Párthalál?
Összeomlottak a liberálisok. Az uniós választási kudarc után, július elején távoznak a párt vezetői. Nincs sok jelentkező a csődgondnokságra, így nem tudni, a liberálisok kinek a vezetésével milyen politikát képviselnek majd, egyedül vagy szövetségben várják-e a rendszerváltó párt halálát. PUNGOR ANDRÁS írása.
– A választók üzenetet küldtek, és ebből érteni kell – sóhajtott Fodor Gábor az SZDSZ uniós választási veresége után.
– Akkora pofont kaptunk, amekkorát csak egy politikai pártnak le tudnak keverni – überelte belátásban vetélytársát Kóka János.
Bár nagyotmondással tele a padlás, sokaknál hiánycikk a mea culpa. Fodor részben önmagában, de leginkább az elmúlt tíz évben talál hibát. Kókától ennyire sem futja.
Pedig megszületett a válasz a kampánykérdésre: most nincs 200 000 plusz 1 szabad, demokrata szavazó, aki a liberálisokra adná voksát. Csupán mintegy hatvanezren vannak.
Tizenegyből egy
Keserűek a kampányaktivisták:
– Lényegében a rokonaink szavaztak ránk. Még a tagságunk sem kereste fel a választóhelyiségeket. Akadt olyan város, ahol egyetlen voksot szereztünk, pedig tizenegy fős az alapszervezetünk – fakad ki egyikük.
Sejtették az SZDSZ-központban, hogy vékony jégen táncolnak, de legyintettek.
– Azt hittük, megint megbocsátanak a választóink. Elvakultak voltunk – keserű az egyik liberális potentát.
Kéri, nevét ne írjuk le, forró még a liberális pite, nem tudni, milyen lesz az íze.
„Kikaptunk az MDF-től és az LMP-től, Budapesten öt százalék alatti eredményt értünk el. Rémálom” – szörnyülködött Gusztos Péter internetes naplójában.
De miért következett be a Gizella utcai horror?
Az SZDSZ vezetői úgy gondolták, ők ádázul küzdenek a szocialistákkal, hogy megóvják az országot a bajtól. A választók ebből annyit érzékeltek: a szabad demokraták állandóan támadnak – és állandóan visszatáncolnak.
Mindig akadt magyarázat a meghátrálásra: Gusztos szerint leginkább az Orbán visszatérésétől való félelem.
Bár a második elnökválasztás után Fodor lett az elnök, Kóka maradt az úr a frakcióban. A kettős hatalom felőrölte a pártot.
– A képviselőcsoport fogva tartotta az ügyvivői testületet. Õsszel a frakció harcolta ki, hogy támogassuk tovább a kormányt – magyarázza az egyik ügyvivő, ő is név nélkül.
Mások a kampányt szidják.
– Nem kellett volna a Jobbik ellen korteskedni – ugrottak neki Horn Gábornak.
Gusztos megvédte párttársát:
– Önmagában nem a kampánnyal volt a baj. Nem állt mögötte olyan politika, amely erősítette, hitelesítette volna.
Bőhm András máshol keresi az okokat. Vállalja a nevét, hatvankét éves, nincsenek nagy ambíciói. Rábízták a kudarc utáni értékelést is:
– Elitklubként viselkedett az SZDSZ, miközben már nem volt az. Lélekben nem szoktunk hozzá, hogy kicsi lett a hajdani nagy szervezet. Minimális lett a párt szakértői háttere és társadalmi beágyazottsága.
Szabadság, élet
Hiányzott a tartalom is. Bőhm úgy látja, a liberális politikusok csak emberi jogokról beszéltek, integrációról nem
Kárhoztatja a politikai ürességet Magyar Bálint is. Azt mondja, fenntartja, amit két évvel ezelőtt A szabadság minősége – Az élet minősége című, Sándor Klárával együtt jegyzett dolgozatában írt. Már akkor arra utalt: a rendszerváltó liberálisok nosztalgiapárttá váltak. Úgy látta, az SZDSZ-ben erőteljes a hierarchiaellenesség, egy vita lezárását is antidemokratizmusnak tartják, a kibeszélés pedig „erkölcsi alapnormává nemesült”.
Fodor a vereség után óvott a pánikreakcióktól. Ki is tört a pánik. Múlt szerdán Gulyás József, Béki Gabriella, Csőzik László és Léderer András közleményben jelezte, lemond ügyvivői tisztségéről. Az egyik ok: nem értenek egyet a Bajnai-kormány támogatásával. Állítólag már márciusban döntöttek, de nem akarták megzavarni az SZDSZ kampányát.
– Ott ültek az ülésen, amikor megjelent az interneten a hír. Néztünk rájuk: tulajdonképpen mit kerestek még itt? – robban ki az egyik ügyvivőből.
Személyeskedő lett a tanácskozás.
