Politikai prevenció

– Öt sikeres önkormányzati ciklus után hány óra alatt tudta összegyűjteni a szükséges aláírásokat a polgármesteri induláshoz?

Tóth József: Sosem csináltunk ebből versenyt. Számunkra ez nem pusztán közjogi akció: lehetőség a kapcsolat elmélyítésére a lakossággal. Házról házra jártunk az ajánlócédulákért. Nekem majdnem tizenötezer aláírást sikerült megszereznem, és ugyanennyit az egyéni képviselőjelöltjeinknek.

Holopné Schramek Kornélia: A polgármester úr filozófiája úgy szól: kevés beszéd, sok munka. És a tevékeny emberek megtalálják a feladatot Tóth József környezetében. Egyébként a választásokon mindig toronymagasan győz a polgármester úr, több szavazatot kap, mint mi, MSZP-s képviselők. Ami azt mutatja: más pártok szavazói is őrá voksolnak itt. Ráadásul ez toleráns kerület: bármi történik, azt mi mindig egyeztetjük.

– A helyi jobboldali ellenzékkel is sikerül?

T. J.: Igen. Sajnos a politikai harc elkerülhetetlen epizódja a kampány. De az elmúlt öt választási ciklusban, miután véget ért a kampány, az összes párttal leültünk, átnéztük a programjaikat, s azok figyelembevételével határoztuk meg az új feladatokat. El is ismerték ezt, nyíltan. Nemrég egyhangúlag elfogadta a testület az integrált városfejlesztési stratégiánkat, az Angyalzöld, a családbarát és az idősügyi programunkat is. Mindez alapul szolgál a következő időszakhoz.

H.-né SCH. K.: Amikor először indult a polgármester úr 1994-ben, azt mondta: ő a kerület lakosságával köt szövetséget. Számtalanszor veszünk részt közös programokon, különösen választás előtt. Mindenhol azt mondták neki: ugye nem hagy itt minket, nem a parlamentet választja helyettünk... És itt ez a húsz év, tudunk mire építeni, és arról is van elképzelésünk, hogyan tovább.

– Tóth József a „béke szigeteként” emlegeti a kerületet. Ehhez képest az ellenzék többi baloldali pártja hangosan szembement önökkel. Annyi posztot követeltek maguknak a helyi testületekben, hogy végül nem tudtak megállapodni, így külön jelölteket indítanak.

T. J.: Tudomásul kell venni: egy település, egy budapesti településrész kooperációra ítélt. Talán az a mi „titkunk”: engem és a csapatunkat nem a párton belüli harc, a pártos pozíciók érdekelnek, hanem a városlakók érdeke. Mást gondolt erről a DK és az Együtt–PM is. Nem sikerült megállapodnunk. Így hát a kampányban civilek és lokálpatrióták támogatnak minket, nem pártok.

– Orbán Viktor szó szerint azt mondta minap: „Lelkében a magyar egy önkormányzati ihletettségű nép.” Önök értik ezt?

T. J.: Nem. Ugyanis nincs benne az önkormányzatiság az Alaptörvényben. Amikor a Margitsziget annektálásakor – elvette a területet tőlünk a főváros – az Alkotmánybírósághoz fordultunk, a testület kimondta: azért nem tud állást foglalni, mert Magyarország Alaptörvényében nincs benne az önkormányzáshoz való alapjog.

H.-né SCH. K.: A kormánypárt központosít, államosít, háttérbe szorítja az önkormányzatiságot. Bármikor elvehetnek bármit. Ahogyan elvették már az oktatást is, az egészségügyet is az önkormányzatoktól. A szakrendelést csak azért sikerült megtartanunk, mert nincs törvényben, hogy ezt nem tehetjük meg.

– Mégsem hiszem, hogy minden kerület küzdött a szakrendelésért.

H.-né SCH. K.: Nem mindegyik, kétségtelen.

– Önök akkor miért harcoltak érte?

H.-né SCH. K.: Mert a színvonalas egészségügyi ellátás jár az itt élőknek, máshol nem kaphatják meg.

