Pitiáner bosszúból hirdetett ENSZ-ellenes gyűlöletkampányt az Orbán-kormány

Hamiskás, itthonról ismert félmosoly kíséretében fejezte ki háláját Szijjártó Péter március 19-én Genfben, amikor az ENSZ emberi jogi bizottsága, „a tiszteletreméltó bizottság” mintegy három órán át hallgatta meg a magyar álláspontot arról, miért verte szét nyolc év alatt az Orbán-rezsim az alkotmányos demokrácia pilléreit, miért korlátozták, vagy esetenként tették semmivé a magyar állampolgárok emberi jogait, miért nem veszik figyelembe sem a korábbi alkotmányos, sem pedig a jelenlegi alaptörvényből fakadó államkötelezettségeket, s miért lépkednek visszafelé mindabból, amit egykoron rendszerváltó, majd ellenzéki pártként a magyar embereknek, a magyar társadalomnak ígértek.

A külgazdasági és külügyminiszer – videófelvétel tanúskodik róla – külön háláját fejtette ki, hogy erre a meghallgatásra most került sor, mert – mint mondta – éppenséggel globális, történelmi kiívásokra kell választ adni, ráadásul mindössze 20 nappal voltunk ekkor a választások előtt, amit csaknem röhögésbe hajló, mégis erőltetett félmosoly kíséretében Szijjártó  úgy kommentált: „Ez nyilván véletlen”. 

„Mi úgy gondoljuk, hogy ebben nincsen szándék, ahogyan abban sem, hogy a bizottság meglátásait a választás előtt három nappal fogják közzétenni. Mi ennek nagyon örülünk”

– folytatta a magyar diplomácia vezetője maró gúnnyal. Szijjártó a maga – legalábbis volt amerikai nagykövetek szerint – sármőr stílusában ezután bejelentette, hogy bizony ő magyarra vált, így a bizottság igen tisztelt tagjai végre megláthatják, mitől is olyan bonyolult a magyar nyelv.

Szijjártó Péter beszél az ENSZ emberi jogi bizottságának ülésén

Fotó: MTI Fotó: KKM

És Szijjártó magyarra váltott. Arról kezdett beszélni, hogy népe ezeréves történelmében bizony megtanulhatta, hogy milyen amikor elveszti a szabadságát. Majd beszélt arról, hogy a magyar nép elidegeníthetetlen joga, hogy biztonsága érdekében megválogassa kivel él, főként hogy senki nem erőszakolhatja rá a – beszédében tucatszor szerepelt a kifejezés, így: – illegális bevándorlókat, és egyébként is Magyarországon csaknem teljes a foglalkoztatottság, hatalmas a jókedv, a családokat már megtámogatták és felemelték, a nők nyugdíjba mehetnek, amikor csak kedvük szottyan, így persze legalább meghagyják a munkahelyeket azoknak, akiknek nagyobb szüksége van rá. Na meg a demográfia, amelyet belső erőforrásokból orvosol a kormány, és a jólét, ami végigsöpör mindenütt Magyarországon. És csak sorolta, hogy miért a legjobb kormány széles e világon Orbán Viktoré, és hogy bizony itt a magyar nemzeti érdek, a magyarok biztonsága mindennél előbbre való.

Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága  március 19-én és 20-án  azt vizsgálta, hogy Magyarország mennyire teljesíti a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában foglalt kötelezettségeit.

Szijjártó gigászi delegációval érkezett Genfbe, ahová ugyan nem azok mentek el, akiket egy héttel korábban még előzetesen megjelölt a felsorolás, de e névsor nem is sokat nyomott a latba. A tárcavezető kijelölte az irányt, a kényes kérdések után maga emelkedett válaszra, amelyben szigorúan a kormányzati kommunikációs panelelemeket ismételgette. Ha olyan akadt, amelyre a kommunikációs központ még nem adott megfelelő iránymutatást, Szijjártó és csapata – a fajsúlyos szakterületekért felelős minisztériumi vezetők – azt javasolták, inkább írásban válaszolnának. Erre további 48 órát kapott a magyar kormány.

