Polgári szalonvilág

A művészeti szalonok kezdettől a felvilágosodás eszményeinek adtak otthont. Du Maine hercegnő a 18. század derekán nyitotta meg párizsi kastélyát, ahol írók, költők olvasták föl műveiket az arisztokrata közönségnek. A királyi udvar merev protokolljához képest e szeánszok felpezsdítették a korabeli művészetet. A társas élet új formái divattá váltak. Miközben például a gazdag Madame Récamier rezidenciája a Napóleonnal szembeni ellenállás szellemi központja lett.

Magyarországon is a polgárosodással terjedt el az új kulturális hóbort. A kiegyezés után nyílt meg Pesten Wohl Janka szerkesztőnő irodalmi szalonja: gyakran megfordult itt Arany János, Jókai Mór, Liszt Ferenc és Trefort Ágoston is. A 20. század elején szinte már presztízskérdéssé vált az előkelő feleségek körében: ki tud nevesebb művészt meghívni ötórai teára. Jöttek is szívesen a kor sztárjai, hiszen a tereferék után szép honoráriumra is számíthattak.

A szocializmusban államosították a kultúrát, a magánszalonok bezártak. Sokáig még a rendszerváltás után sem nyíltak újra. Lassan alakult ki a művészettámogató elitréteg. Egy szalon fenntartásához vagy nagyon gazdagnak kell lenni – ilyen például Kovács Gábor üzletember, aki létrehozta a Kogart Szalont –, vagy jelentős kapcsolati tőkével kell rendelkezni. Persze a legfontosabb: a szalonalapítónak komoly tekintélye legyen a művészvilágban, hogy hívására írók, költők, muzsikusok, színészek „házhoz menjenek”.

Kárászy Szilvia zongoraművész szerint egy szalon működtetésében a kreativitás olykor fontosabb, mint a pénz. Ő három évvel ezelőtt, a zene világnapján nyitotta meg szalonját. Úgy érzi, a művészet közösségeket teremthet. Szeretne fiatal tehetségeknek is bemutatkozási lehetőséget adni. Kulturális missziójáért 2010-ben Gundel-díjjal jutalmazták.

A Pozsonyi úti szalon egykor szüleinek a lakása volt, itt nőtt fel Szilvia. Családjukban sok műkedvelő művész volt: nagypapája hegedült, a nagybácsik zongoráztak. Édesanyja fotózott, édesapjának színészi kvalitásai voltak. Kárászyék nyitottak voltak a kultúrára: gyakran járt hozzájuk – többek között – Tátrai Vilmos hegedűművész, Weöres Sándor. A költő rögtönzött soraira a kislány zongorán improvizált.

Sok évvel később Kárászy Szilvia már ismert zongoristaként egy trióval Casablancában a marokkói királylány esküvőjén adott szalonkoncertet. Ott ismerkedett meg közelebbről ezzel a műfajjal.

Amikor a szüleit négy évvel ezelőtt elvesztette, úgy döntött: tiszteletükre régi otthonukat Kárászy Szalonként működteti tovább. Czóbel Béla-kiállítással nyitottak. Szilvia azt mondja, a tökéletes művészeti élmény a részletek finom összhangján múlik.

A Rózsavölgyi Szalon idén áprilisban, a költészet napján fogadta először a közönséget. Vezetője, Zimányi Zsófia is gyerekkora óta kötődik a zenéhez. Édesanyja az operaház művészeti titkára volt. Zsófia balettozott, zongorázott, több nyelven tanult. Miután elvégezte a bölcsészkart, kulturális menedzser lett. Évekig vezette a Budapesti Fesztiválközpontot, a Budapesti Tavaszi és az Őszi Fesztivált. Munkájáért az egyik legrangosabb nemzetközi elismerést, a Kulturforum Európa-díját kapta meg. Aztán két évig a Thália Színházat igazgatta. Már akkor eldöntötte: ha megbízatása véget ér, saját művészeti szalont hoz létre.

Zimányi Zsófia családi vállalkozásban felújíttatta a Rózsavölgyi Zeneműbolt fölötti helyiséget. Miért épp ezt a helyszínt választotta? Az épület idén százéves, s annak idején is koncertterem volt itt. A megújult századelős hangulatú kávézóban rendezik esténként a kulturális programokat. Zimányi neve önmagában garancia a minőségre: bulvárnak nála nincs helye.