– De hát így az állam feladatát támogatják önkormányzatipénzzel, nem?

H.-né SCH. K.: Pontosan. Más téren is. Például a főváros helyett takarítunk. Segítünk a közbiztonságban is. Nemrég kétszázmillió forintért vettünk egy digitális mammográfiakészüléket. Ebből Európában csak kettő van. Az egyik nálunk, a XIII. kerületben.

– Szakember is van, aki ért hozzá?

H.-né SCH. K.: Mivel mi gazdasági társaságként működtetjük az egészségügyi szolgálatunkat, ránk nem vonatkozik, hogy a 62 éves orvosokat nyugdíjaznunk kell. Mert nem közalkalmazottak. Másrészt: a legjobb egészség a prevenció. Így hát például szűrőprogramokat is szervezünk. És bejelentkeztünk egy CT- és egy MR-készülékre.

– Hova?

T. J.: Az egészségbiztosítási pénztárhoz. Nem kaptunk még választ rá.

– Azért megy nehezebben, mert túl balos a kerület?

T. J.: Az önkormányzatok egyik fő forrása a normatív támogatás. Aztán a saját forrás. A harmadik út: a pályázati pénzek. Itt már komoly diszkrimináció is lehet. Ennek ellenére az elmúlt tíz évben egymilliárd forintot nyertünk EU-s pályázatokon. Az elmúlt négy esztendőben 240 millió forint pályázati pénzhez jutottunk.

– De kevesebbet nyertek, mint más kerületek?

T. J.: Igen. Legutóbbi példánk a térfigyelő kamerarendszer. Én a parlamentben végig azt mondtam: legyen rá pályázati forrás. A budapesti kerületek közül talán négy kapott támogatást rá, az egyik 300 milliót. Mi semmit nem kaptunk. Ám saját forrásból 258 térfigyelő kamerát helyeztünk ki, a XIII. kerületben van most a legtöbb.

– Nem csodálom, hogy sokszor azért sem kapnak támogatást, mert azt gondolja a pénzosztó: Tóth József úgyis megoldja.

T. J.: Kétségtelen, az feltűnt nekem, hogy figyelik, mit csinálunk – akár szociális, közbiztonsági, oktatási téren. Amit egyáltalán nem szégyellek. Sőt elküldtük az egészségszűrő programjavaslatunkat a miniszter úrnak, hogy ez egy nemzeti program lehet, javasoljuk az országos bevezetését.

– Mit gondol, vajon személyesen Tarlós István főpolgármester döntése, hogy így kell bánni a XIII. kerülettel? Vagy ezt elvárják tőle az őt támogató jobboldali pártok?

T. J.: Ez legyen a főpolgármester úr keresztje.

– Egyszer ön azt mondta: a főváros közigazgatási rendszerének a felépítése és a mostani átalakítása – politikai taktika. Mi a taktika ebben?

T. J.: Az: miként teremthet többséget a mostani hatalom a harminchárom fős közgyűlésben. Úgy gondolkodnak: megnyernek 10-12 kerületet, a listáról elvisznek hat helyet, meg övék a főpolgármesteri poszt, akkor megvan a többségük a fővárosban. Még egyet is lehetne érteni, hogy a polgármesterek bekerüljenek a közgyűlésbe. De azzal már nem értek egyet, hogy többségben legyenek. Márpedig az új testület kétharmada vagy háromnegyede polgármesterekből áll majd.

– És mindegyik a saját kerületének az érdekeit képviseli majd. Olyan kíméletlen harc lesz, amilyen még soha nem volt.

T. J.: Hát persze. Ugyanakkor a főpolgármesteri hatáskör is változhat még – attól függően, ki nyeri a posztot. Az elmúlt öt év gyakorlatát nézve nem lesz új a magyar jogalkotásban, hogy utólag adnak jogosítványokat a főpolgármesternek. Olyanokat, amelyekkel blokkolhatja vagy elrendezheti a kormányhatalomnak megfelelő intézkedéseket. Ha nem az ő emberük nyer, akkor meg azt mondhatják: főjetek meg a levetekben.