Pedig a miniszter kifogására, miszerint mindez az „időzítés” a magyarországi választási kampány részévé teszi az ügyet, alig 25 perc után, az elsőként felszólaló, s ordítóan magas labdákat lecsapó jogászprofesszor, Yuval Shany bizottsági elnök adott választ. Emlékeztetett, hogy 

az ENSZ-vizsgálat még 2015-ben kezdődött, még abban az évben elküldték kérdéseiket, amelyekre csaknem másfél év alatt reagált a kabinet,

így igazán nem örülnek neki, hogy még most is, e gyorsan változó orbáni világban és jogrendszerben azokkal a magyarázat nélkül hagyott témákkal kell foglalkozniuk, holott ezernyi más is változott azóta a magyar alkotmányos kultúrában. Az időzítés tehát aligha az ENSZ-en múlt, a kormányzati késlekedés miatt kellett ahhoz ragaszkodniuk, hogy 2018 elején hallgassák meg a magyar kormányt. 

Shany rátért arra, hogy szemben azzal, amit Szijjártó összehordott, vannak igazi kérdéseik, s e meghallgatásnak léteznek valódi témái.

El is kezdte kikérdezni a konkrét, például az Alkotmánybíróságot, annak jogköreit, vagy például a normakontrollt érintő változásokat, így az actio popularist, azaz az állampolgárok alkotmányos felülvizsgálati jogkörét (ma az egyedi alkotmányjogi panasz jóval bonyolultabb lehetősége áll rendelkezésre– a szerk.), amelyet az első kétharmad elvett, az ügyforgalmi adatokat, a bírósági rendszer átalakítását, Baka András volt főbíró elmozdítását, és a joggyakorlatot, az ítélkezést befolyásoló törvénymódosításokat. Shany olyan részletességgel sorolt jogi változásokat, hogy a legkevésbé sem támadhatott az az érzete senkinek, hogy másodkézből szerzett információkat. 

Fotó: MTI Fotó: KKM

Pedig percekkel korábban Szijjártó még azzal állt elő, hogy az úgynevezett NGO-k, azaz a civil, nem kormányzati szervezetek informálják, sőt dezinformálják („hogy ne használjam ezt a kifejezést, befolyásolják”) a bizottságot, pedig ezeknek semmiféle társadalmi támogatottsága nincs. Szavait alátámasztandó a miniszter adatokkal állt elő arról, hogy az Amnesty International azért nem képviselheti a magyar társadalmat, mert tavaly ennek a szervezetnek csupán 193 állampolgár adta oda adója egy százalékát. Hasonlóképp a Helsinki Bizottság 516 állampolgártól kapott egyszázaléknyi adót. Hogy mindezt a miniszter honnan tudta, illetve az adózó állampolgárok adataival is ennyire tisztában volt-e, nem derült ki szavaiból. Ellenben

Szijjártó már itt a bevándorlás kérdésére húzta fel a részéről érdeminek aligha induló vitát – amelyet pedig elöljáróban megígért.

Pedig Shany például egy árva szót sem ejtett a menekültügyről, a harmadik főtémájának a családon belüli, illetve a nők elleni erőszak, továbbá az Isztambuli Egyezmény elmaradt ratifikálásának ügyeit hozta, belement a távol tartás joggyakorlatába, s még sorolhatnánk, miféle törvényi, valódi alapjogi kérdéseket tett fel. Ahogyan következő három órában minden más bizottsági tag is – hazai véleményvezéreket megszégyenítő pontossággal.

Szijjártó tehát olyan sorozatot kaphatott Genfben, amely után aligha meglepő, hogy a legnagyobb ENSZ-ellenes kormányzati kampány közepette nem sürgette, hogy részletesen beszámoljon a történtekről.

