellebbezett. A másodfokú bíróság viszont helybenhagyta az elsőfokú ítéletét. Sőt, külföldi példára hivatkozva kiegészítette azt: „Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Marc Thoma kontra Luxembourg- (2001) ügyben rámutatott: »Annak elvárása, hogy az újságírók formálisan elhatárolódjanak olyan idézet tartalmától, amely megsérthet harmadik személyeket, sérti jó hírnevüket, nem egyeztethető össze a sajtó azon kötelezettségével, hogy tájékoztasson az adott pillanatban felmerülő tényekről, véleményekről, álláspontokról.«”

Vessünk egy pillantást a Marc Thoma kontra Luxembourg-ügyre.

A kérelmet Marc Thoma luxemburgi újságíró nyújtotta be. Történt, hogy országának Erdő- és Vízügyi Hatóságától hatvanhárom alkalmazott polgári pert indított ellene, amiért szerintük Thoma a jó hírnevüket sértő megjegyzéseket tett rájuk rádióműsorában a médiában akkoriban erősen vitatott erdőtelepítések kapcsán. Thoma azt állította: egy napilapból idézett. A luxemburgi fellebbviteli bíróság elítélte a műsorvezetőt, mondván: „Már megjelent újságcikket idéző újságíró felelősséggel tartozik az elhangzottakért, amennyiben nem határolja el magát formálisan a cikktől és annak tartalmától.”

Az Emberi Jogok Európai Bírósága azonban felülbírálta a luxemburgi bíróság döntését. Úgy vélte, súlyosan sérti a sajtó közérdekű problémák megvitatásában játszott szerepét, ha az újságírót azért ítélik el, mert hozzájárult mástól származó kijelentések terjesztéséhez.

Ez a lényeg: az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy tartja, hogy az újságírónak egy kijelentés nyomán nem kötelessége hatóságot játszania, nyomoznia, bizonyítékokat gyűjtenie, azokat mérlegelnie és ezek alapján fogalmaznia. Csak az a dolga, hogy a közlést úgy írja le, ahogy az elhangzott. Így „nem viszi el a balhét”, ha átejtik, megtévesztik, vagy egyszerűen csak leírja valakinek a véleményét.

A mi esetünkben az is mérföldkőnek tűnhet, hogy a külföldi bírói gyakorlat felülírta a magyart, ami ezzel új megközelítését adhatja a sajtó és az újságíró szerepének. És az sem mellékes, hogy lapunk nem akármilyen jogi győzelmet aratott.