Perpolitika

- Amikor interjút kértem, azt mondta: szívesen, ha még szabadlábon lesz. Most meg nevetve mutatta az MNV folyosóján, hogy irodája mellett dolgozik Balsai István 2006-os eseményeket vizsgáló munkacsoportja. Ennyire lazán kezeli a helyzetet?

– Muszáj, különben beleőrülnék. Nem normális az, hogy az ember éli az életét olyan szabályok szerint, amelyeket tanítottak neki, és egyszer csak a feje tetejére áll a világ: mondvacsinált indokok alapján eljárások indíthatók, bárkit meg lehet hurcolni.

- A főügyészség nemrég az FTC-pálya ügyében is elrendelte a nyomozást, önt és Tátrai Miklóst jelentős értékre elkövetett hűtlen kezeléssel gyanúsítják. Ilyenkor az ember ül otthon a pakkal, és figyeli a csengőt?

– Az is a lélektani hadviselés része, hogy félj: bármikor visszakerülhetsz a börtönbe.

- Most úgy fest, célba értek. Bár Rubovszky Györgynek, a mentelmi bizottság elnökének kételyei vannak a Gyurcsány Ferenc mentelmi jogát kikérő ügyészségi összeállítás kapcsán.

– Gyurcsánynak nagy szívességet tesznek a gyanúsítással, hiszen ezáltal kiderült, valóban ő a célpont. Úgy látom, van egy forgatókönyv. Ennek mentén felépítették, melyik nyilatkozatnak mikor kell elhangoznia, milyen nyomozati eljárási cselekménynek milyen politikai történéshez kell kapcsolódnia, és fordítva. Például bennünket tavaly augusztus 31-én olyan indokok alapján vettek őrizetbe, amelyeket egy éve ismertek. Nem értettem, miért pont akkor került sor a gyanúsításunkra, miért nem a parlamenti választások idején. Aztán rájöttem: akkor még a korábbi kormányzati struktúra szakembergárdája dolgozott, elérhetőek lettek volna a védekezéshez olyan iratok, amelyek jogszerűen kerültek a birtokunkba. Ma már nem férünk hozzá e papírokhoz.

- Mi a további forgatókönyv?

– Nincs kétségem afelől, hogy az ügy eljut bírósági szakba. Más kérdés, hogy addigra a bíróságok milyen állapotba kerülnek, hiszen azokat is kerülgetik. Például azt a bírát, aki kiengedte az előzetesből a MAL Zrt. vezetőjét, néven nevezték bizonyos sajtóorgánumok. A közvetett pressziónak egyik bíró sem örül. Ugyanakkor akad közöttük olyan, aki még az ügyészeknél is radikálisabb: számon kérte, miért nem állapítják meg a jól szervezett elkövetői kört, ami a bűnszövetség szinonimája. Ennek révén súlyosabb elbánásban részesülnénk. Vagyis – véleményem szerint – van igény arra, hogy az előző kormányzati apparátust bűnszövetségként azonosítsák. Attól félek, mire a tárgyalásig jut az ügy, a bíróság már nehezebben tud kiállni a jogállamiság mellett.

- Vagyis elmeszelik?

– A justizmordra minden esély megvan. De az is megdöbbentő, hogy a korábbi kormányzat nem állt ki saját politikai döntései mellett. Ezért nem „bánom”, hogy most Gyurcsányt is meggyanúsítják. Eddig úgy hallgattak, mint ha takargatnivalójuk lenne. Az egyik oldal azt szajkózta, hogy lopás történt, az apparátusnak viszont nem az volt a dolga, hogy politikai támadásokra válaszoljon, ennek ellenére ezek is megtaláltak minket. Amikor először elmondtam, hogy márpedig az autópálya az elcserélt ingatlan felé fog menni, van jogerős építési engedély, ezért a föld értéke nőni fog, a válasz nem az volt, hogy ez nem igaz, hanem hogy hazaáruló vagyok.

- Ön és Tátrai Miklós ugyanakkor megvédte Gyurcsányt. Legalábbis tagadták, hogy bármilyen utasítást adott volna. De ha valóban sor kerül a meggyanúsításra, akkor az azt jelenti, hogy akadtak, akik nem így látják.

– A rendszerben van egy humán faktor.

- Milyen szépen mondja.