A budai Hadik Kávéház két éve irodalmi szalont indított. Nem véletlenül: annak idején itt volt a törzshelye Karinthy Frigyesnek, Kosztolányi Dezsőnek, Babits Mihálynak. Itt is a régi enteriőrt idézik a kávéházi páholyok. A programok összeállítója, háziasszonya, Juhász Anna „vérségi” kapcsolatban van az irodalommal: édesapja Juhász Ferenc költő. Anna életét is gyerekkora óta meghatározza a művészet. Nagy vendégjárás volt az ő otthonukban is: az író barátokon kívül sok időt töltött náluk Konok Tamás festőművész, Féner Tamás fotós is. Anna idővel bölcsészhallgatóként Olaszországban tanulmányozta a szalonéletet. Leginkább a híres „Triznya-kocsmát”, a magyar emigráció egykori találkahelyét. („Kocsmának” nevezték baráti iróniával a festőművész Triznya Mátyás római otthonát. Felesége, Szőnyi Zsuzsa rakott krumplival és sokféle szellemi táplálékkal várta a Magyarországról érkező alkotókat.)

Diploma után Juhász Anna a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesüléséhez került, sokáig szervezte az ünnepi könyvheteket is. Majd ingyen vállalta a Hadik Irodalmi Szalon művészeti vezetését. Csak szerény tiszteletdíjat tud fizetni a fellépőknek – pályázati pénzekből. A céljairól röviden úgy fogalmazz: szeretné újra divatba hozni az irodalmat, az olvasást. Szalonjában a programok annyira sikeresek, hogy csak előre foglalt jegyekkel lehet bejutni.

Zimányi Zsófiánál és Kárászy Szilviánál is telt házasak a műsorok, noha drága hirdetésekre egyiküknek sem telik. A szalonműfajban nincs profit. Zimányi egy másik vállalkozásának nyereségéből tartja fenn a Rózsavölgyit. Nem szab magas jegyárakat: nem szeretné, ha csak az elit jönne hozzá. Így viszont a fellépőknek is szerényebb összeget tud fizetni.

A Kárászy Szalont egy alapítványon keresztül támogatják pártolói. Abból futja némi fellépti díjra is. De Szilvia azt mondja: senki nem a pénzért vállal szereplést nála. Barátságból jönnek, a társaságért. Meg azért is, mert itt olyan produkciókat is bemutathatnak, amelyeket máshol nem. A nemrég elhunyt Vallai Péter például irodalmi-zenei performance-okat adott elő. Mivel Szilvia fest is, szalonja összművészeti. Multi Art Gallery.

A Rózsavölgyiben is csak új darabokat mutatnak be. Jordán Tamás első stand up műsorát játssza, Udvaros Dorottya is itt lépett fel először önálló esttel.

A Hadikban komoly művészbarátságok szövődtek. Májusban rendezték az Ecce Homo estet: Juhász Anna fiatal férfi alkotókat hívott meg, köztük Grecsó Krisztián írót és Szabó Balázs zenészt, aki Radnóti-verseket énekelt. Tavaly Grecsó kapta az Aegon-díjat, ezért idén ő javasolhatott valakit az elismerésre. Az író Szabó Balázst választotta, annyira nagy hatással volt rá a hadikbeli produkciója.

A szalonok világa bensőségesebb, mint a színházaké, koncerttermeké. Itt az előadások után senki nem rohan haza: a művészek is élvezik, hogy oldott közegben beszélgethetnek a közönséggel. A felpezsdülő szalonélet trendváltást is jelez: mintha az emberek kezdenének ráunni a tévé és a komputer előtti estékre. Kellemesebb egy nyugalmas helyen kedvenceikkel csevegni.

A szalonok közönsége a harminc, negyven fölötti korosztály. Ám egyre több a fiatal. A Hadikban sokszor a lépcsőkön is ülnek. A zajos romkocsmák helyett ők is szívesen választják a békebeli hangulatot.

A polgári miliő nyugalmát nem verik fel pártos viták. A Rózsavölgyibe például meghívták Szőcs Gézát és L. Simon Lászlót is – verseiket felolvasni. Csakis költészetről esett szó. Zimányi Zsófia sosem politizált. A szalon nem is való közéleti vitákra.

Ezt a békességet az alkotók is igénylik. A Hadikban is szerepeltek már közösen különféle világnézetű írók: egyiküknek sem okozott gondot.

Ahogyan Kárászy Szilviának mondta egykor Weöres Sándor: egy vers, egy kép felülemelkedik a mindennapi dolgokon.