Pénzre megy a játék – A NER is észrevette, hogy az EU jóval több forrást szán kutatásra és innovációra
Mindegy, mit gondolnak, mi mellett állnak ki és mi ellen tiltakoznak az akadémikusok, minden úgy lesz, ahogy a kormányzat akarja. Palkovics László innovációs miniszter megmondta: a jelenlegi rendszer nem hatékony, Magyarország lemaradásban van, változtatni kell. Az Országgyűlés által elfogadott, A kutatás, fejlesztés és innovációs rendszer intézményrendszerének és finanszírozásának átalakításához szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényt az Innovációs és Technológiai Minisztérium azzal indokolta, hogy az új modell lehetővé teszi a hazai KFI-tevékenységek fókuszálását, az együttműködések erősítését, megkönnyíti az akadémiai kutatási tevékenység beágyazódását a hazai és nemzetközi KFI-rendszerbe. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap keretei között pedig létrejön az egységes szerkezetű, teljesítményalapú finanszírozás, megszűnik az eddigi széttagoltság.
A gyakorlatban mindez úgy fog kinézni, hogy létrehozzák az innovációs és technológiai miniszter által vezetett, tizenegy tagú Nemzeti Tudománypolitikai Tanácsot. A kizárólag a miniszterelnöknek felelős testület véleményt alkot és javaslatot tesz a kormány kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységével kapcsolatban, figyelemmel kíséri az NKFI Alap működését, éves programstratégiáját. Tagjait és társelnökét az elnöklő miniszter javaslata alapján a miniszterelnök kéri fel és nevezi ki a gazdasági, a tudományos és az állami szféra meghatározó szereplői közül.
Emellett létrejön az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH), amely önálló költségvetési fejezet lesz a büdzsében, nem tartozik a kormány irányítása vagy felügyelete alá. Tizenhárom fős irányító testületébe hat-hat tagot a Magyar Tudományos Akadémia és a kormány delegál azzal, hogy legalább kétharmadukat a tudomány művelői közül kell kiválasztani. Az elnököt a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és a miniszter közös javaslatára a kormányfő nevezi ki.
Az ELKH égisze alatt tizenhét központi költségvetési szerv működik majd, olyanok, amelyek eddig az MTA irányítása alatt álltak. Összesen 28 milliárd forint kezelése kerül át az Akadémiától közvetlenül a kormányzathoz.
Ahogyan Palkovics László fogalmazott, a kormány a kutatóintézet-hálózat működését az MTA szervezetén kívül, a köztestülettől függetlenül kívánja megoldani. Ennek egyetlen oka van: legitim igény, hogy a hálózatot finanszírozó közösség – az adófizetők, a választók által megválasztott kormány vagy éppen az ipar – láthassa, mi történik a forrásokkal.
Lovász László, az MTA elnöke szerint a tudományos intézményrendszer átalakítása, köztük a kutatóhálózat leválasztása a Magyar Tudományos Akadémiáról fenyegetést jelent az akadémiai szabadságra és a kutatói autonómiára. Erről jegyzéket is küldtek a kormánynak, illetve többször is elmondták a véleményüket. Hiába.
Eötvös Loránd-emléknap a Magyar Tudományos AkadémiánDe nem csak a 28 milliárd forintról és az autonómiáról szól a kormányzati lépés.
A buzgóság oka, hogy hamarosan sokkal több pénz áll a házhoz, és addigra meg kell teremteni a pluszforrások fogadásának kormányzati céloknak megfelelő körülményeit. Az EU ugyanis minden idők legambiciózusabb kutatás-fejlesztési és innovációs politikáját fogalmazta meg a 2020 utáni időszakra. A jelenlegi, 2014–2020-as ciklusban 79 milliárd euró volt az úgynevezett Horizont program kerete, a helyébe lépő Horizont Európa program viszont már csaknem százmilliárd euróból gazdálkodhat. Ez az a pénz, amit közvetlenül Brüsszelből, nemzetközi pályázat útján lehet elnyerni.
A Horizont Európa program leírásában akad több olyan kulcsmondat is, amely miatt érdemes központosítani a kutatói hálózatot. Ilyen például az, hogy az EU maximalizálni akarja a közösség innovációs képességét, és ennek érdekében megduplázzák azoknak a tagállamoknak a támogatását, amelyek a nemzeti kutatási és innovációs képességük lehető legnagyobb mértékű kihasználására irányuló erőfeszítéseiket tekintve le vannak maradva. Emellett a strukturális alapokkal és a kohéziós alappal megvalósított új szinergiák megkönnyítik a finanszírozás koordinálását és kombinálását, és segítenek az érintett régióknak abban, hogy befogadják az innovációt.
Magyarország minden bizonnyal ebben a körben van, legalábbis ezt támasztja alá az Európai Bizottság legutóbbi országjelentése. Ahogyan írták, Magyarország általános innovációs teljesítménye továbbra is elmarad az EU-étól, a kutatásba és fejlesztésbe történő beruházások, valamint a tudomány és a vállalkozások közötti együttműködés szintje az uniós átlag alatt van. Egyebek mellett szorgalmazzák az intézményközi kapcsolatok erősítését, valamint a kutatás/felsőoktatás és az üzleti élet együttműködését, a már meglévő kutatási kapacitásokra építve a tudástranszferek és a stratégiai partnerségek támogatását, illetve a nemzeti határokon átnyúló kapcsolatépítések, együttműködések és tapasztalatcserék ösztönzését.
Másik fontos üzenet, hogy az EU támogatja a különböző partneri együttműködések bővülését. Számos forrás jut majd az olyan partnerekkel végzett közös projektekre, mint az ipar, a civil társadalom, valamint a finanszírozásra szakosodott alapítványok, annak érdekében, hogy növeljék az európai szakpolitikai prioritások elérése kapcsán tapasztalt hatékonyságukat és hatásukat.
Nagyon nem lenne jó a magyar kormányzatnak, ha egy önálló Akadémia összefogna más külföldi intézményekkel vagy hazai vállalkozásokkal, és a közösségi pénzek számára nem ellenőrizhető formában kerülnének be az országba. Ha a kutatói hálózat központosítva van, akkor a kabinet első kézből informálódhat, illetve irányíthatja a pénzek útját.
Az Orbán-kormány eddig nem bánt jól a K+F és az innováció ágazatokkal. Jelenleg Magyarország GDP-jének 1,35 százalékát költi K+F-re, az OECD-átlag 2,36 százalék. Az Átlátszó cikke szerint az állam a cégeknél utoljára 2007-ben költött a jelenleginél többet K+F-re. A vállalkozások 2017-ben 272 milliárd forintot tettek be ilyen fejlesztésekbe, az állam csak 165 milliárdot. Míg 1990-ben 19 ezer ember dolgozott K+F-intézeteknél vagy -kutatóhelyeknél, addig ez a szám 2017-re tízezerre csökkent.
Palkovics László innovációs miniszterségének kezdete óta folyamatosan azon dolgozik, hogy egy kézbe kerüljön a kutatás, a fejlesztés és az innováció, s ezzel egy kézbe kerüljenek az itthon elnyerhető uniós támogatások, az unióban pályázható pénzek, a költségvetési források és a kapacitások. Jól tudja, a NER jövője ebben az ágazatban és az erre jutó pénzekben van.