Ehelyett lényegében annyit engedtek nyilvánosságra a meghallgatásról: „A harc lényege, hogy a migrációt elismerjük-e alapvető emberi jognak. Mi ezt elutasítjuk, a migráció nem alapvető emberi jog, senkinek sincs joga hozzá, hogy reggel felkel, rábök a térképre, hogy hova akar áttelepülni, aztán megindul és árkon-bokron át odamegy. Ez ellentétes mindenfajta nemzetközi szabályozással, nem alapjog. A biztonságos élethez való jog viszont valóban alapjog. Minden embernek a saját országában kell ezt biztosítani, ha pedig ez nem megy, akkor az első országban kell, ahol már biztonság van” – hangoztatta Szijjártó Péter az MTI beszámolója szerint Genfből.

Nem esett ugyanakkor egyetlen árva szó sem arról, a menekültválság előtti levélről, amely az ENSZ jelentésének megalapozásaként, valóban még 2015. december 9-én érkezett a magyar kormányhoz. A bizottság 115. ülésén (2015. október 19 - november 6-i ülésszakon) elfogadottak szerint már akkor elkészítették ugyanis azoknak a problémáknak és kérdéseknek a listáját, amely alapján az Orbán-kormány válaszait várták. 

Ezek azok, a valóban emberi jogi aggályok, amelyeket 2010 óta végbement alkotmányos átalakulás, az azóta bekövetkezett – sok esetben hivatkozott, például a Velencei Bizottság által folytatott – vizsgálatok feltártak, és amelyekre máig sem kapott érdemi, kielégítő, megnyugtató választ az ENSZ.

A bizottság levele 29 problémakört jelölt meg, azok között sokszor tételesen emelve ki eseteket. Kérték például az Orbán-kormányt, hogy számoljon be minden olyan fejlesztésről, amely az emberi jogok védelmének jogi és intézményi kereteit érinti, ideértve

• az Alkotmánybíróság és az igazságszolgáltatási rendszer átalakításának teljes indoklását, s különös módon, kiemelve az új alaptörvény negyedik módosítását, amely tucatnyi, az Alkotmánybíróság által korábban elkaszált, magyarán az alkotmányos emberi jogokkal ellentétes, esetenként nemzetközi egyezményeket sértő passzust emelt a magyar alkotmányos szövegbe.
• Külön tájékoztatást kért az ENSZ a nők esélyegyenlősége, a nőkkel szembeni diszkriminációs problémák tárgyában, ahogyan a nők elleni erőszak, beleértve a családon belüli erőszakot törvényi és hatósági gyakorlatait illetően.
• Kitértek a szegregáció kérdéskörére, elsősorban a roma gyermekek külön osztályokban és iskolákban történő oktatására, valamint arra, hogy a kormány miért fejezte ki szándékát az elkülönítés fenntartására.
• Konkrét eseteket, ügyeket is vizsgálva az ENSZ bizottsága tájékoztatást várt a rasszista indíttatású verbális és fizikai támadások ügyében, amelyek száma megsokszorozódott a romák ellen.
• Ahogyan magyarázatot kértek az intolerancia, a diszkrimináció és a gyűlöletbeszéd, beleértve a politikai gyűlöletkeltés, különösen a romák, a zsidók, a menedékkérők, a menekültek és a bevándorlók elleni verbális és fizikai erőszak esetei miatt is.
• Hasonlóképp a növekvő számú szélsőséges szervezetek és „járőrök” – nyilván a jól ismert mezőőrök – ügyében.
• Válaszokat vártak a magyar hatóságok romákat érintő „faji profilalkotása” miatt
• a levélt kitért a zsidó tulajdont és temetőket ért vandalizmusokra, továbbá más, rasszista indíttatású bűncselekményekre és a szélsőségesekkel szemben folytatott hatósági joggyakorlatra is.
• A megkülönböztetés tilalmára vonatkozó emberi jogi normák számonkérése során felmerült a szexuális, így elsősorban az LMBTQ-közösséget érintő diszkrimináció számos esete, s az őket védő jogszabályi háttér hiánya,
• ahogyan a fogyatékossággal élő személyeket érő bánásmód és körülmények is.
• Információt kértek továbbá a büntethetőség korhatárának leszállítása ügyében, egyúttal nemcsak a jogszabályi kereteket, hanem az intézményi körülményeket, amely a fiatalkorúak elzárására vonatkozó szabályokat vizsgálva.
• Foglalkoztak a letartóztatottak jogaival is, főként a tisztességes eljáráshoz fűződő azon alkotmányos alapjog érvényesülését vizsgálva, amely például a kirendelt, vagy fogadott ügyvéd lassú, akadozó értesítését, a fogvatartott ügyvéd nélküli kihallgatását teszi lehetővé a magyar hatóságok számára.
• De kérdéseket tettek fel az elfogás és a kihallgatások során alkalmazott hatósági „erőkifejtés” ügyében is, azaz a rendőri túlkapások kapcsán, amelyről konkrét eseteket is vizsgáltak,
• éppen úgy, mint a börtönökben történő bántalmazásokra.
• Indoklást kértek az előzetes letartóztatás, valamint a fogvatartás körülményeinek szabályváltoztatása ügyében, ahogyan a szabálysértési törvénymódosításáról is.
• Külön kitértek arra, a hajléktalanok érintő alkotmánymódosításra, amely a közterületen történő, életvitelszerű tartózkodást – amelynek tilalma korábban alkotmányellenesnek bizonyult – az önkormányzatok rendeletalkotási jogába illesztve ismét betilthatóvá tette.
• Az ENSZ bizottságának átfogó ismereteit bizonyíthatta, hogy a menekültügy és migráció a legutolsó témák között, vélhetően a Magyarországot érintő problémák súlyozásának valódi mértékével szerepelt az aggályok között, noha a bizottság ekkor már kért tájékoztatást a menekültügyi eljárások szabályainak módosításáról.