– Az emberek ilyenkor elgondolkodnak azon, hogy mire érdemes emlékezni. Ha azt látják, hogy másokat bilincsben mutogatnak, meghurcolnak, és nincs kedvük ilyen szerepbe kerülni, óhatatlanul kialakul a reflex: összhangban lenni a politika és a nyomozó hatóság elvárásaival. A közvélemény pedig, amely nem ismeri Sukoró hátterét, csak azt hallja, hogy itt lopnak, vagyoni hátrányt okoznak.

- Sok értékbecslés készült, miközben a bíróság még első fokon sem állapította meg a telkek értékét. De lényegesen egyszerűbb elmondani, hogy milliárdos kár érte az államot, mint elmagyarázni például azt, hogy egy ilyen ingatlancsere célszerűségének megítélése nem az ügyészség, hanem a törvények szerint a Vagyontanács jogköre.

– Mi csak a szakmai keretek között tudunk válaszolni a rágalmakra, ezt viszont a nagyközönség nehezen érti. Érdekes, hogy amikor elmondom: szerintem politikai per zajlik – ami rendkívül súlyos vád –, az érintettek szinte büszkék is. Ahelyett, hogy az ügyészség kézzel-lábbal tiltakozna, még sosem kérték ki ezt maguknak.

- Ön viszont a tisztességes eljárást hiányolva három keresetet nyújtott be Strasbourgban.

– Ez az én „három csapásom” a hatóságokra.

- Biztos rettegnek.

– Én sem hiszem ezt. De emellett elkezdtem rögzíteni a nyomokat is. Ha már az ügyészek vagyonkezelnek, én miért ne nyomozhatnék? Ráálltam a politikai büntetőügyekre, a disszertációmat is erről írom. Járok a Hunvald-perre, Budaházyéra. Figyelem az ügyészség érvelését, a bíróság hozzáállását, a közvéleményt, a korábbi hasonló eseteket. Ilyen például Molnár Csaba alezredesé is, aki nem értette a politikai elvárások nyelvét. Hat év után derült ki, hogy teljesen ártatlan, de nem emlékszem, hogy azokkal, akik meghurcolták, tönkretették a karrierjét, bármi is történt volna.

- Tanulság?

– Meg kell nyerni a pert, és nem szabad hagyni, hogy az eljárás kimenetelétől függetlenül tönkretegyenek.

- Hogyan?

– Keresem a választ. Az egyik út az, hogy tudományos jelleggel próbálom feldolgozni az ellenem folyó eljárást. A politikai perek jogtörténeti irodalma ismert. Esetemben is vannak olyan elemek, amelyek megegyeznek a negyvenes–ötvenes évek politikai ügyeinek részleteivel.

- Mire megy a dokumentálással?

– Ezek az emberek nem szeretnének nyomot hagyni maguk után. Az utókornak dolgozom, és talán van elrettentő hatás is. A nyomozó szervek vezetői ugyanazokat az iskolákat járták ki, mint én, ők is tanultak a koncepciós perekről. Némelyikükön érzem, hogy nem szívesen teszi azt, amit.

- De ott a „humán faktor”.

– Végig kell gondolniuk, hogy milyen jellegű lábjegyzetben szeretnének szerepelni a történelemkönyvekben.

- Korábban azt nyilatkozta: magamat nem féltem. Ha megengedik, hogy védekezzek, akkor inkább a vádemelőknek lesz okuk aggódni. Ha nem az ítéletkor, később. Mire gondolt?

– A történelmi felelősségre.

- Naiv. Szerintem nem az utókor ítélete érdekli őket, hanem az: legyen állásuk.

– Csakhogy az utókor akár már pár év múlva is számon kérheti ezeket a döntéseket.

- Gyurcsány a charta rendezvényén nem is rejtette véka alá: „Nincs bocsánat azoknak, akik Orbán önkényuralmi rezsimjét rosszhiszeműen kiszolgálják.”

– Nem szerencsés ez a mondat, bár a felelősség, amire utal, fennáll.

- Nem segíti ez a légkör az állami szférában dolgozókat.

– Nálunk a félelem az egyik uralkodó politikai vezérvonal. Ezért a szakemberek nem mernek döntéseket hozni, hiszen minden lépés kockázattal jár, egy piacgazdaságban számolni kell azzal, hogy valami balul sül el.

- A Fidesz miért nem látja be, hogy ez a hangulat rontja a munka hatékonyságát?

– Még emlékszem a párt alapító generációjára. Egy részük már akkor is úgy gondolta: a félelem szükséges, hasznos eszköz, azáltal lehet elérni bizonyos célokat. Akkor még röhögtünk ezeken a mondatokon.