– Már múlt hétfőn felvetettük: le kellene mondaniuk az ügyvivőknek – cáfol Gulyás József. – A szerdai ülés előtt döntésünkről tájékoztattuk Fodort. Aztán kiderült: egyelőre egyedül maradunk a gesztusunkkal. Akkor döntött egyikünk arról, hogy nyilvánosságra hozza a közleményt.
– Pártot akarnak alapítani – terjed a pletyka.
– Hülyeség – cáfolnak a négyek.
Mindenki gyanús
Mások lapunknak azt súgják: inkább Kókára figyeljünk, pártgyanús a hozzá is köthető Szabad Európa Társaság. A Bruck Gábor kampányszakértő fémjelezte egyesület azon gondolkodik, milyen európai ötleteket honosítsunk meg Magyarországon.
Még nem érezni a pártszagot.
„Baráti társaság vagyunk, meglátjuk, hova fejlődik a civilszervezet” – nyilatkozta Bruck a Klub Rádiónak.
Mindenki gyanús, összeomlani készül a liberális építmény. Ledőltek a tartópillérek: lemondott a párt elnöki posztjáról Fodor Gábor, a kampányfőnökségről Horn Gábor, távozik az ügyvivői testület. A tisztújítás után Gusztos Péter önként visszaadja frakcióvezető-helyettesi megbízását.
Lapzártánkig csak Kóka János hallgatott. Lapunknak annyit mond, nem akar pártpolitikai kérdésekben megszólalni. Néma maradt az Országos Tanács ülésén is. Pedig sokan megpuccsolták volna. De nem voltak elegen.
Ami biztos: a liberális küldöttek július 4-én kicserélik a vezérkart. Hogy kikre? És milyen politikát visznek tovább? Támogatják-e a Bajnai-kormányt? Nincsenek válaszok.
Tréner nélkül
– Állva halunk meg, és bízunk a reinkarnációban – értékel a párt egyik ügyvivője.
Az egyik haditerv szerint elevickélnek a 2010-es választásokig, aztán parlamenten kívül erősítenek. Vajon kondiban lesznek 2014-re? Aligha.
Még tréner sincs hozzá. Nyilvánosság előtt zajlik az ötletelés. Úgy tűnik, a technikát eltanulták az MSZP-től. Már most sok az áthúzott név: nem vállalja Kuncze, Szent-Iványi, Fodor, Gusztos.
Vagy valaki mégis beadja a derekát? Vállalja a csődgondnokságot? Netán Szent-Iványi? Őt sokan győzködik.
– Nincs karizmatikus vezető a látóhatáron – legyintenek a liberálisok.
Esetleg Demszky? Ugyan. Persze rajta is nagy a nyomás. Nem tudni, enged-e. Néhányan visszahívnák Madridból a Gyurcsány-kormány személyügyi államtitkárát, Szetey Gábort.
– De hát ő nem is SZDSZ-es. Minimum három hónapnyi tagság kell az elnökjelöltséghez – cáfolnak az ügyvivők.
Talán Kóka? Beszédes a hallgatása.
– Nem tartaná össze a liberálisokat. Ha győz, szakad a párt – jósolják informátoraink.
És az elnökválasztással sem oldódik meg a liberális gubanc. Felsorakozik-e az új vezető politikája mögé a párt? És az milyen lesz? A konzervatív liberális irány lenne a megfelelő?
– Nem túl jó ötlet. Válság idején sok az elesett ember, fontos a szolidaritás. Egyébként is, a politikai palettán az MDF foglalta el a konzervatív-liberális helyet – kapjuk a választ.
Akkor maradnak a balliberális oldalon?
– A Lehet Más a Politika is oda tart. Megoszlana a szavazótáborunk.
Ha lesz elnök, szövetségben vagy egyedül evickéljenek-e ki a bajból? Az MDF lehetne a szövetségesük?
– Nem fogadnak minket. Minek nekik kolonc? – magyarázzák az ügyvivők.
Csak a liberális voksok kellenek az MSZP-nek, elegük van a szocialistáknak a liberális kötőfékből. Az LMP-ről azt tartják, gyűlöli az SZDSZ-t.
Magányos lesz hát a halál. De vajon magukkal rántják-e a kormányt?
– Kóka kitart a kabinet mellett. Ha az ügyvivők nem támogatják Bajnait, szakadhat a szabad demokrata frakció. De még így is lesz elég liberális szavazata a kormánynak – értékelnek.
Leszakadnak?
Sok a kérdés, kevés az idő július negyedikéig.
– Előkészített határozati javaslatok, alternatívák nélkül nem mehet neki a párt a küldöttgyűlésnek – mondja Gulyás József.
Azt javasolja, jövő szombaton rendkívüli országos tanácsi ülésen tárgyaljanak a Bajnai-kormány támogatásának és az előrehozott választás elfogadásának a feltételeiről.
Így akár a kormányról is leszakadhatnak. Az SZDSZ számára a függetlenség napja lehet július negyedike. Meg a párthalálé.