Szó nem volt ugyanakkor a levélben arról, hogy az ENSZ azt kívánná befolyásolni, ki léphet egyáltalán Magyarország területére. 

• A szakbizottság arról viszont már ekkor tudni akart, hogy milyen jogorvoslati lehetőségeket biztosít a magyar állam a fogvatartott menedékkérő számára, valamint hogy milyen módoson biztosítja a megalapozott döntéshozatalt a menekültstátusz meghatározása – azaz odaítélése és elutasítása – során.
• Teljes tájékoztatást kértek továbbá a menekültügyi ellátórendszer állapotáról is, de csupán egy olyan pontban, mely a 2014-2020-as migrációs stratégia célkitűzéseit vizsgálta.
• Az ENSZ listájában 27.-ként, láthatóan a frissebb események vizsgálata között szerepeltek csupán a 2015 nyári események, erről is mindössze tájékoztatást kérve a magyar kormánytól, nem előre elítélve az intézkedéseket.
• Ennél jóval hangsúlyosabb volt ugyanakkor az utolsó két pont, amelyek egyike az újságírókra nehezedő, egyre nagyobb politikai nyomás, ennek jogi, azaz törvényi eszközei, a másik pedig a civil szervezetek ügye volt, mindkét esetben azt kérve, a kormány fejtse ki álláspontját, intézkedés miként felelnek meg az ENSZ emberi jogi normáinak, különösen a szólás- és egyesülési szabadság jogának.

Az Orbán-kormány több mint egy évig „írta” válaszait, amelyeket 2017 elején bocsátott a szervezet rendelkezésére. A biztosság többször, több újabb szabályváltoztatásnál tájékoztatást kért, ám érdemi magyarázatot nem kapott arra, hogy egy ENSZ-tagállam esetében miként merülhetnek fel ilyen sorozatosan, egyenként is fölfoghatatlan emberi jogi szabálysértések gyanúi, s nem látszott hajlandóság a változtatásra sem.

Aztán a hazai kampányhajrában egyszer csak megjelentek az ENSZ-ellenes kiszólások, később a plakátok. Ekkor Szijjártó és a külügyi apparátusa már tisztában lehetett a meghallgatás dátumával, ahogyan a miniszter maga állt elő azzal is, hogy a március 29-én a szakbizottságban már elfogadott, ezután több nyelvre lefordítandó, nyolc év alkotmányos és emberi jogi helyzetét értékelő ENSZ-jelentést éppen a választás előtti csütörtökön teszi közzé a szervezet.

Véletlen? Aligha. Ez az a jelentés, amely teljes, nyolcéves képet ad majd az Orbán-kormányzás emberi jogi teljesítményéről. 

Kampány a semmi ellen 

Az ENSZ vitaindító anyaga, a „globális migrációs csomag” egy súlyosan elfogult, szélsőségesen bevándorlópárti dokumentum – hangsúlyozza a Magyar Időkben megjelent publicisztikájában Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nemrégiben. Hozzátette, az ENSZ szerint biztosítani kell, hogy a nemzeti szabályozások a törvénytelen határátlépést közigazgatási kérdésnek, ne pedig bűncselekménynek kezeljék. „Az ENSZ dokumentuma tényleg támogatja az illegális határátlépést?! Az ENSZ szerint hagyni kellene, hogy terroristák a kényük-kedvük szerint jöjjenek-menjenek országaink között?! Ez felfoghatatlan és elfogadhatatlan” – fogalmazott Szijjártó, hozzátéve: az az ország, amelyik nem tudja megvédeni a határait, nem ország többé.

Csakhogy mindezek, ahogyan a miniszter által sugalmazott tartalmak egyetlen eleme sem szerepelnek abban az anyagban, amelyet február 5-én hozott nyilvánosságra az ENSZ szakmai szerve. Ekkorra már a magyar kormány az ENSZ-ellenes plakátkampány terveit engedélyezhette, hiszen hetek óta ömlött minden frekvencián az: az ENSZ migránsokat akar a magyarokra kényszeríteni. A hisztéria a január végi első megszólalások után odáig ment, hogy Orbán Viktor maga riogatott azzal: a „Soros-tervet” követő ENSZ a keresztül-kasul ide-oda való áramlást szervezi, méghozzá a civil szervezetek segítségével. Ezért aztán gyorsan utasította is Szijjártót, hogy Magyarország lépjen ki a tervezetről szóló tárgyalásból. Aztán hogy mégse. A diplomácia vezetője pedig olyannyira keveredett bele a pávatánc lépéseibe, hogy előbb „komoly, megvizsgálandó” javaslatnak, majd persze sorosista összeesküvésnek titulálta a csomagot. Be is indult március elején a plakátkampány, amelyben a kormány azt üzente (nem Brüsszelnek és nem az IMF-nek, de még csak nem is Soros Györgynek), hogy „a magyarok döntenek, nem az ENSZ”.

De hogy mégis miről? Elsőként épp a 168 Órának tűnt fel, hogy „az ENSZ migránscsomagjaként" emlegetett dokumentum mindössze egy vitairatként létezik, s ha 2018 végére megállapodás is születik az ENSZ-en belül, akkor sem nemzetközi egyezmény, hanem csupán tagállamok közötti nyilatkozat lesz, azaz semmiféle joghatállyal nem bír majd Magyarország számára. A dokumentum ugyanis már a preambulumában egyértelműsíti, nem egy nemzetközi egyezményről van szó, amelyet a tagországoknak a jogrendjükbe kellene ültetni, sőt a negyedik pont kifejezetten úgy szól: „A globális megállapodás jogilag nem kötelező érvényű együttműködési keret, amely a tagállamok által egyeztetett és elfogadott, a menekültek és migránsok kezelésmódjáról szóló New York-i deklaráció kötelezettségvállalásaira épít. Ez kimondja, hogy meg- és tiszteletben tartva az államok szuverenitását cél a nemzetközi együttműködés előmozdítása ezért, hogy a migrációban érintett összes szereplő elismerje, hogy nincs állam egyedül a migrációval.”